Bunkertúra
Abban a pillanatban, ahogy beültem ebbe az autóba, már megvolt a cím, tudtam, hogy milyen néven fog kikerülni ide, a FritzenFestre. Valójában olyan érzése van az embernek, amikor beleül, mintha valami nagyon masszív, strapabíró helyen ülne, amiből apró réseken keresztül kémleli a külvilágot: bunker a javából! Amikor kigurultam a Csonti Car udvaráról vele, jó pár kilométerbe telt, mire megszoktam a korlátozott kilátást. Jobban figyelek mindenre, hátrébb állok meg a lámpáknál, kereszteződésben többször körülnézek, tolatáskor nem is próbálok a középső tükörre vagy a hátsó ablakra hagyatkozni, inkább figyelem a radar pittyegését… Ami egy kicsit segíti ezt a bunker érzetet az a hatalmas, pingpongütő méretű visszapillantó tükörpár. Ezt a megszokást igénylő tulajdonságát leszámítva viszont egészen élhető autó. Igaz: nem ezzel a váltó/motor kombinációval.
Az embernek egy 200 lóerős, turbos autóval kapcsolatban vannak bizonyos elvárásai és megmondom őszintén: többet vártam. Alacsony fordulaton egészen idétlenül erőtlen, utána fokozatosan épül fel a nyomaték, emiatt elmarad az a hátbavágós, „megjött a turbonyomás” élmény. Igaz, 3000/perc fölötti fordulaton nagyon szépen húz és ott a hangja is gyönyörű, hogyha az ember közel tiltásig forgatja, akkor már nyomatéki fordulatszámra esik vissza váltáskor, innen pedig megvan benne a megfelelő erő és szépen megy. Megjegyzendő, hogy forgatva gyönyörű, sziszegős, turbos hangja van a kis coupénak, ilyenkor egyértelműen kiderül, hogy erre a fordulatszámtartományra tervezték a motort. Nem tudom, hogy gyári vagy sportkipufogó van rajta, de kifejezetten kellemes orgánumú, négyhengeres hangja van. Nem üvölt, nem hörög, pont szépen szól és csak forgatásra, az alacsonyabb fordulatokon nem zavaró. Tagadhatatlan, hogy nem városi szüttyögésre találták ki az autót, arra meglehetősen alkalmatlan. A hat sebességes, manuális kapcsolási lehetőséggel is rendelkező váltó mindenképpen fejlődés a korábban tesztelt Audi A4 Avant váltójához képest, de még mindig messze elmarad a manuális váltók váltási idejétől. A kormány mögött lévő fülekkel váltogatva inkább kicsit videojáték hangulatba hozza az embert. Nyomod a gázt – néha a féket is – tekergeted a kormányt, nyomkodod a kis váltófüleket és boldogság van. Alapvetően nem lenne gond ezzel sem, de akár sportfokozatba, akár kézi üzemmódba kapcsolva a váltót, bárhogy próbálkoztam sem sikerült egy jó ízűt rajtolni. Csak úgy… Elindul… Aztán megjön az erő. Szép lassan. Természetesen mindez egy kézi váltóval messze nem lenne ilyen nyögvenyelős. Lassan reagál a kickdownra, a váltási idő sem valami rövid. Az egyetlen, ami pozitívumot felfedeztem benne, hogy automata üzemmódban is engedi, hogy az ember belenyúljon és vissza, vagy fel váltson. Ez kedves gesztus, – bár túl sok haszna még a legnagyobb jóindulattal nincs.
Mivel az autót felszerelték sok 3 betűs biztonsági extrával, ezért kifejezetten stabilan mozog és még határhelyzetekben is semlegesen viselkedik. Ezeket megspékelték még egy gombnyomásra nyitható hátsó szárnnyal, ami nem szimplán design elem, nagyobb sebességnél növeli a leszorítóerőt az autó hátulján. Szerintem elég komoly baki, hogy a kis mélyedés, ahová a szárny visszahúzódik bezárt állapotban nem rendelkezik megfelelő esővíz elvezetéssel. Itt szépen megáll mindig egy kevéske eső, ami először a mélyedés, majd a szárny korróziójához vezet. Visszatetsző egy 2006-os Audin barna foltokat és felpúposodást látni.
