Egyéniség vagy
Meleg, tavaszi nap volt. Az a fajta nap, amikor már azon gondolkodsz, hogy ideje kidugnod az orrod a számítógép mögül. Bevágod magad a kocsiba és nekiindulsz, akár a vízpartnak, akár a pilisi domboknak. Az a fajta nap, amikor szívesen elindulsz hegyen-völgyön keresztül bármerre. Ezen a napon volt szerencsém kipróbálni a Csonti Carnál eladósorba került Opel Asconát.
Valóban remek állapotnak örvend az autó. Szép színt kapott nem régen, rendben van az utastér is, szépek a kárpitok, látszik, hogy az utolsó tulajdonos mindent igyekezett rendben tartani, illetve az eredeti állapotába helyreállítani. A csomagtartó kisebb mennyiségű pótalkatrésszel volt tele – egy ilyen idős autóhoz már gyakran előfordul, hogy adnak pár holmit.
Ahogy helyet foglalunk az utastérben, azonnal feltűnik, hogy tágas tér vesz körül mindenfelé. Igen, azok a ’80-as évek… Amikor még csajozós volt a fejpánttal körbefogott kócos frizura, amikor őrült tombolás tört ki az Eye of the tiger hallatán a diszkókban. Még divat volt, hogy egy kupé is tágas és levegős legyen belül, amikor még nem volt ciki, hogy akár cilinderben is helyet foglalhattál, anélkül, hogy a tetőkárpithoz ért volna a fejfedőd. Bizony, ez az autó pont 30 éves, idén belépett a veterán korba. A következő tulaj akár neki is futhatna vele egy OT vizsgának, annyira szép állapotban van. „Körbe ültem” az autó összes ülését, mindenütt ez a tágasság, ez a hatalmas tér jellemző. Manapság már csak SUV-okban és kombikban találni ilyet, ebben a kategóriában egészen biztos, hogy nem. A hatalmas ajtók óriási teret tárnak fel a beszálló utasok előtt, még a hátsó ülésre is egy laza mozdulattal előreborítható első ülés által feltárt, óriási nyíláson keresztül lehet bejutni.
A mai autóépítés egészen más stílust képvisel. Igyekszenek levenni a lábadról mindenféle csillogó-villogó csoda berendezéssel, amit lehetőleg minél látványosabban, minél közelebb a látótérhez, minél kézreállóbban helyeznek el. Beletolják az arcodba a sávtartó, távolságtartó elektronikát, a bluetooth-os telefont, a navigációt, mindent ami most divat. Félreértés ne essék, ezek mind remek és hasznos találmányok, amik megkönnyítik az ember hétköznapjait.
Itt viszont nincs ilyesmi.
Kazettás magnó – ami megjegyzem egészen szépen szól, hála a hátsó kalaptartón elhelyezett mini hangfalaknak, amik egyébiránt egyáltalán nem rombolják az esztétikumot. Ügyelt rá aki beszerelte, hogy ne tegyen komoly kárt az autóban, ahogy más esetben egy-egy hifi beszerelés oltárán odavész egy-egy belső burkolóelem.
Billenő-kattanó kapcsolók vannak. Olyanok, amik ma már egészen kihaltak az autógyártásból. Olyanok, amiket még arra terveztek, hogy kiszolgálják az autó élettartamát, funkciójukhoz képest indokolatlanul hatalmas mechanikát működtetve.. Férfias holmik ezek, amik az egyik állásból a másikba jól hallható kattanással – már-már ordítva – kerülnek át, jelezve: IGEN, TE MOST BEKAPCSOLTAD A KÖDLÁMPÁT.
Az autó műszerezettsége sem űrtechnológia: kilométeróra, vízhőfok és üzemanyagszint-jelző, a szokásos, alapvető figyelmeztetőlámpák és kész. Hová bonyolítsuk…?
Az eredeti kurblis ablakokat már modernizálták és a váltókulissza előtt két gomb elektromosan működteti. A távirányítós központi zárral együtt talán ez a két modernizálás, amit az autón találtam. Akadt ott egy másik gomb is – talán az elektromos tükörmozgatásra lehetett egy kísérlet – de különösebb funkciót nem sikerült betudnom neki.
