Pakolós hármas
Azon gondolkodtam, amikor a Csonti Car telepén bóklásztam, hogyha nagyobb lenne ez az autó és nem lenne rajta a fehér dekorcsík, abszolút halottaskocsi hangulata lenne, így viszont ahhoz kicsi. Pedig a sötét hátsó ablakokkal és ezekkel a téli kerekekkel hozza a hangulatot.
Mégis: ez egy egészen jó autó. Igaz, korábban az egyel kisebb karosszériában az egyel erősebb motor a BMW 120d már egyértlenűen gyengének bizonyult, ez pedig nagyobb, nehezebb ráadásul gyengébb is, de az erőt leszámítva minden remek.
Az autó a 2006-os modellév végéről való, de már 2007-ben helyezték forgalomba először. A szervízkönyv tanúsága szerint megkapta mindig a megfelelő karbantartásokat, ezért egyáltalán nem látszik a megtett 240.000 km. A múltkori Opel Astra tesztből kiderült, hogyha egy autót megfelelően karbantartanak, akkor ennek a dupláját is gond nélkül megteszi. Más kérdés, hogy itthon még sokan elhiszik a tíz éves autó, 80.000 km kombót. Persze, nem állítom, hogy nem fordul elő, de nem jellemző. Erre a Touringra nem lehetett semmi rossz szavam sem az állapotát tekintve. Időtálló, minőségi anyagokból készült az utastér. Az első ülések kifejezetten kényelmesek, a gombnyomásra felfújódó derék – bár inkább vese – támasz, ami az ülés két oldalsó részét keményíti fel és remekül tart. A combtámaszos üléseket már korábban magasztaltam, amikor a saját BMW Cabriomról írtam, ezeket inkább csak még jobbá tették az évek alatt. Igen, itt végre ismét megvalósítható a fekve-könyökölve-vezetés, amit annyira kultiválok. Ehhez az autóhoz illik is, hirtelenségre és vad száguldozásra amúgy is alkalmatlan. A sofőr ülésből kényelmesen elérni minden kezelő szervet, a gyári navigáción kívül minden meg is található az autóban. Tempomat, 3 fokozatú ülésfűtés, két zónás digitális klíma, bluetooth-os telefon kihangosítás, kormányról vezérelhető minden és a létező kényelmi extrák sora.
A hibátlan kényelmet csak pár idétlen apróság árnyékolja be. Példának okáért ugyan mindkét oldalon van piperetükör, de egyikben sincs világítás. Egy ilyen szépen lesötétített autóban ez külön öröm lehet annak, aki próbálkozna. Igaz – talán ezt kompenzálandó –, akad egy kis glimmlámpaszerű fény, amely a középkonzolt és a váltót világítja meg, de vajmi kevés a boldogsághoz, ha az ember a tükörben szerette volna magát nézegetni. Az utastér világítás fényét máshová pozicionálták, erre az alkalmatlan. Az ablakemelő kapcsolók az ajtón foglalnak helyet, de ki tudja, milyen indíttatásból a könyöklő előrefelé lejt, ezáltal effektíve az ülésből láthatatlanná téve az ott helyet foglaló kapcsolókat. Esetlen megoldás. Ráadásul kevés a rakodóhely az utastérben. Az ajtózseben kívül a becsukható könyöklőben akad egy pohártartónyi hely, mellette egy telefonnak való, egy AUX csatlakozó társaságában, a könyöklő előtt van egy slusszkulcsnyi kis rekesz és a kicsi kesztyűtartó. Mivel Touringról van szó, amit jó eséllyel olyan emberek vesznek meg, akik igénylik a helyet, szerintem nem túl praktikus így. Igaz, a hátsó traktus variálhatóságával köszörül a csorbán a BMW. A hátsó ülések a kihajtott könyöklővel két felnőtt számára nyújtanak elég helyet, hárman már kicsit kényelmetlen. A számomra beállított első ülés mögött éppen elférek, a lábtér pont elégséges, de semmivel nem több. Természetesen a dobozos kialakítás miatt fejtér van bőven. A három hátsó fejtámla használaton kívül egész esztétikusan néz ki, ráadásul így nem takarják a kilátást hátra. Az ülések kényelmesek, az ülőlap elég hosszú. A 460 literes csomagtér már egészen közel jár a nagyjából azonos korú BMW 520d csomagteréhez, a 2/3 arányban dönthető hátsó ülés segítségével egy kész hűtőszekrénnyi hely áll rendelkezésre, hogyha két személlyel ki akarjuk használni a teljes csomagszállító kapacitást. Továbbra is tetszik a két részletben nyitható csomagtérajtó, kifejezetten praktikus megoldás, hogyha csak valami apróbb tárgyat szeretne az ember „bedobni”, az elválasztó háló pozicionálhatósága pedig külön dicséretet érdemel. A hátsó ülésen kialakított sínbe behúzható, ott stabilan rögzíthető és ebből az utastérelválasztó egész gyorsan elővarázsolható. Igaz: férfi munka, mert egy gyöngébb női kar nem biztos, hogy elbírja a robosztus szerkezetet. Meglepő figyelmesség, hogy az utastér határoló, csomagértakaró mechanika szerkezete mellett egy esernyőre bukkantam. Jó eséllyel a korábban tesztelt 520d-ből ez hiányzott, azért nem tűnt fel, viszont itt kifejezetten praktikusnak találtam. Helyet különösebben nem foglal, hiszen egy holt térbe pozicionálták, mégis praktikus, ha van az autóban egy ilyen, teljes értékű esernyő.
