Zöld Pokol látogatás – irány a Nordschleife
Nagyon régi vágyam volt ez a túra. Valahol talán a videojáték korszakból indult a dolog, a 2000-es évek elején. Azt hiszem az első Forza volt, ahol a Nürburgring a pályák listáján volt. Értelemszerűen a Nordschleife volt a lényeg. Szép sorban, ami hazai viszonylatban akkor elérhető volt, azokat kipipáltam, Euroring, Kakucs Ring, Hungaroring, Visontai Gokart pálya. Mindenütt voltak pályanapok, nyílt napok, egy-egy klubtalálkozó, ahol lehetőség volt autózni. Évekkel később, magunk is szerveztünk pályanapokat a Visonta mellett található gokart pályára – ma Blackstar Visonta néven fut és remek kis hely, érdemes meglátogatni. A Hungaroringre igyekszünk évente valamilyen találkozót szervezni – reméljük 2023 tavasszal is sikerül – de a BPCGP keretein belül pár kört magunk is autózunk ott, amikor lehetőség van.
…azért a Nürburgring más tészta…
Oda az ember komolyabban készül, messze van, félti a “technikát” és az mégsem egy odaszaladok-visszaszaladok pályanap, ahol “vacsira már haza érek”. 2017-ben indult el komolyabban a vezérhangya, de a matekozás csak egy évre rá indult be igazán viszont 2018-ban még nem jött össze a keret, de a 2019-es évre tervbe vettük, hogy nekivágunk. Sajnos nem sikerült úgy alakítani a rendezvényes szezont, hogy beleférjen a túra, késő ősszel pedig már nem mertünk nekivágni a helyszín igen változatos időjárása miatt – nem véletlenül hívják Zöld Pokolnak. Kizárólag nyári időpontok jöhettek szóba számunkra. 2020 és 2021 sajnos utazás szemszögéből komplett kiesett a Covid mizéria miatt és folyamatosan tologattuk az eseményt egy-egy évvel későbbre. Végül idén úgy tűnt megfelelő a csillagállás és nekivághatunk, úgyhogy ellenőriztük, hogy a tervezett időpontban lesz-e lehetőségünk a Nürburgringen autózni.
Már a tavaszi rendezvénynaptárunk összeállításakor is fontos része volt a tervezésnek, hiszen a nyári FritzenFest, JapFest-Nippon Weekend, Országos Mazda Találkozó és Nyári Volvo Találkozó után egy gyors Autósmozi és a Tűzijáték után indulás. Az autó szépen teljesítette a szezont addig – bár a tavaszi Hungária Classic versenyen belefutottunk egy féltengely-gömbcsukló törésbe, de ez “forgó-kopó” dolognak számít és a WhiteSkiff Classics hamar a segítségünkre sietett, aztán pár nap alatt orvosolták a problémát. Szállás keresgélés a Booking.com-on (ahogy korábban a Transzfogaras-Transzalpina túránál is) térkép bogarászás, Porsche átnézés, operatőrrel egyeztetés, hogy mikre érdemes figyelni a felvételnél és egyre közelgett az indulás. Sajnos, ahogy előre haladtunk az időben, a korábban lelkes társaság szép sorra bemondta az unalmast – gyerek születés, építkezés, motoros túra, új csaj, stb. indokokkal – úgyhogy a végén ketten maradtunk Édesapámmal. Akkor még nem volt nehézpótra jogosítványom (azóta ezt orvosoltam), szerencsére neki igen és a családi utazós-építkezős-cuccolós-pakolászós-mindenes Viano pont elbírta a Zsombortól kölcsönkapott tréler-utánfutót. Tűzijáték elmaradt úgyhogy 20-án volt idő összepakolni, kiliftezni az autót a garázsból (ezzel indul az első video), felállni a trélerre és a kissé esős, augusztus 21-i hajnalban nekivágtunk a több, mint 1100 km-es útnak.
Hosszú az út. Kora hajnali indulással, egy lendülettel néhány tankolásnyi megállóval délutánra értünk oda. Magyar és Osztrák autópálya matrica kellett, de oda-vissza elég időtartamot tudott mindkettő, elég volt mindegyikből egyet venni a szerelvényre. Fura módon, a Németeknél még mindig ingyenes az autópálya és gyakorlatilag végig azon tudtunk haladni.
