BMW 325 Cabrio, 1994

Hans

Ezúttal hazabeszélek.
Alkalmi jelleggel lesznek saját autós tesztjeink is, amelyek a FritzenFestFlotta (FFF) tagjai, tehát időről-időre bemutatjuk a csapatunk autóit is.

 Elsőként a saját járgányommal kezdem, ami nem régen eladó sorba került.
Mondhatni, hogy emiatt az autó miatt született nagyrészt a FritzenFest.

 Amikor 2011 tavaszán felmerült bennem, hogy autót váltsak, mert a Mazda MX5-ből kiautóztam, amit tudtam, két autót pedig nem akartam/tudtam tartani, viszont semmiképpen sem akartam elveszíteni a nyitott tető – hátsókerék hajtás kettősét, elkezdtem bogarászni a használtautó piacot. Mivel amerikai autót nem akartam venni, így be kellett látnom, hogy a piacon az elvárásaimnak megfelelő európai autó a BMW, a Mercedes vagy a Porsche. A Mercedesből kevés volt, árban pedig számomra elérhetetlen. Nagyon szemeztem ugyan a Porsche 944/968 verzióival, de vagy nem találtam olyat, amiért pénzt is adnék, vagy nem tudtam volna annyi pénzt adni, amiért odaadnák. Erről viszont majd később, egy másik tesztben. Tehát kizárásos alapon maradt a BMW. Furcsa, mert korábban sosem vonzott a márka, nem is terveztem, vágytam BMW-t venni. Persze, az autóbuzériámba, mint minden autó beletartozott, de nem volt különösebben vágyaim tárgya. Lehet, ezért most megköveznek páran, de nekem csak egy autó volt, mint a többi. Voltak belőle szép és ritka darabok, amik erős nyálcsorgatást váltottak ki belőlem, mint az autóbuzik 99 százalékából is és volt a „többi”.

 Térjünk rá a teszt tárgyára: mindenképpen erős autót akartam, a közel másfél tonna mozgatásához pedig indokolt is volt, tehát a 325-328i motoros autókat nézegettem. Be kellett lássam, hogy a 328i ritka itthon és még nem megfizethető számomra, ezért a 25-ösök felé vettem az irányt. Pár botrányosan lepukkant, drága, igénytelen nepperautó után találtam Kecskeméten az autót, amit elmentünk megnézni. Korábban is gondos tulajoknál, garázsban tartott, gyári hardtoppal, téli gumi készlettel árulta egy USA autókat kedvelő ember. Egy évet volt nála a kocsi, arra az időre vette, amíg a TransAm elkészül. Alapos mustra, próbakör, újabb mustra, porban fetrengés, alámászás, társalgás az autóról, majd irány haza. Útközben alaposan átbeszéltük a dolgot, majd másnap visszatelefonáltam, megalkudtunk és egy hétre rá elhoztam az autót.

 Mindent tudott, amit vártam tőle. Végtelenül kényelmes, tágas, erős, remek hang, elégedett voltam a felszereltségével is.

 

 

Hans.

Azért lett ez a neve, mert elsőre ez ugrott be, amikor ránéztem. Lehet, nem mindenki nevezi el az autóit, én is csak azokat, amiknél ránézésre azonnal beugrott valami.

Az 5900-as fordulaton leadott 192 lóerő és a 4200-as fordulaton leadott 245 Nm kellemesen vezethetővé teszi, bár a sokak által ódákba foglalt vezetési élmény számomra a BMW-knél elmaradt. Igaz, nem próbáltam végig minden létező BMW-t, de azt a nyers élményt, amit az MX5-ös Mazdám nyújtott nem tapasztaltam azóta sem más autónál, a Porsche 944 S2 kivételével, de az más világ. Vitathatatlan tény viszont, hogy egy BMW 325i Cabrio nem is erről szól. Inkább olyan repülőszőnyeg-érzés: kényelem, szabadság, gondtalanság, suhanunk és örülünk neki. Nem is igazán érdemes egy roadsterhez hasonlítgatni, mert nem az.  Nyitott tetővel, két utassal, még akár lehúzott ablakokkal is kellemes. 100 km/h fölött felhúzott ablakokkal, autópálya tempóhoz pedig érdemes beszerezni egy szélfogót, mert ott erősebb a huzat. A szélfogó zseniális találmány, magam sem hittem volna, hogy olyan szélcsendet varázsol az utastérben 2 fő számára. Négy fővel, nyitott tetővel, csak kis sebességnél kellemes,   80 km/h fölött pedig még felhúzott ablakoknál is komoly szélzajjal szembesülnek a hátul ülők, majd nagyobb sebességnél azzal az érzéssel, hogy a huzat le akarja szakítani a fejüket. A ’90-es évek cabrioiban még nem voltak komoly szélfogók, huzat és légáramlat terelő rendszerek. Akkoriban még kicsit nyersebb, természet közelibb, „őszintébb” élmény volt a nyitott autózás.

