Az örökkééhezőművész
Ismét egy CsontiCaros teszt a FritzenFesten.
Amikor meghallottam a futásteljesítményt, okvetlenül ki akartam próbálni az autót! Kevés hasonlót árulnak itthon, valóban bevallott futásteljesítménnyel. Persze, tisztában vagyok vele, hogy a sok „120.000 km-t futott, de nincs szervizkönyve, most jött külföldről kezét csókolom” autóban is jó eséllyel megvannak ezek a számok, de így mégis más. Az autóhoz gondosan vezetett, dokumentált szerviz tartozik. Céges autó, feltételezem, hogy minden fillérrel pontosan elszámoltak, megkapta a megfelelő karbantartásokat, ennek köszönhetően fut-szalad a mai napig.
Talán a külcsínben az első, ami feltűnik, az a furcsa, elnyújtott Panorama szélvédő. Valami halvány emlékeim vannak a ’60-as évekből, hasonló néven futó, domborított szélvédős Rekordokról, de ott más volt a koncepció. Külsőre – hátratolt napfény rolóval – az tűnik fel elsősorban, hogy az utastér első szegmensébe szinte maradéktalanul belátni és ugyanígy kontra kifelé is. Szokatlan, hogy az ember beül, a semmi közepében lóg a középső visszapillantó, az idétlenül elhelyezett közlekedési lámpát pedig nem kell előre hajolva hesszölni, hanem felnézünk, ameddig csak szeretnénk. Mivel ugye még a fejünk fölött is tart az első szélvédő törés, szigetelés, határolás nélkül. Jó dolog kémlelni az eget az autóból, kicsit cabriós élmény, de mégis egészen más, hiszen nincs ott az A oszlop tetején lévő keresztmerevítés. Igaz, nekem kicsit frusztráló, hogy nem lehet kinyitni, de sajnos a „ha már kilátok rajta, lehessen kinyitni is” elv itt megvalósíthatatlan.