Alacsony építési módja miatt a kis bunkerünk mondhatni az aszfalt szerves részét képezi. Ezt a tulajdonságot támogatja a futómű is, kemény, közvetlen reakcióival. Remekül mutatnak rajta a 18”-os gyári felnik, a rajtuk lévő 235/40-es gumik is a sportosságot hivatottak elősegíteni. Elképzelhető, hogy egy kisebb felni/ballonosabb gumi párosítással kevésbé rázna, de idétlenül nézne ki. Ez így esztétikus.A váltóbot mögött található gomb segítségével még keményebbre húzható az amúgy is pattogósan közlekedő autó, feltételezem ezt az üzemmódot inkább pályanapokon vagy valami tükörsima úton lehet kihasználni, mert Budapesten élhetetlen. A rázó futóműhöz köthető az autó legidegesítőbb hibája is: zörög a kesztyűtartó zárbetéte. Igen, próbáltam kinyitni-becsukni, bezárni, nyitva hagyni, kiékelni, de rá kellett jönnöm, hogy belül zörög, maga zárbetét, feltételezem, hogy cserélni/javítani kell, mert a szokásos trükkökkel nem lehetett hallgatásra bírni. Bizonyára nem költséges dolog, de nagyon zavaró.
Pedig az utastér egészen csendes és kényelmes. Helyesbítek: az első ülések kényelmesek. Remekül beállítható minden, a deréktámasz sem hiányzott, kiváló oldaltartása van az üléseknek, ráadásul kifejezetten látványos ez a sötét piros szín. Éppen egy árnyalattal sötétebb talán a „Pornkönig” klasszikus, élénk piros színénél, így már nem annyira virít, hogy valakinek bántaná a szemét. Kategóriához képest teljesen megfelelő a hely elől, még fejtér is van, a bunker élményt nem is a helyhiány, inkább a sötét tetőkárpit, illetve az alacsony ablakok adják. A vezetési pozíció nem rossz, kifejezetten sportos, lapított aljú kormány, a csőműszerek és eleve bunkerszerű építés, a körülölelő ülések, mind a sportosságot erősítik. Nekem a kormány kicsit messze volt, bárhogy állítgattam mindent, úgyhogy a számomra ideális vezetési pozíciót nem sikerült elérnem, ahogy akár a korábbi BMW e46 Cabrio esetében. Pedig alapvetően kézre esik minden, közel a kormányhoz a váltó, a kézifék – bár a „rábőrözött” könyöktámasz inkább komikus, mint hasznos. Rakodóhely szinte semmi nincs, annyi hely akad, ahová egy telefont vagy tárcát bedob az ember, de azt is pohártartónak álcázták. A kesztyűtartó itt is hű a nevéhez, komolyabb holmi nem fér bele, hasonlóan kicsik az ajtón lévő rekeszek is. Sok szempontból nevezném női autónak a TT-t, ezzel a váltóval, a napellenzőben lévő, hatalmas pipere tükrökkel, a piros belsővel, de ezt szerintem a rakodóhelyeken elbukta. Pedig például hátra bemászni sem lenne nagy kihívás, mivel az ajtó elég nagy, az ülőlap elég hosszú, megfelelő beállítással – elől 180 cm alatti utasok esetén – még a lábtér is élhető, fejtér viszont nincs. Nem volt lehetőségünk kipróbálni, de jó eséllyel 170 cm alatti emberek elférnek hátul. Például olyan gyerek, aki már nem ül gyerekülésben, de még nem nőtt nagyobbra. Egészen őszintén: szerintem inkább csomagtérnek kell tekinteni, például előre döntve,kifejezetten nagyra növelhető az amúgy átlagos, bár jó formájú csomagtér, ami alapjában 305 liter, így 712 literre növelhető. Ráadásul még csomagrögzítő fülek is akadnak, nem fog elcsúszkálni semmi. Ezáltal rögtön megoldódik az első ülések körül lévő rakodótér hiánya is.
A fogyasztásról érdemben nem tudok nyilatkozni, a pletykák 11 liter/100 km körüli átlagról beszélnek, ami megfelel a teljesítmény/tömeg/csoda tronic váltó hányadosának.
Szerintem ilyen autót úgyis csak az vesz, aki beleszeret, mert racionális érvekkel nem megindokolható döntés. Aki viszont valamiért így tesz, inkább kézi váltóval vegye, esetleg Quattro hajtással, mert ezzel a párosítással egészen biztos, hogy remek móka. Az itt kipróbált csoda tronic megoldással inkább dísznek való, hiszen minden funkcióját elveszítette.
Zolo 2014.12.24.