A tréler nagyon szépen futott a Viano mögött, bár Passauig elég zord volt az időjárás, a pálya közelébe érve hétágra sütött a nap és közel 30°C volt. Igen szerencsés, augusztus végén ez a remek idő maradt végig, amíg ott voltunk.
A szállásunk remek volt, 2 főnek tökéletesen kényelmes, estére pedig bőven lehűlt annyira a levegő, hogy nem volt szükség klímára. Fontos szempont volt, hogy a szerelvény biztonságosan parkolhasson és ne legyünk túl messze a pályától. Nem meglepő módon – a ring 50 km-es körzete érdekes hely, a falvak nagy része valamilyen szinten kötődik a Nürburgringhez. Van, aki szállást ad, panziót üzemeltet, sokan autókat adnak bérbe, sokan szervizelnek, felkészítenek, sokan “csak” a pályán vagy a hozzá kötődő adminisztráción dolgoznak.
Hatalmas “üzem” ez, sokkal nagyobb, mint előtte gondoltam. A pálya infrastruktúrája sokkal komolyabb, mint a hazai Hungaroringes viszonyok alapján feltételeztem és egy percre sem pihen meg. Üzletek, éttermek, büfék, szálloda, múzeum, pár kilométerre egy hatalmas, fás, kemping is található. A pályát több részen hatalmas parkolók veszik körbe, amik ilyenkor ingyenesek.
Gondolom, amikor komoly verseny van, akkor szép sápot szednek a parkolásért, de az ilyen kis “fillérekre” amit ilyenkor hoz nem mennek rá, sorompók nyitva, bárki parkolhat, autót le-fel pakolhat, hivatalosan kempingezni tilos, de többen érkeztek lakóautókkal és senki nem zargatta őket egy percre sem. Ugyanígy, a pálya körüli lelátók, fotós pontok, placcok is ingyenesen használhatóak (saját felelősségre), nincs az a körbefalazott titkolózás, mint itthon.
Ahogy megérkeztünk, még késő délután felmentünk pár képet lőni az egyik pálya melletti fotózó pontra. A pályát környező településeken olyan géppark mozog, amiről itthon csak álmodozik az ember, aki nagyon unatkozna, simán kiülhet az utcára, a telek szélére egy kempingszékbe, egy üdítővel – vagy sörrel – és egyszerűen csak gyönyörködhet az arra járó gépparkban. Listázhatatlan mennyiségű és típusú/márkájú autók jönnek-mennek, Porschék, BMW-k, Mercedes-ek, Lamborghinik, Ferrarik, de becsövezett Ford Escortok és Suzuki Swift Sportok váltogatják egymást percenként. Leírhatatlan a géppark – látni kell.
Mivel biztonsági játékos vagyok ilyen esetekben, több napra mentünk – hátha rossz idő lesz vagy bármi műszaki hiba adódik és szerelni kell. Érdemes fejben tartani, hogy a 33 éves technika bármikor okozhat meglepetést – bár szerencsére az elmúlt 9 év statisztikája alapján erre kicsi az esély. Az egész út alatt az egyetlen műszaki hibánk a Viano ablaktörlőjét feszítő rugó volt, de egy gyorskötözővel viszonylag stabilan sikerült orvosolni, amíg itthon megjavítottuk. Mindenre felkészülve, azért egy fél garázsnyi szerszámot vittünk magunkkal – jobb a békesség.
Másnap körbejártuk a ringet. Több helyről megközelíthető, sok helyen vannak fotózási, videozási, nézői pontok – ingyen. Mókásan hangzik, de csak a pálya körül autókázva is olyan szerpentineket találunk, hogyha nem a zárt pályás autózás lett volna a cél, már csak ezért a néhány dimbes-dombos szakaszért megérte volna az út, mert külön-külön mindegyik felér egy jobb Lepencézéssel. Megnéztük az info-centert, megvásároltuk a kis kártyát, amit bármikor – akár online – feltölthetünk, majd Nürburgring felhajtáskor egy automatában érvényesítünk. Pofás, kis zöld kártya, mindenképpen érdemes emlékbe eltenni – egyrészt később még használható, másrészt öröm egy ilyet birtokolni. Mennyivel praktikusabb, mint a hazai Hungaroringes pályaautózásokon a vacak karszalagok. Mókás, mert arányaiban jelentősen olcsóbb autózni a Zöld Pokolban, mint itthon befizetni egy pályanapra. Sajnálatos módon jellemzi ez is a hazai autósporthoz való hozzáállást. 25 Euro-t kell fizetni hétköznap egy körért – annyi “fájdalma” van a dolognak, hogy körönként le kell jönni a pályáról, így nincs lehetőség a Touristenfahrten keretein belül teljes kört menni.
