Author Archives: Kriszti

Az egyetlen

 

Valójában annyi mindent lehetne írni az autóról, hogy abból egy egész könyv kerekedne ki, hiszen mindencentijére jut valami érdekes, egyedi megoldás, jó eséllyel sok olyan fog nektek feltűnni a képeket nézegetve, amit én észre sem vettem. 

Gyuri Astrája hosszas tanakodás után 2010-ben épült, néhány hónap leforgása alatt, valami egyedi autót szeretett volna, valami egészen szokatlant. Olyat, ami valóban nem jön szembe sehol. Olyat, amire elsőre legyintesz, utána, ahogy komolyabban megnézed elgondolkodsz, majd elkerekedik a szemed, hogy „De hát ilyen nincs is!”. Sikerült, a hatás maradéktalanul garantálható! Mivel korábban is Opelek vették körül, így maga a márka nem volt kérdéses, de a pontos típust kiválasztani nem volt könnyű. Bátyjával közösen gondolkodtak, hogy mi legyen a projekt,a mikor felmerült az ötlet, hogy 2 ajtós Sedan F Astra nem létezik, tehát ilyet kell építeni.

Én 2012 tavaszán, egy palotai minitalálkozón láttam az autót először, már akkor is eléggé meglepett. Biztosan sokan vagyunk, akik álmodozunk ilyen megoldásokon, de a valós kivitelezés idő/szakértelem/pénz hiányában elmarad. Ez az autó viszont megépült, ráadásul – tudjuk, az esztétikum szubjektív – kifejezetten szép lett. Nekem az Opel Mokkán már említett kolbászzsír metál mellett mindig nagyon tetszettek ezek a metál barna színárnyalatok, több márka is használja őket, láttam már BMW-n és Dacián is, ezen az Astrán is valóban remekül áll. Tény, hogy a szín talán a legkisebb különlegesség az autón. Maga az alap egy sima 4 ajtós Sedan volt, amire egy 3 ajtó oldalát építették fel a srácok. Az autón gyári minden elem, ajtó, sőt, még az ablakok is. Gyuri tudomása szerint egy hasonló autó létezik, Németországban, de azt más elvek alapján építették, bár két ajtós Sedan, mégis máshogy néz ki.

Induljunk az autó hátuljától – számomra az egyik legérdekesebb rész –, ott ugyanis egy Opel Astra 200t S hátsó spoiler található. Gyuri elmondása szerint ez a modell a dél-afrikai piacra készült, a sima, 4 ajtós Sedan karosszériába szerelték a két literes turbó motort, hat sebességes váltóval. Nem volt könnyű levadászni ezt az alkatrészt, jó eséllyel egész Európában nem sok akad belőle.

 

Opel Astra 200t S

Kicsit magam is utánajártam ennek a különlegességnek – nem meglepő módon akad hazai vonatkozása is, hiszen az 1993 és 1996 között, a dél-afriai Port Elizabethben összeszerelt 350 darab autó motorja és karosszériája is egyedi megrendelésre, Szentgotthárdon készült. Az összeszerelést az 1986-ban alapított, dél-afrikai Delta Motor Corporation készítette, ami korábban 45%-ban, 2003-tól viszont 100%-ban a General Motors tulajdonában van. A C20LET motorkódú aggregáthoz, a 4X4 hajtás helyett ez esetben csak elsőkerék meghajtás párosul, amit egy GetragF28-as, hat sebességes kézi váltón keresztül mozgat a motor. A dolog pikantériája, hogy különböző turbónyomással is készült az autó. Az alap turbónyomás, 0,55 bar, amellyel 207 lóerőt tudott, de egészen 1,8 bar-ig volt húzható, amellyel 370, a megfelelő átépítéssel pedig akár 700 lóerőt is tudott. A dolog legérdekesebb része, hogy 1993-ban és 1994-ben elnyerte a dél-afrikai Év Autója címet is, de a legendák szerint negyed mérföldön még a BMW M3-ast is maga mögé utasította.

 

