A vagány Hófehérke
Egészen őszintén már régóta kerülgettem András Escortját. Ahogy a VW Golf III tesztnél már utaltam rá, mindig tetszettek a ’80-as, ’90-es évek évek sportos kis elsőkerekesei. Ezek közé tartozik a Ford Escort RS is. Nem sokat látni belőle már itthon, a sima, alapváltozatokból sem sok fut már, pláne nem a sportosabb kiadásokból! Már egy XR3i is megdobbantja az ember szívét, pláne egy RS. Az évek alatt elfogytak szép lassan, de András autója remek formában van, sőt már sokadjára találkozhattunk vele a FritzenFest találkozóin is.
Mit keres nálunk egy Ford? Igen, tudjuk mi is, hogy a Ford USA-ban alapított autógyár, de a Ford AG már a ’60-as évek óta gyárt autókat az EU területén, kifejezetten az európai piacra és jómagam gyermekkorom nagy részét egy Sierrában töltöttem – sőt, friss jogsisként az volt az első autó, amit elkezdtem nyúzni. Ráadásul még az elején úgy döntöttünk, hogy befogadó csapat leszünk, ezért az EU piac számára gyártott Fordokat is szívesen látjuk a találkozóinkon, ezáltal oldalunk hasábjain is.
Mivel az Escort ezen formájának ez a legkiforrottabb darabja és utána teljesen más design következett, ezért ebben testesül meg minden, amit a cég még csiszolgatni szeretett volna rajta. Ez az úgymond tökélyre fejlesztett, kifutó széria, annak is a legvagányabb modellje.
A tulajdonos, András karosszérialakatos és márkaszervízben dolgozik, ezért egy kicsivel könnyebb dolga volt, amikor úgy döntött 2009 tavaszán, hogy egy ilyen autót szeretne, nagyjából tudta, mibe vágja a fejszéjét. Sajnos egy ilyen idős autónál már előfordulnak rozsda problémák, az elmúlt 5 évben akadt ezen is lakatolni való, ahogy egy ilyen autón ez természetes. Addig szerencsés a helyzet, amíg egy ilyen gondos és igényes tulaj kezében van az autó és ilyen gyönyörű állapotban. A gyári, műanyag szélesítések, a Hella szúrófények, a 7,5X16”-os Borbet felnik, a diszkrét hátsó szárny, az ízléses módosítással felszerelt, szemre teljesen ráillő VW Golf VR6-os koptató, az állítható keménységű Koni gátló szett, a motorháztető diszkrét kiemelése, a rajta lévő szellőzők és a gyorszárak sportosan harmonikus összhangja hibátlanná teszi az autót. Az utastérben az RS kormány, a remek oldaltartású, gyári, combtámaszos Recaro ülések és a számomra oly kedves, szintén gyári napfénytető, mind fokozzák a sportos hangulatot, az embernek egészen megjön a kedve nekiindulni és csapatni valami versenypályán vagy remek szerpentinen vele. A helyzet az, hogy ezt az autót valóban így is használják, pályanapokon sokan láttuk már, mert rendszeres vendég sokfelé. Ilyenkor felötlik az emberben, hogy egy ilyen szép autóval szabad-e ilyet tenni, nem inkább meg kéne őrizni az utókornak? Nos, szerintem a kettő nem zárja ki egymást sőt, szabad és kell is! Egy autó ne váljon szoborrá, arra használják, amire anno a mérnökök tervezték, kitalálták! Az pedig nem egy garázsban való ácsorgás, porosodás, hanem igenis a haladás, egy RS, Gti, GSi modell számára pedig ez akár a versenypálya is simán lehet. Azért pedig pláne minden tiszteletem Andrásnak, hogy versenypályán próbálgatja az autó és saját határait. Sokan megtehetnék ezt ugyanígy, nem egy horror összeg egy pályanapon való részvétel, ott érdemes kipróbálni az embernek a tudását, nem a nyílt utcán.
