Mélykékség
Szégyen vagy nem, de még mindig ránézek a katalógusra, mielőtt leírnám a nevét. Kimondani pedig pláne csak bátortalanul teszem. Nem is értem ezt a franciás jelleget, hiszen semmi franciás nincs az autóban. Hátulról nézve például egy hatalmas, kék kocka. Igen, előrefelé haladva már megvannak a szükséges ívek, az elején pedig ez az Aston Martin jellegű hűtőrács/lámpa combo szerintem kifejezetten zsivány.
Ezt az irányelvet követi mostanában a Ford, teljesen érthető módon, mert remek egyéniséget és ezáltal azonosíthatóságot ad az autóknak. Mi több, ebben a színben, ezekkel a felnikkel abszolút harmonikus és remek. Egészen őszintén, amikor a Ford Magyarországnál mondták, hogy ilyen lesz az aktuális alany, a Ranger monstrumsága után erős visszaesésnek éreztem, de a szín, a felszereltség, a tágasság meggyőzött. Ez is egy igen remekbeszabott járgány. Ebben a „Deep impact blue” színben, a Titanium felszereltséggel pláne nincs oka szégyenkezni. Egész hamar megszokható vele a furcsa, már-már kicsit bumfordi forma is.
Első blikkre a bébi delfin formára emlékeztető design még belülről sem érthető teljesen: kicsit végiggondolva az autó eredetét, a Courier még a Fiestából fejlődött ki a ’80-as évek végén, tehát egy személyautó kisteherautósított változatának a személyautósított változata ez a modell. Kicsit megerőszakolták ezt a gondolatmenetet, de egészen jó lett a végkifejlet. Mivel továbbra is a legalsó állásba állítom az ülésmagasságot így itt igen kényelmesen létrehozható a könyökölve vezető pozíció, de a fekvéstől el kell tekinteni. Anno a BMW-mben nagyon szerettem néha felfelé kinyújtani a karjaimat – tető nélkül ez nem jelentett semmi problémát – itt tetővel sem jelent.
Értem, hogyan lett az autó, azt is, hogy ezzel a csomagszállítási lehetősége maradt meg, de szerintem indokolatlan a magasság. A sofőrülésnél mindenképpen. A homlokom fölött lévő kis polcot például egészen biztos, hogy eszembe nem jutna használni semmire. Persze, nem mindenki így gondolkodik, Renátó cimborám például rögtön a praktikussági oldalát nézte az egésznek – ez az autó remek lenne taxizni vagy tökéletesen alkalmas csomag vagy kisáru szállításra, amellett, hogy megőrizhető a személyautós jelleg. Valóban. Ez egy praktikus járgány, minden részletében. A hatalmasra nyíló csomagtér ajtó, a két oldalsó tolóajtó, a remekül variálható utastér, a jó rakodóhelyek a sofőrülés körül valóban mind azt erősítik, hogy igen praktikumra törekedtek a kialakításkor.
Menjünk sorra: hatalmas, többször megtörő aljzatú ajtózseb, amely a másfél literes flakon mellett bármit eltárol, kicsi, buktatható fedeles rekesz a bal térdnél, a 2 különböző méretűre készített, de összesen akár 3 pohár befogadására képes pohártartó, mögötte a kisebb tálca, a váltó előtt az apró rekesz – tollnak esetleg, mert telefonnak kicsi – és a tágas kesztyűtartó. Mindemellett a homlokom fölött a polc is. A hátsó üléseknél az ajtóban két pohártartó és ismét kettő az első támlákból kihajtható két kis tálcában, a már-már meghatározhatatlanul hatalmas és akár a polcként is funkcionáló kalaptartóval horizontálisan kettéosztható, oldalt fogasokkal, zsebekkel, rögzítő fülekkel ellátott csomagtartó. Igen, ez egy praktikus, „pakolós” autó. Mindamellett – ezzel a színnel még igen jól is néz ki.
Ahogy már fentebb említettem, a vezetési pozíció egészen kényelmes, remekül állítható az ülés fel-le-előre-hátra sőt, még a gerinctámaszt is egészen jól be tudtam lőni. Nem elektromos egyik állítás sem, de indokolatlan is lenne szerintem. A kormány fel-le-ki-be állítása is tökéletesen megfelelő. Az ülések kényelmesek, nem túl kemények, a kárpitok kifejezetten strapabírónak tűnnek – persze ezt az idő dönti el. A műszerezettség kialakítására is a praktikum jellemző, tökéletesen érvényesül a „hogyan hozzuk ki a kicsiből a legtöbbet” elv. Sok funkció akad egyetlen gombra/kijelzőre, de ez egyáltalán nem zavaró. Az elsőre kicsit káosznak tűnő középkonzol irányításába is hamar beletanultam és utána már hipp-hopp működött minden. Szépek az éjszakai fények, színek belül is, ez a kékes megvilágítás kifejezetten megnyerő és ízléses. A jól kezelhető fedélzeti computer, tempomat, Bluetoothos telefon, USB-s, AUX csatlakozós, CD-s HiFi, 5”-os TFT kijelző a középkonzol tetején,, navigáció, tolatókamera mind részét képezik a felszereltségnek. A digitális, egy zónás klíma, elektromos tükrök és ablakok szintén sokat dobnak a kényelmi faktoron.