A csomagtartó a standard F Astra Sedan 500 literes méretéből csak a megfelelő zene számára indokolt erősítő és mélynyomó vesz el minimális teret, itt nem volt lényeges módosítás. Az utastér viszont egészen egyedi megoldásokat vonultat fel. A G Astra Coupéból átemelt komplett belső, bőr/alcantara ülésekkel, ajtókárpitokkal, műszerfallal együtt kifejezetten jól illik az autó stílusához. A hátsó ülésre is egészen kényelmesen be lehet mászni, két fő számára kifejezetten kényelmes hely van, megfelelő a láb és a fejtér, még egy kihajtható könyöklő is akad, állítható magasságú biztonsági övet pedig a mai napig sem sok gyártó tud felvonultatni a hátsó traktusban. A kihúzható combtámaszos, állítható magasságú, Coupé forma által megkívánt módon előre dönthető első ülések kifejezetten jó oldaltartást nyújtanak és kihúzott combtámasszal elég hosszan támasztják alá a pedálozó lábakat. Az Irmscher váltógomb szépen, precízen kapcsolja az öt sebességet, ami dinamikus haladás esetén elég hamar el is fogy. A műszerek, kapcsolók 95%-ban működnek, még a középkonzol tetején található kis fedélzeti computer is mutatja a szükséges értékeket. Természetesen akad pár apróság, amik még megoldásra várnak, de mind csak minimális időt igénylő villanyszerelési munka, ami egy ilyen járgány esetében teljesen érthető. Tekintettel arra, hogy hónapokon keresztül üldöztem Gyurit, mire akadt pár szabad órájra a tesztre, mert annyit dolgozik, szóra sem érdemes.  A jó fogású Vauxhall emblémás bőr kormány, remekül illik stilisztikailag a mérföld/km osztású kilométerórához, az ember alaposan megkapaszkodik benne, amikor a motortérben lévő ménes vágtázásba kezd.

A gépház fedele alatt bizony nem egy sima 1,6 Si, de még csak nem is egy 2.0 GSi lapul. A két légrugó által tágra nyíló motorháztető skótkockásra fényezett motorteret, egy toronymerevítőt, és egy hatalmas sport légszűrő társaságában – amit a motorháztetőn lévő szellőzők is megfelelő mennyiségű levegővel látnak el –  egy 2,5-ös V6-os Opel Vectra motort rejt. A 170 lóerő és 230 Nm bitang módon viszi előre az alig egy tonnás autót, a sport kipufogónak köszönhetően megfelelő hanghatások közepette. Kis fordulaton egészen diszkréten brummog, de nagy fordulaton megjön az indokolt hangerő is. Hihetetlen módon tud száguldani ez a gép! Magam is meglepődtem, amikor az első kigyorsításnál már alig forgatva a motort is kellemes nyomatékkal, jó erőben volt. De 4000-es fordulat fölött jön meg igazán az erő, onnantól pedig minden váltásnál, ha kihúzatja az ember, nyomatékcsúcs fölött tartható. Így a megtapasztaltak után bele sem akarok gondolni, hogy mennyi lehet a vége… Különösebb adatokkal nem rendelkezem a gyorsulást illetően, de maga az élmény nagyon meggyőző. Az autó nem kizárólag látványos, de annak megfelelően megy is. Az alatta lévő futómű szintén egyedi megoldásokat rejt. Túl sok rugóút nincs, eléggé pattog, inkább – az itthon jórészt ismeretlen – sima aszfalton használható kényelmesen, bár valljuk be őszintén, aki kényelemre vágyik, az nem egy ilyen, sportosra hangolt autóban fogja megtalálni élete társát. Sőt, a pattogás, remegés hozzájárul az élményhez. Mindennek ellenére ismét azt kell mondjam, Gyuri kiváló munkát végzet, az utastérben semmilyen cicergés, zörgés nem hallatszott, semmi olyan zavaró tényező, mint a korábban tesztelt Audi TT esetében. Mi több, a futómű/hajtáslánc összepárosítása is remekül sikerült, hiszen nem tapasztaltam különösebb hajtási befolyást, még drasztikus gyorsítás esetén sem. Amikor a teszt készült, már téli setup volt az autón, mivel egész éves használat alatt áll, bár rengeteg munkája miatt nem sokat használja a gazdája, de évi 8-10000 km így is belemegy. Felteszünk pár képet a nyári outlookról, viszonyítás képpen, amiket Gyuritól kaptunk. A fogyasztás egy ilyen autó esetében egyértelműen lábfüggő, a nagy motornak köszönhetően remekül eljár vele az ember forgatás nélkül is, így akár hét-nyolc liter körüli értéket is ki lehet hozni, de hajtós üzemmódban megetethető 12-15 liter is vele – kinek mire van igénye.

Az autó eleje az utastérrel összhangban kapott egy faceliftet és „G Astrásítva” lett, ennek megfelelően és harmonikusan alakult a szintén G Astráról származó első lökhárító is. Bizonyára millió apróság van, a távirányítható ajtókkal vagy bal oldat a Bogár kilinccsel és az apró visszapillantóval együtt, amit nem vettem észre vagy elfelejtettem megemlíteni, de – ahogy korábban írtam – annyi különlegesség van ezen az autón, hogy könyvet lehetne írni belőlük.

Sajnos újabb projekt építése miatt az autó eladó, kíváncsian várjuk, hogy mit talál ki megint varázslónk. Azt kell mondanom, Gyuri büszke lehet magára, mert ez az autó valóban nem jön szembe sehol. Végtelen tiszteletem a rengeteg befektetett időért és munkáért, szerintem gyönyörű az autó és ami mindenképpen maximális elismerést igényel, hogy nagyrészt a gazdája keze munkáját dicséri az egész.

 

Zolo                                                                                                               2014.12.30.