A motor karakterisztikája, a kor hengerenként négyszelepes motorjaira jellemző, alacsony fordulaton kissé esetlen, nagyobb fordulaton pedig határozottan erős. A Vanos 4000 körüli fordulatnál vált, utána megérkezik a nyomaték és a másfél tonnás jószág szépen meglódul. Teszi ezt egészen 233km/óra sebességig, ugyanis ott eléri az 5. sebességi fokozat a tiltó mezőt és leszabályoz…

…pedig az autó menne még…

A százas sprint 8,6 másodperces értéke gyorsuló bajnokoknak, a sor hatos motor kellemes hangjával együtt kényelmesen elegendőnek mondható, de ez az autó változatlanul nem a fejvesztett száguldozásról szól. A motor erejének gyakori kihasználását nem támogatja igazán a 4 üléses, nyitott karosszéria. Aki ilyesmire vágyik annak a coupé, vagy a sok alkatrészben közösködő Z3-as BMW az autója inkább. Ezzel az autóval csukott tetővel, 4 személy és a poggyászai kényelmesen bármilyen távolságba elutazik – mert hátul is valóban megfelelő a láb és a fejtér – illetve rövidebb távon, ha az idő is megengedi, szintén egy kellemes túrát tehet vele egy család. Nem, ez az autó nem 2+2 személyes. Teljes, 4 fő számára befogadó hely van benne mindenütt, a 230 literes és remek formájú csomagtér is ezt mutatja. A legérdekesebb része az autónak a hátsó üléstámla közepéből elővarázsolható sí-zsák. Korábban is találkoztam ilyennel 4 üléses cabrioban, de sosem sikerült igazán megértenem a koncepció lényegét.

Az autót remek ereje alkalmassá teszi a vontatásra. Mivel előfordul, hogy lakókocsit, utánfutót kell húznom ezért szereltettem az autóra vonóhorgot és az irreális benzinárak miatt kapott egy STAG LPG szettet is. A családban már 12 éve üzemel egy LPG-s autó, csak ajánlani tudom mindenkinek egy gázszett beszereltetését. Azokat a tévhiteket, hogy lomha lesz tőle az autó és sokkal többet fogyaszt gázból most eloszlatnám: nem igaz! Megfelelő programozás esetén nem érzékelhető, hogy gázzal halad az autó és ennél a motorméretnél maximum egy-másfél literrel fogyaszt többet. Utána lehet számolni, hogy a kb. 260Ft/l LPG és a 400+Ft/l benzin áránál milyen gyorsan megtérül egy ilyen mutatvány. Vannak kifejezetten esztétikus pótkeréktartályok, a fél csomagtartónyi gáztartály ideje régen lejárt, gázkutak is mindenfelé akadnak, akár itthon, akár külföldön. Természetesen fejben kell tartani, hogy igényli a benzines rendszer is az üzemi állapotot, ezért illik néha úgy is használni az autót.

Valójában az autót szerettem volna megtartani teljesen eredeti, gyári állapotban, de születésnapomra megleptek a Barátaim egy M3 első lökhárítóval és miután felkerült az autóra, valahogy úgy éreztem, hogy kéne rá egy garnitúra nagyobb felni. A nagyobb felnikkel pedig olyan bambán nézett ki, annyira magas lett velük az autó, gondoltam egy kicsit kerüljön közelebb az aszfalthoz, ráadásul a lengéscsillapítóim amúgy sem voltak már a helyzet magaslatán, így beépítésre került egy komplett állítható (szaknyelven gewinde 😀 ) futómű garnitúra, amivel olyan magasra állítottam, ahogyan jól esett. Egy első koptatót (lippe néven fut) kapott az oldalára pedig a FritzenFest matricázását, egy minimális hangrendszert és ezzel befejeződött az „autóépítés”.

Egészen őszintén azt szerettem meg nagyon ebben az autóban, hogy valóban bármikor, bármit lehet hozzá kapni, akár bontott, akár után-gyártott alkatrészről, vagy tuning elemről van szó és valóban olcsón. Tény, utána kell járni, hogy mi az, amiért érdemes pénzt adni. Akadnak itthon is nagyon jól reklámozott, végtelenül gyenge minőségű alkatrészek, amit jó hazai virtus jelleggel fél év és 6000km használat után a gerinctelen forgalmazónak esze ágában nincs kicserélni, hiába egyértelmű az anyaghiba. De az ilyen tanulópénzt az ember megfizeti és legközelebb körültekintően vásárol. 

Mindezekkel egyetemben – és szerintem elfogultság nélkül – állítom, hogy a hazai autópiac egyik legkényelmesebb, legjobb ár/érték arányú és leggazdaságosabban fenntartható autója az E36-os BMW. Sajnos tény, hogy a márka nem túl jó megítélése miatt erre sokan nem jönnek rá, mert autó vásárláskor eleve elvetik a gondolatot is, hogy BMW-t vegyenek. Ezt alátámasztja, az amikor először mentem egy kört a városban, éreztem a tarkómon, a körúti villamosmegállóból sugárzó tekintetek perzselését. Pedig, ha tudnák, hogy egy új Suzuki árának a feléből, fenntartási költségeinek szintén a töredékéből lehet hozzájutni, lehet más megítélés alá esne az autó.

Pontosan ezért, egészen biztos vagyok benne, hogy amint indokolt lesz egy családibb jellegű autó tartása a „szerelem Porsche” mellett, jó eséllyel BMW-re esik ismét a választásom, legyen az sedan vagy touring, hármas, ötös, esetleg hetes.

 

Ezt az autót pedig jó szívvel ajánlom bárkinek, aki kényelmes, olcsón fenntartható, jó erőben lévő, ponyvatetős autót keres, nem csak a nyárra, hanem akár egész évre is.

 

 /Zolo/