Igaz, van egy két furcsa hiányosság, számomra a napellenzőben lévő tükröknek illene valami saját világítást adni és a középkonzol egy kicsit nyomta a jobb térdem vezetés közben, de még messze volt a kényelmetlentől így is, mivel elég lágy anyagból készült. A kormányon is megfelelően vannak elhelyezve a gombok, bal oldalt a hangerő/telefon, jobb oldalt a tempomat. A műszerfal formája is szép, bár a hosszan lejtő első szélvédő miatt igen nagy porfogó felület, de ennyit beáldoztak a design oldalán. Ugyanez a kényelem jellemzi a hátsó üléssort is, alapvetően két embernek kényelmes itt, de hárman is elférnek rövidebb távon. Az ISOFIX rögzítési pontok és a két szélső ülés előtt lévő kihajtható tálca egyértelműen sugallja, hogy gyerekek – és gyerekülések – számára is kialakított a hely. Ez a sor egyébként 2/3 arányban dönthető, illetve előrebuktatható ezáltal maximálisra növelve a pakolóhelyet.
Alapvetően sem kevés a 708!!!literes csomagkapacitás, de előrehajtott állapotban ez már 1656literre bővül. Elképesztő űrtartalom, ha belegondolunk, hogy „csak egy dobozos Fiesta”. A csomagtérben – ahogy már említettem – minden megtalálható, még egy 12V-os csatlakozó is akad az emelő-szett és a pótkerék leengedő társaságában. Az autó futóműve szintén remek. Féltem tőle, hogy a magasság és az első ránézésre kicsi (195/55R16) kerekek miatt instabil lesz és billegni fog, de ilyesmiről szó sincs. Mokány, már- már sportos – de nem ráz és nem kényelmetlen – a futómű, remekül úton tartja az autót, semmi bizonytalanságot nem tapasztaltam a racionálisan megtehető sebességtartományokban.
A fékek is remekül tették a dolgukat, pedig a FritzenFest Nyári Találkozójára tartva szépen megpakoltuk az autót, aminek méretéhez képest az 1205kg saját tömeg nem sok, a közel 600kg terhelhetőség viszont igen tisztességes. Pár szót a motorról: őszintén nagyjából ennyit vártam tőle – halad. 1560cm3, 95 lóerő és 215Nm. Ezt az erőt – jó dízelhez híven – már nagyjából 2000/perc körüli fordulaton leadja és 3500-3800 körüli fordulatig érdemes pörgetni, fölötte már erőtlen. Meglepő volt az öt!!! sebességes váltó, nem gondoltam, hogy gyártanak még autót vele. Igen hosszúra sikerültek a fokozatok, komolyabb tömegterhelésnél már kicsit lomhának is mondható az autó. A gyári adat szerint 14 másodperces 0-100km/h „sprint” nem túl fényes, megpakolva pedig nem kevés másodperccel növekszik ez az érték.
Tény, aki száguldozni akar, keressen más játékot, ezt nem erre találták ki. A motor viszont kifejezetten csöndes, 3000/perc fölé pörgetve jön meg a hangja, de akkor sem vészes. A fogyasztás cserébe, ésszel használva, kifejezetten kedvező. A 3-4 liter körüli katalógusértéket nem sikerült elérni, de a teszt végén 5,8 literre jött ki az átlag, amiben volt bőven autópályás sietős és városi dugóban ücsörgős szakasz is. Igaz, ez utóbbit kifejezetten segítette a hatékony és gyorsan reagáló start/stop rendszer. A hosszú váltó kifejezetten kedvező az autópályán is, 100km/h-nál 2000/perc, illetve 130km/h-nál 2500/perces fordulaton jár a motor. Fix 80km/h-ra beállítva a tempomatot, sík terepen 5 litert mutat a pillanatnyi fogyasztásmérő. Tekintettel a sietős tempómra és a terhelésre, minden nagyképűség nélkül állíthatom, hogy okos használattal megtartható az 5-5,5 liter körüli átlagfogyasztás, ami szerintem kifejezetten jó egy ilyen méretű, ilyen praktikummal ellátott autótól.
A tesztautóban 8153km volt amikor leadtam, ebből 527-et tettem bele én és a végére kifejezetten megszerettem, a motor teljesítménye pedig hosszú távon megszokható. Az autó ára ezzel a magas felszereltséggel nagyjából 6 millió forint, amiért cserébe egy végtelenül praktikus, sokoldalú, kényelmes, szép és takarékos autót kapunk, amely jó eséllyel sokáig társunk lehet.
