A tigris szeme
Alig mutatkozott be a Ford Kuga második generációja, máris elérkezett a facelift ideje, még éppen sikerült elcsípnünk egyet a kifutó sorozatból. A tesztautóban lévő több, mint 10.000 km is erről árulkodik.
A kissé elsokallt első túlnyúlás érdekesen, kacsaszerűen esetlenné teszi az autó elejét, számomra olyan érzetet kelt egy kicsit, mintha orra akarna esni, persze ilyesmiről szó nincs.
„Tiger Eye” névre hallgató metál fényezése igen megfogja a tekintetet. Szeretem ezeket a kolbászzsír-metál árnyalatokat, remekül állnak az autón. Az Opel Mokka kicsivel vörösesebb színe is hamar belopta magát a szívembe. Ezen a „tigrisszemen” gyönyörűen játszottak a lemenő, őszi nap színei az augusztus végi autósmozinkon.
Az autó kicsit több, mint négy és fél méteres hosszával nagyjából a kategória átlagát képviseli. A magas építésnek köszönhetően minimális nyújtózkodással elérhető az utastér, nem kell sokat mászni felfelé. Sok előnye mellett a has magasság itt célt is szolgál, az Intelligens Összkerékhajtás – amihez korábban a Ford Galaxy-nál már volt szerencsénk megismerkedni – segíti a mindennapi használatot.
Természetesen figyelembe kell venni, hogy a Kuga nem terepjáró. Könnyebb terepen, egyenetlen útfelületen egészen jól boldogul, de komolyabb tereppel nem tud megküzdeni, hogyha egy kerék a levegőben van, egy pedig csúszik, akkor a teljesen záródó differenciálmű nélküli rendszer már elveszíti az életképességét. Aki vadabb terepre merészkedne és maradna a márkánál, jó szívvel ajánljuk a Ford Ranger-t, tapasztalatunk szerint terepmunkában verhetetlen.
Az utastér kényelmes, az első üléseken bőséges hely vesz körül mindenhol, sehol sem szenvedünk hiányt. A kormány is, a váltó is kényelmesen elérhető az állítható könyöklőről, a benne lévő rekesz egy pénztárca, esetleg más apróságok tárolására alkalmas. A két pohártartó is remekül ellátja funkcióját, a kesztyűtartó sem marad szégyenben, az ajtókon lévő zsebek és elnyelnek egy-egy üdítős flakont, mégis egy ilyen méretű és funkciójú autótól egy kicsivel több tároló helyet feltételeztem, hiszen jó eséllyel családok, gyerekekkel fogják használatba venni, ez pedig minden esetben rengeteg holmival jár.
A hátsó traktusról is hasonlóak mondhatóak el, adott az első üléseken a két zseb, illetve az ajtókon a két rekesz, két pohártartó a könyöklőben és ennyi. Ebben a szekcióban tény, hogy dicséretet érdemel a több állásban rögzíthető hátsó üléstámla – bár csak 2/3 részben osztható, tehát így is mozgatható „külön”. Az extraként rendelhető 12.V-os csatlakozó az első könyöklő hátsó irányából hasznos és praktikus extra.
A Titanium Technology felszereltségű autó különösen bővelkedik extrákban, hirtelen nem is tudnék olyat mondani, mi kimaradt belőle – a forgalmazói tesztautók mindig remekül felszereltek.
A két részletben dönthető üléstámláknak köszönhetően az alapvetően 456.literes csomagtartó egészen 1653.literig bővíthető. Formája közel szögletes, minimálisan zavarnak be a kerékdobok. Az alsó tálca két pozícióban rögzíthető, a felső pozícióban, az előre döntött ülésekkel és a csomagtér ajtónyílással közel egyenes, sík felületet képez, a közel 10 centivel lejjebb helyezett alsó tálca pedig felhajtott ülések esetében ad többletterületet. Sízsák, hosszabb tárgyak szállítására szolgáló nyílás nincs sajnos. Ettől függetlenül megfelelően praktikus, kihasználható és élhető mind az utastér, mind a csomagtér.
A futómű Fordosan brillírozik, szinte minden útviszony mellett. A 235/55 R 17-es kerekek megfelelően ballonosak mindenhez, sem könnyebb terepen, sem rossz felületű aszfalton nem jön zavarba az autó. Minimálisan feszes, de még éppen megtartja a határt, hogy kényelmes legyen. Meglepő módon a méretes jármű hirtelen kormánymozdulatokra is csak alig-alig, akkor is nagyon minimálisan billen, ismét remekel a gyártó ezen a téren. A hajtáslánc – mint már írtam – remekül használható a hétköznapok forgatagában, minimális, könnyű tereppel.
A kellemesen kapcsolható, 6 sebességes, kézi váltó fokozatkiosztásai közel tökéletesek: az első három fokozat megfelelően rövid, a hatodik fokozat pedig elég hosszú, hogy autópálya tempónál se forogjon sokat a motor. A remek hangszigetelésnek köszönhetően itt is kifejezetten élhető az autó, nagyon minimális szélzaj és egy kevés, halk motorduruzsolás szűrődik csak be az utastérbe.
A két literes dízel aggregátot már több autóban volt szerencsénk kipróbálni, a 180.lóerő és a 400.Nm nyomaték itt sem marad szégyenben, remekül mozgatják az 1700.kg-os saját tömegű járművet. A 9.másodperc körüli gyorsulás és a 200.km/h fölötti végsebesség miatt sincs oka szégyenkezni. Mindezért cserébe az általam tapasztalt 8,3.liter/100.km-es vegyes fogyasztás egészen barátinak mondható.
Finom lábbal jó eséllyel lehet még ezen faragni egy litert is. A 10.millió Forint fölötti vételár beleillik a kategória átlagba, időközben elérhetővé vált a facelift-es verzió is, úgyhogy aki ebből a modellből szeretne vásárolni, bizonyára remek akciókat kaphat még el a márkakereskedésekben.
2016.10.30.
/Zolo/