„Halló, Vasedény?”
Még sosem kezdtem tesztet csomagtér ajtóval, de egyszerűen emellett nem lehet szó nélkül elmenni. Amikor ezt a megoldást megláttam, a kis járgányról rögtön egy sárga telefonfülkére asszociáltam és a háttérben felcsendült Kern András zseniális kabaréja. Nem, ez az ajtó nem kivehető – bár a zsanérokat elnézve ez sem lenne túl nagy munka – de a hatalmas, közel félautónyi, jobbról ballra nyíló ajtó meglehetősen komikus. Érthetetlen, hogy a hazai szűk parkolóhelyeken hogyan fognak belepakolni, hiszen hatalmas helyigénye van a kinyitásának. Feltételezhetőleg a mostanság tomboló retro hullámot próbálja vele meglovagolni a Ford – a ’70-es években divat volt az USA-ban a hasonló hátsó ajtó. A roppant idétlen – és esetlensége miatt hatalmas illesztési hézagokkal határolt – ajtó egyébként egy igen jó formájú és jól kihasználható, praktikus csomagteret rejt. Ez az autó egyik erőssége.
Alapállapotban 333 liter, függőleges oldalfalak, remek rögzítőfülek, a hátsó ülések 2/3 arányú ledöntésével/előrehajtásával pedig egészen 1238 literig bővíthető. Más kérdés, hogy avatatlan szemek jó eséllyel nem találják meg az ügyesen elrejtett kilincset – elsőre nekem sem sikerült – utána szintén értetlen tekintetek követik az ajtó kinyíló mozgását. Sajnos az esetlen hézagokat körben elég igénytelenül eldolgozott lemezek is kísérik, nem kellemes élmény ezt látni. A hátsó ülésen helyet foglalva két felnőtt viszonylagos kényelemben érezheti magát, hárman már igen szűkösen. Pohártartók – mindhárom utasnak – jobb oldalt, az ajtó mellett egy 12V-os csatlakozó is akad. Egészen élhető fej- és lábtér, valamint a minden tiszteletemet kivívó mechanikusan, négy állásba dönthető üléstámla várja az utasokat. Természetesen fejedelmi kényelmet egy alig több, mint 4 méteres „ECO” előtaggal kezdődő nevű autótól ne várjunk, de méretéhez és kategóriájához képest hozza az elvárható szintet. Hiányzott, hogy nem volt lehajtható könyöklő hátul – sokat dobott volna a komfortérzeten.
Az első üléseken is egész kényelmes a hely, jók a beállítási lehetőségek, megfelelően hosszú az ülőlap, a kezelőszervek is elérhetőek. A műszerfal közepén trónoló szórakoztató berendezés kezelése megszokást igényel, az aprócska kijelző is egész messze került a sofőr látóterétől, de kissé logikátlan a fenti kijelzőt a teljes gombrengeteg alján elhelyezett négy gombbal kezelni. A Bluetooth-al is felszerelt, USB és AUX csatlakozóval ellátott rendszer egyébként egészen gyorsan reagál mindenre és stabilan működik. Hangzása is szép, amíg nem tekerjük autópálya tempóhoz a hangerőt, akkor ugyanis kíméletlenül megszólalnak az utastér kemény, itt-ott kopogós műanyag elemei és sajnos beindul a zümmögés. A félbőrülések köré jutott nem kevés ebből a műanyagból, nagyrészt rakodóhelyek ezek – sajnos a kesztyűtartót leszámítva egyik sem zárható. Méretes az ajtózseb, elférnek nagyobb üdítős/vizesflakonok is, a váltó előtti kis részben apróbb tárgyakat lehet tárolni. A polcos kesztyűtartó elég jól hozzáférhető és kihasználható. Ötletes megoldás a sofőrülésre rögzített, felhajtható könyöklő, kár, hogy az utas oldalra nem jutott belőle – cserébe a sofőr oldali ülésnél hiányzik a napellenzőből a tükörvilágítás. Praktikus a mennyezeten lévő szemüvegtároló is, de csak a leggazdaságosabb méretű szemüveg tulajdonosaira készült, mert a masszívabb méretű napszemüveg már nem fér bele. A visszapillantók igen nagyok, bizonyára készült a gyártó arra, hogy az autót olyan közönség fogja vásárolni, akik parkoláskor igénylik a jó hátralátást. A Titanuim felszereltség elég sok extrát felvonultat, például a digitális klíma elég gyorsan és hatékonyan hűti le az utasteret.
Az egy literes „EcoBoost” motor sorban négy egymást követő évben is elnyerte az „Év Motorja” díjat, szerintem ennek jogosságát az idő dönti, majd el, de a kis háromhengeres egész megnyugtatóan teszi a dolgát. 125 lóerőt és 170Nm nyomatékot ad le 6000/perc illetve 1400-4500/perces fordulaton. Ez 12,7 másodperces 0-100km/h sprintet és 180km/h végsebességet tesz lehetővé. Nem rossz értékek ezek, tekintettel arra, hogy a pici turbo már 2000-es fordulat környékén életre kel. Sajnos csak 5 fokozatú a váltó, ami azt jelenti, hogy 100km/h 2500, 130km/h pedig 3400/perces fordulatnál érhető el ötödik fokozatban. Óvatos használat mellett az autó valóban nem fogyaszt sokat, az 1262kg tömegű apróság „elmászkál” 6-7 literes fogyasztással. Kicsit forszírozott tempóban viszont a kis turbo motor torkos, autópályán, előzgetve vagy városban kicsit sietősen 8 liter fölött is képes fogyasztani. Az általunk mért 8,4 literes átlagfogyasztás nagyrészt városi forgalomban és vegyes használatban történt, sietős tempóban. Tekintettel a tömegére és a 125 lóerőre ez sem mondható rossz értéknek, de egy hat sebességes váltó bizonyára sokat dobna a helyzeten. A motor alapvetően csendes, de magasabb fordulaton azért jelzi jelenlétét és kissé morgós, felhergelt Wartburgra emlékeztető hangot ad. A retro hangulatú, extraként rendelhető 17”-os felniken 205/50-es gumik feszülnek. Szerintem a felni/futómű az autó legerősebb pontja, esztétikai szempontból is, de igen kellemes, határozott, kissé sportos úttartással, meglepő módon egyáltalán nem imbolyogva feszül az útra a kis sárgaság. A fék kissé nyúlós élménye megerősíti azt, hogy nem az európai piac az elsődleges célközönség.
Azt hiszem, a formát könnyebben veszi be a gyomrunk, hogyha megtudjuk, ezt Dél-Amerika lakóinak, elsősorban Brazília, Mexikó számára tervezték. A 125 lóerős, turbo motoros, Titanium felszereltségű, modellért hat millió forint fölötti árat leszurkolni kissé borsosnak tartjuk.
/Zolo/
2017.04.16.
| Műszaki adatok | |
| Motor | 998 cm3, 3 hengeres, benzines turbo |
| Teljesítmény | 125 LE (92 KW) @6000/perc |
| Nyomaték | 170 Nm @1400-4500/perc |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 12,7 másodperc |
| Végsebesség | 180 km/h |
| Mért, vegyes fogyasztás | 8,4 l/100 km |
| Listaár | 6 245 000 Ft |
