A kisvagány
Már régóta vártam ezt az autót.
Jóval korábban kiszúrtam az Opel Magyarország tesztautói között magamnak.
Szeretem az érdekes színű autókat. Mostanában divat lett a gyöngyház, fehérben, burgundyban, kékben egyre több helyen látom, ahogyan divat lett meghatározhatatlan, különleges színeket használni, pláne ebben a szegmensben. A forgalmi szerint sárga, szerintem inkább zöldes árnyalat kifejezetten feltűnő jelenségé teszi az amúgy sem hétköznapi kisautót.
A Fiat 500-as, Mini, Smart szegmensébe pozícionált, közel prémium kategóriás mini autót számomra meglepő módon nem reklámozza túl az Opel. Már nem első éves a modell, mégis alig látni belőle az utakon, holott kategóriatársaiból egyre több és több szaladgál. Igen, az ára valóban magas, de nagyjából megfelel a konkurenciának, 3,5-6millió Ft között lehet válogatni. Ezt pedig itt valóban szó szerint kell érteni. Színek, felnik, utastérburkolatok, dekorációk, letölthető applikációk garmada áll rendelkezésre, ahogyan a többi hasonló autónál is. Egyértelműen a fiatal, vagány generációnak készítették az autót. Nincsenek felesleges, túlbonyolított eszközök, visszajelzők benne, nekem pl hiányzott egy turbo nyomásmérő nagyon. Nem mintha bármi jelentősége lenne, de jó nézni. Az alapműszerek és középen egy rövid menüből álló kijelző, ami nagyrészt azonos a Corsa kijelzőjével.
A motor is azonos, a korábban tesztelt egy literes, három hengeres turbo. Ez az autó valamivel könnyebb, (1066kg), a kicsivel több, mint 700km-es út alatt az átlagfogyasztás 8,7l/100km-re jött ki. Ugyanaz a start/stop rendszer működik itt is, szinte azonnal reagál leállásra, elindulásra. Városon kívül 6-7 liter körüli, városban akár 8-9 liter körüli fogyasztásokat lehet vele elérni. Igen dinamikus, 3000/perc foprdulatról már minden erejével, nagyon szépen húz, a 170Nm nyomatékát pedig széles, 1800-4500/perc fordulatszám tartományban adja le. A 9,9s 0-100km/h gyorsulás és a 196km/h végsebesség teljesen hiteles és hihető. Autópálya tempónál 3000/perc körül forog a motor, innen szépen húz még hatodik fokozatban is. A váltó fokozatkiosztása remek, viszonylag rövid az első három sebességi fokozat, a felső kettő pedig hosszabb. Egy tankkal 460-500km-t lehet megtenni vegyes használatba. Érdekes információ, a menüben bogarászva az egyes fogyasztók okozta fogyasztásnövekedést is megtalálni – pl. klíma 3dl/óra. Ahogy nézegettem, létezik 1,4 turbo verzió is ebből, egy olyat még szívesen kipróbálnék, mert ez a 115 lovas gép is kényelmesen jó volt, azzal már igen mosolygósra tudja magát autózni az ember szerintem.
Az autó borzasztóan látványos. Eleve a fent említett szín, de a forma, a ritkaság a Rocks modell vagány műanyag kerékdíszítései, a faltdach, a hatalmas felnik és a ritkasága is vonzza a tekintetet. Sokan jöttek oda, amikor megálltam, kérdezősködni, hogy milyen típusú autó, hol gyártják, honnan van, mennyibe kerül. Egészen őszintén az Opel helyében sokkal komolyabb reklámot csapnék neki, mert lenne rá igény és fizetőképes kereslet is itthon, csak úgy, mint a Cascadara. Az autó méretéhez képest – szerintem – nagy kerekek 17”-osak, 215/45-ös gumi feszül rajtuk és a kissé sportosra hangolt futóművel együtt remek úttartást, már-már a Miniéhez (link a Mini tesztre) hasonló úttartást kölcsönöznek az autónak. Semmi billegés, imbolygás nincs, nagy tempóról hirtelen fékezve érzékelhető egy minimális riszálás, de azt az ESP/ABS combo hibátlanul helyre teszi. A ködlámpákkal együtt igazán mokány, talpraesett kis autó kinézetét adja. Az egészen még dob a mostanában újra divatba jövő vászontető – alias faltdach – amit a ’80-as évek végén, ’90-es évek elején a Német piacon előszeretettel raktak a kicsi autókba, nem véletlenül. Egy cabriohoz igen közeli élményt ad, de csukott állapotban mégis egy teljesen zárt autót kapunk. Igaz, nyitottan 80km/h fölött már igen komoly, „bubogó” szélzajjal találjuk szembe magunkat, amit a gyári szélfogó alig-alig csökkent, bár huzatot valóban nem generál a rendszer, még nagyobb sebességnél sem. Tény, a hiperhatékony klíma, még nyitott tetővel is szépen lehűti az utasteret és igen kellemes hőmérsékletet garantál az utastérben.