Mivel a jegyzeteimben kétszer is szerepel, hogy a kézifék jól tart, ezért ezt mindenképpen kiemelném. Alapvetően az autó fék/futómű szempontjából hozza az elvárt már-már etalont. A fékek remekül fogják a több, mint másfél tonnás bódét, a futómű szépen boldogul az útegyenetlenségekkel, megőrizve a sportos, kicsit feszes karakterét, de egyáltalán nem rázva, rángatva biztosít kellemes atmoszférát, a 205/55 R16-os kerekeken. Az ABS és a DTC is dicséretesen teszi a dolgát, egy két vadabb mozdulatnál finoman korrigálnak és utóbbi fel-fel villanva jelzi, hogy belenyúlt egy kicsit a mozdulatsorba. Egyáltalán nem zavaró a működése sőt, kifejezetten nyugalmat kölcsönöz, kicsit bolondbiztossá téve az autót. Ezek fényében egy ilyen autó kétszer ekkora teljesítményű motorral is bőven elboldogulna.
Valójában itt vérzik el az autó számomra. Ez a 122 LE és a 280 Nm kevés ide. Persze: megy. Ráadásul a nyomatékot az 1750-2000/perc fordulatszám tartományban adja le, amikor kifejezetten úgy érzi az ember, hogy megindul az autó és már-már hasít, sőt, hogyha az ember folyamatosan váltogatva, nyomatékból abszolválja a dolgot, már-már mondhatni dinamikusan mozog, de mégis kevés. Egy kisebb emelkedő, esetleg egy telerakott csomagtér lomhává, esetlenné teszi az autót. Pedig az adatok nem rosszak, a 10,9s 0-100km/h sprint és a 204 km/h végsebesség már megállja a helyét a mai világban. Becsületére váljon, hogy roppant takarékosan lehet használni, hiszen a 6 fokozatú kézi váltó első fokozatai ügyesen rövidek, ezáltal hamar elérhető a kívánt sebesség, a magasabb fokozatok pedig hosszúak, a kedvező fogyasztás miatt. Hatodikban például 100 km/h-nál 1600-at forog a motor percenként. Igaz, itt még nem bővelkedik nyomatékban, tehát bármi gyorsításnál érdemes visszaváltani. Cserébe méretéhez képest egész kulturált fogyasztási adatok érhetőek el, 8 literes átlagot mutatott a computer haladósabb városi használatra. Természetesen egy hosszabb, városon kívüli utazásnál ez egészen biztosan 5-6 liter körülre redukálható, az alacsony motorfordulat miatt.
Végezetül – talán a legfontosabb dolog, ami egy ilyen – egyértelműen utazó – autónál számottevő: remekül hangszigetelt az autó. Síri csend van benne. Minimális gördülési zaj hallatszik be, a motorból szinte semmi, futóműzaj pedig egyáltalán nem jön be az utastérbe. Még a motort kicsit forgatva, erélyesebben használva sem erősödik fel a motorzaj, a törvényes sebességhatárok betartásával pedig mindenképpen teljes csendben közlekedhetnek vele az utasok.
Az autó kicsivel két millió fölötti vételára és a jó eséllyel még több százezer kilométeren át megbízható működése ezzel a motorral azok számára teszi praktikussá, akik elsősorban nagyobb távokat tesznek meg, lehetőleg autópályán, többedmagukkal. Ott tudják kihasználni az autó minden előnyét. Annak pedig, aki ragaszkodik ehhez a formájú BMW-hez és városban vagy rövidebb távokra használna egy hasonló Touringot javaslom, hogy nézzen egy nagyobb motoros verziót. Mert a motorerőn kívül semmi komolyabb dolgot nem tudok elmarasztalni, az pedig így orvosolható.
Zolo 2015.03.31.
