Az első

Lassan négy év és negyvenezer kilométer óta tart a szerelem Petya Barátom és első autója között. Anno hosszas keresgélés, nézegetés eredménye lett a puttonyos kékség, itthon ő a ’97-es autó első tulajdonosa. A vásárlást nagyban inspirálta a korábbi, 325i Cabriom és már régen tervben volt, hogy felkerül egy teszt az Ő autójáról is, ide a FritzenFest honlapjára. Akik a rendezvényeinket is látogatják, igen gyakran megcsodálhatták, hiszen az első, 2012-es rendezvény óta Petya szinte mindenütt segítségemre van, 2015-től már a BMW is rendszeresen elkíséri. Egészen biztos, hogy a FritzenFest, Német Autók és Motorok Tavaszi Találkozóján 2019-ben is ott lesz a Staffos autók között, a FritzenFest-es Porsche társaságában.

Mivel nem napi használatos autó, inkább hétvégi és hobbihasználatra vette, így kizárólag a nagyobb motoros autókat célozta meg már keresés közben is, az pedig e36-ból nem túl gyakori, hiszen előszeretettel veszi mindenki az 1,6-os, 1,8-as modelleket itthon. Pár húszas és huszonhármas után, a déli országrészben találta ezt az autót – akkor ez az egy huszonnyolcas volt fent a hirdetések között. Drága volt. Az e36-osok között a legdrágább – ha az M3-asokat nem vesszük figyelembe. Megtekintés, próbaút, de amint a sor hatos felhördült, már egyértelmű volt a döntés, úgyhogy, rövid – és nem túl hatékony – alkudozás után a következő alkalommal már tréleren követett minket haza a Bömbi – a regisztráció és a papírozás már itt intéződött, Pesten.

Az autón elől az M-es lökhárító, a hátsó, sima lökösben egy utángyártott M-es diffúzor van, sajnos nem M Pakettes, az oldalsó díszlécek vékonyak, az utastérben pedig fautánzatú elemek is vannak, a sima, gyári, bőr belső mellett.

Az első ülések, mindkét oldalon elektromosan állíthatóak és roppant kényelmesek – bár nekem a combtámasz és a kicsit keményebb oldaltartás nagyon hiányzik, ahogy a kormánymagasság állítás és a könyöklő is – de elég jól és sokféleképpen lehet állítani, így mindenki megtalálja a magának megfelelő komfortot.

A könyöklő helyén egy érdekes és ritka extra van: gyári telefon, ami jelenleg nincs bekötve, pedig még a tetőantenna is adott hozzá, úgyhogy remélhetőleg Petya rövidesen működőképessé varázsolja. Sajnos a fenti hiányzó extrák miatt nem elérhető a „fekve-könyökölve-vezetés”, de ezt leszámítva kényelmes a sofőrülés.

A szépen felújított tanga kormány a Victor’s Customs munkája, megfelelően, az egérszürke bőrbelsőhöz igazítva.

A puha, kissé süppedős, hátsó üléseken két felnőtt kényelmesen elfér – háromnak szűkös lenne – a lábtér a nekem beállított sofőrülés mögött nem túl tágas, de nincs ok panaszra. A lehajtható könyöklő sokat dob a komfortérzeten, viszont a három teljes értékű fejtámla nem biztos, hogy indokolt. A hátsó ajtók szép sarkosak és igen nagyra nyílnak, könnyű a ki-beszállás ide is – a ma divatos sport-kombiknál hajlamosak a design miatt fej-beverős tetővonalakat használni, a ’90-es években ez még nem volt divat.

Ettől függetlenül igen esztétikusan oldották meg a dobozos formát – bár nem tagadom, hogy az e36-os BMW-kel mindig egy kicsit elfogult voltam. A gyári hifi, hátul a tetőbe épített mély és magas hangszórókkal igen szépen szól, ritka és érdekes megoldás a mélyeket is idetenni, többnyire a csomagtartóban akad nekik gyári hely. Az alapból 370 literes csomagtartó jó formájú, alatta teljes értékű pótkerék van. A két oldalában további zárható rekeszek. A hátsó ülés osztott lehajtásával egészen 1320 literig bővíthető és szinte teljesen négyszögletes, tehát igen jól lehet rakodni. A tetősínek kihasználásával együtt igen komoly cargo-kapacitása van a járműnek.

