A sofőr az Úr

 

A szokásos Csonti Caros körülnézés után megkérdeztem Zolit, hogy mit ajánl. Étteremben is érdemes a séf ajánlatát fogyasztani, itt is megfogadom a bölcs tanácsot. „Vidd el az S550-et, 7000 km van benne.” – hangzott a válasz. Elsőre kicsit furcsán néztem, ennyire keveset futott autójuk ritkán van, de az autónak tipikusan új Mercedes illata van belül, makulátlan.

Hol és miért állt ennyit vagy miért mentek vele ilyen keveset? Sajnos nem tudni, pedig biztosan érdekes története lehet, hiszen új korában ez egy 40 millió Forint fölötti árú autó volt, a 2013-ban érkező új modell megjelenése előtt egy évvel pedig megvásárolni egy ilyen értékű, már kifutó modellt, igen érdekes gondolatvilágra vall. A 2012-es autón az S550 jelzés elsőre szemet szúr, hiszen a 2009-es facelift előtt fémjelezték így. Az EU piacon 500-asként futott, de az amerikai piacon 550-esként árulták változatlanul, hiába érte utol a dowsizing – gondolom simán presztízsből. Pár éve volt szerencsém egy S500-ashoz ugyanitt. Ez az autó fekete, a több, mint 5 méteres hosszával és pár centi híján 2 méteres szélességével már a megjelenésével is egy drasztikusan méretes darabot kihasít a világ nyers, unalmas és szürke valóságából.

Alvázszám alapján 2012 februárjában szállították le az autót az USA-ba, érdekesen összeválogatott extrákkal. Furcsamódon, a hosszú tengelytáv ellenére az első utasokra koncentrált a megrendelő, hátul a redőnyökön, elektromos ablakokon kívül szinte semmi extra nincs, bár racionálisan elgondolkodva a két pohártartó, a kartámasz és a lábtér, ahova beköltöztethetnénk egy komplett ázsiai családot, már önmagában komoly aduász.

Elől teljesen elektromos, fűthető-hűthető Multikontur, ortopéd bőrülések masszázs funkcióval, megszámlálhatatlan állítási lehetőséggel. Főúri kényelem a sofőr és a jobb első utas számára, még a jobb első ülés is teljesen vezérelhető a sofőr oldalról, mint az ablakok és a redőnyök, az autóban mindenütt.

Bixenon kanyarkövető fényszórók, amik akkoriban világítás terén a gépjárműipar csúcsát jelentették, a gyári, lencsés kiképzéssel még ma is nappali világosságot teremtenek éjszaka.

Hőszigetelt biztonsági üveg – ami kívülről kissé foncsorszerű hatást kelt és nem könnyen átlátható. Fűthető bőr/fa kormány, kétzónás, digitális klíma, bluetoothos telefon kihangosítás, tolatókamera, napfénytető, tempomat, kulcsmentes ajtónyitás, „Premium Sound Sytem” hangrendszer, amihez DVD is tartozik és meseszépen szól, öblös mély hangokkal és finom, lágy magasakkal. A „Harman Kardon” felirat nem véletlenül ékeskedik a hangszórók rácsán. Gyári navigáció, ami kicsit régiesnek hat manapság, furcsa elektromechanikával balra-jobbra mozgatható, de annyira minimális mértékben, hogy sokat nem változtat a láthatóságán egyik oldalról sem.

Hatalmas bukó-nyíló napfénytető, kulcsmentes ajtónyitás, fekete, bőrkárpitozás gazdagítja még az extrák sorát. A kedvencem az extra listáról a 284-390 mHz között üzemelő garázsnyitó – sosem gondoltam volna, hogy ilyesmit rendelni lehetett a gyárból egy új autóhoz. Érdekes módon az ilyen, hosszútengelytávos autók gyakran sofőrös járművek – ahogyan a korábban tesztelt 500-ast is – tele szokták rakni hátul is minden extrával, hiszen ott utazik a tulajdonos többnyire. Ez esetben inkább vezetni szeretett, sosem ült hátul – ahogyan elképzelhető, hogy alig valaki foglalt ott helyet, hiszen a hátsó króm küszöbdíszeken még rajta van a gyári védőfólia. Itt-ott diszkrét, mogyorófa betétek is vannak az autóban, de 2012 már nem volt a csupa fa világa, ízlés dolga, szerintem ennyi még éppen jól illik az autóhoz és elegáns, sokan viszont viszolyognak minden fa vagy faszerű dekorációtól. A középső visszapillantó tükör amerikásan mutatja, hogy melyik égtáj felé tartunk, mivel ott eszerint irányozzák az utakat. Praktikus funkció, ha az ember nekivág az autópályának és napokig megy valamerre. Erre pedig ez az autó kiválóan alkalmas, minden időjárási körülmények között, hiszen a 4Matic hajtás, a sok 3-4 betűs, elektromos biztonsági extrával a zordabb időben is az úton tartja és mozgatja az autót. Ami lenyűgöző ezekben az S osztályosokban, az a csend. Mintha egy süketszobában ülne az ember, amikor magára csukja az ajtót.

Némán suhan. A motort nem hallani, a 7G-Tronic váltó alaphelyzetben a motor alacsonyfordulaton tartásán dolgozik, már 1500-as fordulaton elváltja a fokozatokat, normál haladás esetén. Magasabb fordulaton minimálisan behallatszik a 8 henger gurgulázása, de éppen csak annyira, hogyha az ember meg szeretné hallani, akkor egy magabiztos mosoly erejéig tudja, hogy az összes ló a szolgálatára áll bármikor, ha szeretné. A korábbi, valóban öt és fél literes motor után következett az M278-as kódszámú aggregát. 4663 köbcenti, hengersoronként egy-egy turbóval, amik 0,9 bar nyomást adnak maximálisan. Értelemszerűen erősebb, nyomatékosabb a korábbi szívó motornál, a fogyasztása és a károsanyag kibocsátása is jobb. A nyers adatok: 435 lóerő, 5250-es, 700 Nm 1800-3500-as fordulaton.