Az utastérben, ami meglepő módon nem annyira kicsi, mint emilyennek kívülről gondolná az ember. Az első, remek oldaltartású és kényelmes, bőr ülések két fő számára tágas helyet biztosítanak. Az egy zónás, kizárólag fokonként állítható (fél fokok nincsenek) klíma és a hatalmas érintőképernyőről vezérelhető szórakoztató rendszer foglalja el a középkonzolt. A tolatóradar – nem, itt nincs kamera, szerintem a radar is felesleges, mert az autó vége nagyjából a hátrafelé kinyújtott kezünknél van – a központi zár, az ülés és kormányfűtés – igen, van ilyen is, már a Mokkánál is találkoztunk vele – és a kormány városi üzemmódjának gombja társaságában. Az érintőképernyőről vezérelhető a telefon, a remek, öblös mély és tiszta magas hangokat kiadó, Infinity HiFi. Ez utóbbi valóban hozza a prémium hangzást, ilyen pici autóban még nem volt szerencsém ennyire szép, gyári HiFihez. Igaz, a parányi csomagtartóban még egy mélynyomó is helyet foglal, de teljesen megéri. Navigáció nincs, de millió alkalmazás tölthető le az autóhoz. Már-már ott tart ez a technológia is, hogy amit a telefonod tud, azt az autód is tudni fogja. Egy USB, egy AUX csatlakozó és 12V-os kimenet adott, ez manapság már bármihez elég. Egyénként – bár ez teljesen szubjektív – számomra nem esztétikus ez az érintőképernyős megoldás, inkább a gombkavalkádot szeretem, amit például a korábban említett Opel Mokka műszerfalán találtam. Szerintem esztétikusabb, jobban lehet vele tervezni is, mint egy lapos kijelzővel. Guszti Barátomnak pedig pont ez a megoldás volt szimpatikusabb.
Az utastér egyébként alapvetően vidám, a már fentebb említett színek, dekoráció itt is érvényesül, ebben a modellben az autó külső színe volt pár helyen megtalálható, abszolút harmonikus módon és formában. Elöl mindkét oldalon megvilágított piperetükör – felkészültek a hölgyvásárlók igényeire is. Amit hiányoltam, az a könyöklő volt. Ezt már a Corsában sem találtam, de egyre több autónál veszem észre, hogy nem képezi az extralisták részét sem. Érthetetlen számomra, mert nekem a vezetéshez hozzátartozik, a BMW-mben megszokott fekve-könyöklős-terpeszkedős tartás. Nos, ezt itt is képtelenség volt megvalósítani, pedig az ülés és a kormány egészen jól állítható és mindenütt körben kellemes, puha anyagokat találtam. Az utastérben a kategóriához képest egészen kellemes mennyiségű rakodóhelyet találtam, a nagy ajtózsebek és a tágas kesztyűtartó mellett a furcsa flexibilis határolóval ellátott box a váltó előtt és a kézifék mögötti – bár szerintem elölről elérhetetlen – de akár 3 különböző méretű pohár befogadására képes pohártartó kompenzálja a 170 literes, aprócska csomagtartót, amelyet a ledöntött hátsó ülésekkel már használható méretűre lehet növelni. Az ülések egyébként 50-50%-ban dönthetőek, hiszen hátul két utas foglalhat csak helyet és meglepő módon, a számomra beállított vezetőülés mögött szűkösen, de elfértem. Nem nyomnék le itt egy Budapest-Rüsselsheim távolságot, de egy kisebb termetű ember – esetleg gyerkőc – szerintem Balaton erejéig megfér minden komolyabb kényelmetlenség nélkül is.
Ez az autó arra, amire az Opel szánta kifejezetten remek. Vagány kis városi vadász, pontosan a kategóriába pozícionálva minden szempontból, harmonikus, ötletes színekben, felnikkel, dekorációkkal, egészen őszintén egy kisebb reklámhadjárat után szerintem igen komoly szereplője lehetne a hazai piac ezen szegmensének.
Zolo 2015.08.23.