Ez a széria az utolsó, szögletesen maszkulin formája a gyártónak, a ’90-es évek végétől már igencsak lekerekítettek mindent, a későbbi szériákon sem volt jellemző a sarkos forma sehol. Ennél az autónál az eleve kissé ék alakúra tervezett formán dob egy keveset a gyári lengéscsillapítókkal összeszerelt rugóültető-szett, ezáltal kissé veszít az eredeti kényelemből a futómű és minimálisan ráz, de bőven az élhetőség határán belül marad – cserébe a karosszériadőlés a gyári mértékhez képest csökkent kanyarodáskor, a futómű visszajelzése viszont szignifikánsan közvetlenebb.

A 16”-os felnik gyári szemszögből a „középméretet” képviselik, a fékek miatt a 15”-nál kisebb nem fér el, az M-es modelleket pedig 17”-os felnikkel szerelték, a 205/55-ös gumik elég ballonosak a használhatósághoz.

Nem sok hathengeres Touring van itthon, 28-as pedig még kevesebb. Mivel felirat nem díszíti az autót hátul, sokan próbálkoznak be egy-egy piros lámpánál a vagány kinézetű kombival és néha akad meglepődés. Ugyan a 7,4 másodperces érték 0-100 km/h-ra nem eget-rengető, de a fenti okból sokan nem nézik ki a Montrealblau járgányból és a mostani kicsi, turbo motorral rendelkező, sportosabb modelleket rendszeresen megtréfálja – bár, az alaposan kiégett kipufogó hangja árulkodó lehetne, hogy nem négy hengerről van szó.

4000-es fordulat környékén vált át a Vanos, így ott szabadulnak el a lovak, e fölött tartva a fordulatot, egészen 230 km/h-ig dinamikus a gyorsulás. A rövid, öt sebességes váltónak köszönhetően magasabb sebességnél sem az erő fogy el, hanem leforog ötödikben a motor.

Szokatlan és indokolatlan szerintem, hogy autópálya tempónál 3300-as fordulaton bőgjön a motor, de az ötsebességes, mechanikus váltók idejében még kevéssé volt jellemző a sportosabb márkára, hogy hagyjanak egy utazó, végsőfokozatot, ami nagyon hosszú.

Ez a szimpla Vanos-os, 2793 cm3-s hat hengeres motor, tekintélyes helyet foglal el az autó elejében, akkoriban még adtak arra, hogy 193 lóerő és 280 Nm valóban annyinak tűnjön ránézésre is – az 1440 kg-s sajáttömeghez nagyban hozzájárul ez is. Petya óvatos jobb lábának köszönhetően az átlagfogyasztás meglepően csak 8,4 liter/100km, beleszámolva a fedélzeti computer minimális csalását és egy két fent említett piros lámpás mokányságot is 9 liter körül maradunk. Egy ekkora motortól ez kifejezetten kedvező érték – sokkal jobbat, hasonló erővel a modernebb, szívómotorok sem feltétlen tudnak.

Ezek a ritkább autók remek hobbihasználatú gépek, néha igényelnek egy kis törődést és szeretetet, de rengeteg örömét leli bennük az ember, arról nem is beszélve, hogy idővel szépen megindul felfelé az áruk. Köszönöm Petya Barátomnak a lehetőséget, hogy kipróbálhattam az autóját.

2019.03.20.

/Zolo/

 

Műszaki adatok
Motor	2793 cm3, soros 6 hengeres, 24 szelepes, benzines szívó
Teljesítmény	193 LE (142 KW) @ 5300/perc
Nyomaték	280 Nm @ 3950/perc
Váltó	5 sebességes kézi
Gyorsulás (0-100 km/h)	7,4 másodperc
Végsebesség	230 km/h
Saját tömeg	1440 kg
Csomagtér	370-1320 liter
Fogyasztás	9 l/100 km