Ennek az erőgépnek már az alapjárati nyomatéka is többszöröse egy modern 3 hengeres, egy literes turbós motornak, tehát már alap gázról döbbenetes erőt ad le. A kartámasz előtt, a középkonzol alatt, a „takarékosságra” hangolt alaphangon használt „economy” opció mellett természetesen van „sport” lehetőség is. Talán egy halvány fokkal jobban hallatszik a motor – de ez lehet csak placebo hatás, mert annyira szeretném hallani a V8 gurgulázását – közvetlenebb a gázpedál mozgása, a váltó jobban kipörgeti a fokozatokat és gyorsabban vált.  Igen, a több, mint 2 tonnás önsúlyú autó olyan vehemenciával lódul meg egy kickdown-ra, mint kevés jármű. 5 másodperc alatt érjük el a 100 km/h-t, a korlátozásnak köszönhetően pedig 250 km/h-ig tart a vágta. Ugyanazzal a dinamikával lódul meg az autó, mint mondjuk egy Ford Mustang, de egészen más élmény, hiszen itt csend van. A szemgolyóink hátraszorulnak – valahová a tarkónk környékére – és néma csendben meglódul a jármű, a G-k pedig úgy sorakoznak halandó porhüvelyünk minden porcikáján, mintha egy indiai elefánt állt volna ránk, teljes testsúlyával. Egy Mustang kicsit riszáló, üvöltő, brutális gyorsulásához képest ez a közel néma csend félelmetesebb, kevesebb a visszajelzés, mi történik, mint egy sugárhajtású repülőnél. Jó eséllyel a tiltás kivétele után gond nélkül tudna 280-300 km/h-t is az autó, amit a nagy, német Autobahnon praktikus lehet kihasználni, hiszen gyorsan tehetünk meg nagy távolságokat. Egy München-Stuttgart távolság például ideális esetben kevesebb is lehet, mint egy óra – azért ezt kemény végiggondolni. Budapest-Kecskemét belvárostól-belvárosig 20 perc, ha hazai léptékben – forgalom nélkül, egy ideális, álomvilágban – gondolkodunk.

Tökéletes a csend, 100 km/h-nál 1400/percet, 130 km/h-nál 1900/percet forog a motor – semmit nem hallani belőle, hangunk megemelése nélkül tudunk társalogni az utastérben. Az Airmatic futóműnek köszönhetően az autó tényleg csak suhan. Még városi használat esetén is szinte eltünteti a kátyúkat, alig érzékelni valami Budapest botrányos állapotban lévő úthálózatából is. Értelemszerűen a nagy testű járművet, a viszonylag magas oldalfalú, már-már ballonos gumikon – 255/45 R18 – nem könnyen billenti meg egy útegyenetlenség. Még sportállásban sem lesz kemény és rázós a futómű, kicsit feszesebb, közvetlenebb lesz, de a kellemes rugózás ugyanúgy megmarad. Ez a futómű egyszerűen briliáns. Létezik emelő funkció is, ilyenkor az egész karosszériát szépen, lassan felemeli, ezáltal fekvőrendőrön, padkán, egyéb útegyenetlenségen is gond és sérülés nélkül áthaladhatunk vele.

Az 560 literes csomagtartó nem bővíthető – minek? Vannak autók, amik lehajtott hátsó üléssel sem tudnak ekkora űrtartalmat prezentálni a poggyászok számára, a klasszikus idézet szerint „négy hullás”. A csomagtérajtó természetesen elektromosan nyílik-záródik, akár az utastérből vagy távirányítóról is. Természetesen a ménest etetni is kell, a pillanatnyi fogyasztás sűrűn futott 30 liter fölé és az aznapi körre 20 litert mutatott a fedélzeti computer, 100 km távolságra vetítve, de nagy átlagban 14,8 liter/100km volt a fogyasztás az előző 968 km-re vetítve. 100 km-el suhanva 5-6 liter körül mozgott a pillanatnyi fogyasztás, ilyenkor lassan apad a 83 literes tank.

Ez az autó a kora miatt reprezentációs célra már nem jó, a maga 8 évével már kifutott a „gazdag vagyok és ezt mindenkinek látnia kell” kategóriából. A gyűjtők még nem keresik, ahhoz még túl fiatal. Utazni viszont kiváló, hiszen arra alkották, ezzel a felszereltséggel pedig a sofőr számára minden adott egy hosszú, viszonylag pihentető utazáshoz. Annak ajánlom az autót, aki szeret vezetni, Mercedes minőséget, kényelmet, biztonságot szeretne kapni, egy szinte új autóban, annak új árának töredékéért és nem sajnál 12 900 000 Ft-ot kifizetni egy 8 éves autóért. A tesztautót köszönjük szépen a Csonti Carnak.

2020.02.24.

        /Zolo/

Műszaki adatok
Motor	4663 cm3, hengerenként 4 szelepes, V8-as, biturbó benzines
Teljesítmény	435 LE (320KW)@5250fordulat/perc
Nyomaték	700Nm@1800-3500fordulat/perc
Váltó	7 sebességes 7G-Tronic autómata
Gyorsulás (0-100 km/h)	5 másodperc
Végsebesség	250 km/h
Fogyasztás	14,8 l/100km
Saját tömeg	2130 kg
Üzemanyagtank	83 liter
Csomagtér	560 liter
Ára	12 900 000 Forint