Lássuk milyen az autó belülről: a Recarok valóban remekül tartanak, az állítható combtámasz zseniális találmány, már a BMW-mben is imádtam. A két első ülésen sportos kényelemben foglal helyet a sofőr és az utasa. Középen nincs könyöklő – a kocsihoz illő tempónál úgyis két kézzel fogja az ember a kormányt –, viszont cserébe az ajtón lévők pont kényelmes helyen vannak. Jól elérhető a váltókar is, amely az öt sebességes váltón és egy sperdifin keresztül juttatja az erőt az első kerekekhez. András kérésére a jelenlegi motorról annyit árulhatok el, hogy 130 lóerő körül van és remekül mozgatja ezt könnyű kasztnit. A kormány közvetlen, gyorsan reagál és a hozzám hasonlóan szervóhoz szokott puhányoknak elsőre meglepő, hogy erőt kell kifejteni egy parkolóban való kiálláskor, de még éppen kellemesen kezelhető így is. A hátsó ülésekre való bemászás annyira nem nagy tornagyakorlat, a helykínálattal együtt megfelel bármelyik kategóriatárs adottságainak. Két felnőtt elfér hátul, én is elfértem a számomra beállított sofőr ülés mögött, megfelelő a fejtér, a lábtér, a komfortérzet.
Az élmény valójában – az esztétikumon kívül – ott kezdődik, amikor elindulunk. A már említett, állítható keménységű Koni gátlóknak, a flowflex poliuretán szilenteknek és a short shifternek köszönhetően az autó mozgása nagyon közvetlen. Elsőre kicsit nehezen hittem Andrásnak, de pár perc után valóban elkapott engem is az élményautózás szelleme és egyre szélesedő vigyorral, egyre bátrabban forgattam a motort a magasabb fordulattartományba és terelgettem az autót a hátsó úton, Máriaremete felé. Igen, ez az autó valóban remek élményt ad. Olyat, amilyet csak ilyen kis elsőkerekes tud adni. Pont olyat, amit a fentebb felsorolt sportmodellek tudnak. Egy újabb, modernebb autó minden próbálkozása ellenére is sokkal sterilebb marad. Igaz, – és ebben egyetértettünk Andrással – a sok elektromos kütyünek köszönhetően egy modern és új autó gyorsabb és biztonságosabb is, de ennyire nyers és őszinte élményt sosem fog nyújtani. Amikor az ember az egyre hangosabban szóló 55-ös kipufogó rendszert hallgatva, egy padlógázos kigyorsítás után, satufékkel beesik egy hepehupásabb, visszafordító kanyarba és a másodperc töredéke alatt forognak az agyában a fogaskerekek, hogy melyik a legideálisabb ív a kanyar bevételéhez, miközben az autó könnyű, pattogó, kitörni akaró fenekét is próbálja kordában tartani… Hm… Nos, ebben van az autózás valódi öröme. Persze, egy kellemes krúzolás, gurulgatás is remek hangulatú tud lenni, de aki kicsit vágyja az adrenalint, szereti, amikor pezseg a vére, amikor az autónak benzin, ferodol és olaj illata lesz egy tempósabb szakasz után, az ne hagyjon ki egy ilyen autót, mert egész életére bánni fogja.
Igen, jómagam tagadhatatlanul a hátsókerék meghajtás pártján állok változatlanul, de egy ilyen remek, elsőkerekes Escort RS nagyon is jó kedvre tudja deríteni az embert egy ilyen szép őszi napon, amihez szerencsénk volt pár hete, és fülig érő szájjal, végtelen hálával adtam vissza a kulcsot Andrásnak a teszt végén.
Megkért, hogy pár szóban tolmácsoljam köszönetét párjának és a Ford Solymár lelkes csapatának, főnökének, kollégáinak és Barátainak, akik mind rengeteget segítettek neki, hogy az autó ilyen mesés állapotban legyen.
/Zolo/
