Egérke
Egyszer volt már szerencsém vezetni egy hasonló évjáratú autót, az a 1,9 SDI motorral. Még a színe is stimmelt és valahogy a szürkesége, a tömzsi formája és a dupla kereklámpás, front miatt valahogy az első asszociációm rögtön egy egér volt. Zajos és meglehetősen lomha jószágként maradt meg az emlékeimben.
Balázs Poloja egészen más. Alapvetően az emberek hajlamosak viszolyogni a három hengeres motoroktól, de a teszt után úgy vélem, ez alaptalan. Több, mint két éve van Balázsnál, azóta a forgó-kopó dolgokon kívül semmit komolyabbat nem kellet cserélni, pedig az autóban valóban 234.000 km van, ebből 70.000 km már nála került bele. Az alapvetően 75 lóerő és 195Nm nyomatékú motor pedig meglehetősen dinamikusan mozgatja az autót. Igen, hidegindításnál van egy kis varrógéphang, de amint eléri az üzemi hőfokot, kisimul a kerregés. Ugyan annyira nincs lefojtva, mint a nem régen tesztelt VW Passat, vagy a Mercedes Benz A 180CDI esetében, de így is jóval alulmúlja a már említett 1,9 SDI motorhangját. Az autóban van egy chiptuning, aminek hála még annyira sem kell forgatni az amúgy is kis fordulaton nyomatékos autót, a 2000/perces fordulat környékén már elérhető erő kellően megindítja, 2500/perc környékén pedig konkrétan hátba vágja az autóban utazókat, a vágta akár leszabályozásig tart, de 3700/perc környékén érdemesebb elváltani, mert már akkor is nyomatékra esik vissza a fordulatszám. Így, az autóval meglehetősen dinamikusan lehet közlekedni, hogyha az ember odafigyel a fogyasztásra és nem tapossa szét, akkor 3,5-4 liter gázolajjal is beéri, viszont megkergetve sem fogyaszt 6-6,5 liternél többet. Sajnos a rövid váltónak megvan a hátránya autópálya tempónál, Balázs is mondta, hogy ott annyira már nem érzi jól magát az autó.
Az utastér az első üléseken megfelel a kategória átlagnak, egy kicsit számomra rövidek az ülőlapok, de megfelelően tartós anyagból készült minden, még ilyen futásteljesítménynél sem látszott komolyabb kopás sem az üléseken, sem a műszerfalon. Talán ez utóbbi lehet kicsit spártai, különösen az újabb autókkal összehasonlítva, nincs az a gomb és kijelzőkavalkád, mint a számomra oly kedves Opel Mokkában. Itt a puszta funkcionalitás uralkodik. Talán az egyetlen, ami számomra egy kicsit nehezen átlátható volt és pár perces magyarázatot igényelt, az a bajuszkapcsolón található gombok és pöckök segítségével a fedélzeti computer kezelése, ami a kilométeróra alatt lévő kis kijelzőn szolgáltat információkat.