Még az indulás után percekkel is a hatalmas téren voltam ledöbbenve, ami körülvesz. Levegős, remek komfortérzetű járgány ez. Az első kerékhajtás okozta előny, hogy nem vesz el a kardánalagút sem helyet az utastérből. Érdekes – és valamilyen szinten szentségtörő – dolog lehetett a ’80-as években első kerekes kupékat gyártani. Akkor, amikor az átlagközönség számára elérhető sportautók, az Opel Manták, Ford Caprik határozottan a kardános-hátsókerekes vonalat képviselték. Kicsit talán meg is kérdőjelezi a létjogosultságát egy kupénak az első kerékhajtás abban az időben…
Persze, amíg ezen merengtem, már útnak is indult a krémszínű járgány a pilisi hegyek irányába. Az első lámpánál kicsit fészkelődtem, valahogy egy hajszállal előrébb szerettem volna húzni az ülést. Lenyúltam és keresgéltem… Előfordult már máskor is, hogy nem találtam meg elsőre a megfelelő kart, ahogy most is ez történt, de a lámpa zöldre váltott, továbbindultam. Frusztrált annyira a dolog, hogy az első adandó alkalommal félreálltam, hogy megkeressem az ülésállítót. Pár perc kotorászás, majd autóból kiszállva szemrevételezés után rá kellett jönnöm, hogy NINCS. „Á, ez lehetetlen, a Mantában is volt” alapon újra megnéztem. NINCS. Az ülések fixen rögzítve vannak, a háttámla természetesen előre dönthető és a dőlésszöget is állítani lehet, de az ülés fix. Se előre, se hátra nem mozdul. Bárhogy bogarásztam is, arra jutottam, hogy ez ilyen és pont. Vajon feláras extra volt…? Meglehet, hogy akinek egészen pontos típusismerete van már írja is a kommentet és megkapom a nyakamba, hogy nem találtam meg, vagy nem értek hozzá, de ezek az ülések ebben az autóban fixek. Tény: az ülések és az üléspozíció kényelmes. A magam 181cm-es magasságához minden kézre állt. Igen, egy picit előrébb húztam volna, de éppen csak egy hajszállal, hogy jobban beletalpalhassak a pedálokba. Miután megbékéltem a helyzettel, hamar megszoktam, és jó volt ez így. Más kérdés, mit szólna hozzá egy 150cm magas anyuka, vagy egy 210cm magas langaléta.
Essen pár szó a mechanikáról is: a több hetes állás után kicsit nehezen talált magára a négy henger, de mire bemelegedett az autó, már szépen duruzsolt mind. A 30 éves technikától nagy csodára nem számít az ember, pláne annak tudatában, hogy a tonnányi súlyt egy 1,3-as, 60 lóerős motorra bízták. Egészen őszintén bevallom, hogy kifejezetten jól mozog az autó. Persze minden viszonyítás kérdése. De tekintettel arra, hogy abban az időben a hazai gépparkot komoly részben a keleti blokk vívmányai – Trabantok, Wartburgok, Skodák, Ladák – , néhány VW Bogár, I-es golfok és pár Merci tették ki az erőben és dinamizmusban nem sokkal eltérő motorjaikkal, ez az autó kényelmesen megállta a helyét a mezőnyben. Persze nemzetközileg már egészen más a helyzet, de becsületére szóljon, hogy forgalmazták nagyobb, erősebb motorokkal is. Vajon hol tud egy gyengécske motorral „csalni” az autógyár? Természetesen a váltónál. Ügyes megoldással megfelelően rövid egyes és kettes fokozat van az autóban, ezáltal egész dinamikusan megindul. A városi forgalom tempója még mai léptékkel is tökéletesen tartható, majd egy hosszabb harmadik után egy szintén hosszú negyedik fokozat következik. Ötödik nincs. Akkoriban még divat sem volt, alig néhány autóban használtak öt sebességes váltót, erre a motorerőre pedig indokolt sem lenne. Elég ez a négy sebesség ide. A kicsi (175/70 R13) kerekek is segítik a dinamikus mozgást, az autón lévő korhű „pókhálós” felnik pedig kifejezetten esztétikusak és illenek az autóhoz. Tény, sem a kerekek, sem a motor nem egy kanyarvadász, túraautó kellékei, inkább kényelmesen poroszkáló, kiránduló tempóhoz illenek. Nem mértem gyorsulást, sem végsebességet – ez nem is erről szól. A 100-120-as tempónál még jól érzi magát, annál többet nem is illik kisajtolni ebből a technikából, aki száguldozni szeretne, másfelé nézelődjön.
Az utastér levegőssége jellemzi az autó többi részét is, hatalmas hely van a motorháztető alatt is, a kis 1,3-as mellé akár még egy ugyanekkora is kényelmesen beférne. Klasszikus elrendezés, akkumulátor, nyomáskiegyenlítő tartály, fék szervo-dob, ablakmosó tartály és a porszáraz kis OHV motor. Nincsenek extra tartályok, felesleges műanyagburkolatok, dekoráció. Csak a lényeg.
Ugyanez a helyzet a csomagtérnél is. A mókás kis tekerőgomb használata után hatalmas üreg tárul a szemünk elé. Igen, a kor stílusának megfelelően jó magas hátfalon kell mindent átemelni, de még a mai szemmel nézve is nagynak mondható a csomagtér. Semmiképpen nem a kupé kategória jellemzője. Igaz – ezt az autót alapvetően négy, illetve ötajtósra tervezték, nem is túl sokat adtak el a kupé változatból. Mérete alapján az utastérben helyet foglaló emberek két-három heti holmiját bármikor kiválóan elnyeli. Itt-ott vékony kárpitok, máshol a csupasz fém jelzi, hogy itt még nem volt helye a műanyag burkolatoknak. Ez még nem az a világ.
Remek kis járgány ez, kiváló választás azoknak, akik szeretnének egy hangulatos, egyéni járgányt, ami a klasszikus iskolát követi, abból a korból, amikor még nem volt titkolni való, ha valami fémből van.
/Zolo/