Kiscsillag
Bevallom őszintén kicsit félve közelítettem ehhez az autóhoz.
Igen, azok a fránya előítéletek…
A CsontiCarnál bukkantam rá, de szégyen, vagy nem, anno – még kamasz koromban – belevésődött az elmémbe az a bizonyos „jávorszarvasteszt”, amikor a több tagú zsűrivel együtt bukfencezett egyet, nem sokkal debütálása után egy Mercedes A osztály. Ráadásul – én balga – Mercedesként csak egy nagy, tágas, hatalmas járművet tudok elképzelni, nem egy ilyen „cuki kis tojást”.
Beismerem: tévedtem.
Ez már nem az az A osztály. Kellemes, enyhén feszes, de kényelmes hangolású a futóműve, egy pillanatra sem kelti azt az érzést, hogy instabil lenne. Pedig a 185/65 R15-ös kerekek bőven ballonosak is. Szépen áll az autón, de bőven elbírna akár 2”-al nagyobbat is – igaz, akkor kicsit odaveszne a komfort. Számomra szokatlan a magas üléspozíció, de a forgalom többi résztvevője is hasonló magasságban ül, mostanában divat ez a kakasüllő. Tény, egyszerűbb ki-beszállni, kényelmesebb. A forma kellemes, divatos, fiatalos, a kulturált díszelemek – és az orrán a hatalmas csillag – mégis felhívják a figyelmet, hogy egy Mercedest látunk. Az utastér – számomra meglepő módon – tágas. Meglehetősen terpeszkedve vezetek, mégis minden gond nélkül elfértem magam mögött is, kényelmesen jutott lábtér és fejtér is. Az első üléseken a helykínálat bőven elegendő. Minőségi anyagok vesznek körül, szép kidolgozás mindenütt, nyoma sincs csörgő-zörgő burkolatoknak sehol. Pedig egy közel 210000km-t futott autóról van szó, mégis szépen teszi minden a dolgát, ahogy kitalálták a gyárban. Nyílik, csukódik, kattan. A könyöktámasz burkolata fáradt meg egyedül, de egy jó kárpitos pikk-pakk rendbe teszi, vagy lehet helyette lőni egy szép állapotú bontottat is.
Talán két pontot fedeztem fel az autón összesen, ahol kicsit érezhető az elmúlt hét év. A műszeregység közepén van egy információs panel, erről lehet leolvasni a kilométer óra állást, az aktuális fogyasztást vagy éppen a beállított rádiócsatornát… Egy ilyen egér-mozi. Nos, ez elég halovány. Bevallom őszintén, hogy nincs típusismeretem, de tudom pl. a 10-20 éves BMW-knél voltak ilyen gondok, hogy pixelhibás lesz egy-egy kijelző, ezért alig olvasható. Szerintem itt is valami hasonló gondról lehet szó.
A másik dolog, ami feltűnt, hogy hébe-hóba a hátsó futóműnél valami koppant. Lehet, hogy szilent, vagy gömbfej, de egy ilyen futásteljesítménynél ez szerintem megbocsátható.
Apró észrevétel, hogy az utastérben alig találni rekeszeket, olyan helyet, ahová az ember úgy beszórja az éppen a kezében vagy zsebeiben lévő dolgokat, amikor beszáll. Nekem – mivel folyton hurcolok mindet (telefon, pénztárca, lakáskulcs, iratok, stb.) – ez egy fontos pont. Igénylem, hogy amikor beülök, akkor leszórhassak mindent és csak az autóval foglalkozzak. Ez esetben nagyrészt a jobb első ülés lett a célpont, ahonnan rögtön tovább kellett szortírozni, ahogy valaki beszállt.
Becsületére váljon a bébi-Benznek, hogy a csomagtérnél kompenzálja mindezt. Zseniális, már-már puttony méretű helyet találni a kiskocsi farában. Ügyes kis rögzítők, kinyitható fülek – szatyrok számára pl. – tágas tér várja azokat, akik berámolnának. A padló alá még egy mankókerék és a hozzá tartozó szerszámok is befértek. Tovább dicsőítve a csomagteret, a hátsó ülések előredöntésével és az ülőlapok egy mozdulattal történő felhajtásával sík és remekül rakodható (nem, nem mértem, de becsléseim szerint), majd egy köbméter körüli hely keletkezik.
Térjünk vissza az utastérhez. A helykínálat bőségességét már ecseteltem, a műszerfalat és a kezelését viszont szokni kell. Számomra idegen feliratú gombok, szokatlan funkciók – tárcsázó, minek ez? Ja, hogy telefon is van az autóban? Igen, a kormányon is ott a gomb hozzá. Nem, nem saját termék – ahogy például a BMW telefonjai emblémázottak is – egy mobilokat gyártó cég telefonja illeszthető egy rejtett, kicsúsztatható kis rekeszben lévő csatlakozó-konzolba. A mai, akár naponta telefont váltó világban ez nem biztos, hogy a leginnovatívabb megoldás, tény, egy második SIM beszerelhető és ott is hagyható, ha az ember nem olyan kekec, mint én. Klíma, tempomat, elektromos ablakok, tükrök, pohártartó, 12V-os csatlakozó a hátul ülőnek, fejtámlák, könyöktámaszok, egyszóval minden, ami elképzelhető. Tudom, hogy az eleganciához tartozik, de ezeket a fabetéteket annyira nem erőltetném. Valahogy sem a kocsihoz nem illik, sem eredeti fa hatását nem kelti. Oké, látszik rajta, hogy minőségi holmi, de mégsem az igazi.
Azt hiszem az autót kívül és belül két szóval lehet jól jellemezni: minőség és harmónia. Bevallom, az idősebb, klasszikusabb autókat, formákat kedvelem, inkább húz a szívem a youngtimer / oldtimer világhoz, de ez egy kis ékszerdoboz. A célközönség jó eséllyel a felső-középosztálybeli hölgyek voltak, akik megengedhetnek maguknak egy ilyet.
Mostanra már változott a helyzet, ennyi idősen már egészen elérhető egy ilyen autó. Jön-megy, teszi a dolgát, a két literes, 109 lovas dízel motor tökéletesen kiszolgálja a több, mint 1400kg önsúlyú – ezen mondjuk meglepődtem – járgányt, a 6,8 literes átlagfogyasztás is teljesen elfogadható és ezért az összegért, inkább vennék egy ilyet, mint valami új, fapados járgányt. Hiába nem egy ötméteresszedánosállócsillagos, azért ez akkor is Mercedes-Benz.
Nos, azt kell mondanom – így a végére – mea-culpa. Kifejezetten kellemesen csalódtam ebben az autóban. A külső alapján valami kényelmetlen, szűk kis járgányra számítottam, ez pedig nem ilyen. Egészen őszintén, egy négytagú családnak is simán elegendő a hely az autóban, akár egy horvátországi nyaraláshoz is. Pöpec kis jószág ez, megmutatta vele a Mercedes, hogy tudnak kicsiben is nagyot alkotni!
/Zolo/