Az info-centernél hatalmas, fedett csarnokok vannak, szemlátomást felkészültek a tömegre, ami egy-egy verseny nap alkalmával elözönli a környéket. A kiszolgáló személyzet mindenütt kedves, mosolygós, anyanyelvükön kívül tökéletesen beszélnek angolul is. A pálya délelőtt és kora délután zárva van, ilyenkor bérelt események vannak – tesztelések, céges vagy privát közönségautóztatás, klub versenyek és más érdekességek. Egészen őszintén, önmagában csak a pálya mellett ácsorogni/ücsörögni és olyan élmény, amiben nem sűrűn részesül az ember.
Az autók, a hangok, az illatok kötelező jelleggel csábítják ehhez a pályához azokat, akinek benzin folyik az ereikben. A környékbeliek napi szinten járnak ki a ringre, mennek is rajta, de sokszor csak a rajtnál lévő parkolóban beszélgetnek, bandáznak. Bevallom, ha a környéken élnék, biztos, hogy szabadidőm nagy részét én is itt tölteném, mert napi szinten olyan autók fordulnak meg itt, hogy már csak ezért megéri. Második videonkban már felhajtunk a pályára.
Hétköznap 17:00 vagy 17:15 a pálya Touristenfahrten számára történő nyitásának ideje és 18:00 – 19:30 között zár. Hétvégén gyakran reggel 8-tól este 7-ig lehet felhajtani – akkor 30 Euro egy kör. Értelemszerűen hétvégén sokkal többen vannak, aki megteheti, hét közben megy – lehetőleg a hét középső napjain. Mielőtt a pálya nyit, érezhetően megélénkül minden. Délután, augusztus végéhez képest igen meleg és sportkocsik, pálya autók mindenütt.
Van, aki lassan köröz a felhajtónál lévő körforgalomban, hátha első lehet aznap, de még azután is kiterelnek a kicsi, “belső” parkolóba. Azért tettem idézőjelbe, mert ide ingyenes a behajtás, bárki bemehet, Ring-kártya vagy minden belépődíj nélkül is. Itt már igen komoly géppark van sokszor, igen gyakoriak a ritka, szupersport-kocsik is, az épített járgányokon kívül.
Nyitáskor sor van.
Mindenütt.
Magam is beleestem ebbe a hibába, hogy rögtön nyitásra ott akartam lenni, rögtön felhajtani, rögtön vezetni a Nürburgringen.
Teljesen felesleges.
Szerencsésebb a zárás előtti utolsó percekben felhajtani, addigra mindenki alatt kicsit fárad a technika, melegük lesz, kiülnek pihenni és beszélgetni a parkolóba. Ilyenkor lehet jó kört menni igazán, mert kevesen vannak fent, ez pedig igen sokat számít. Nem azért, mert sokat előztem volna – sajnos a 211 lóerő ahhoz kevés már ezen a pályán, hogy komolyakat előzgessek, viszont amikor sokan vannak fent, az ember a tükröt lesi, hogy elengedje a többieket. Illik a pálya jobb széle felé konvergálni – a közúthoz hasonlóan itt is jobbra tarts van ilyenkor. Tapasztalatom szerint az erősebb autókkal pályázók – rajtam kívül nagyjából mindenki – udvariasan kivárják, amíg mi, kis mazsolák, jobbra húzódunk és biztonságosan tudnak előzni. Természetesen végig bennem volt a késztetés, hogy szinte azonnal lehúzódjunk, még akkor is, ha emiatt leesünk az éppen aktuális ívről, mert amikor egy GT3 RS Rád esik 240-el, akkor valahogy a másodperc tört része alatt utat kell neki adnod.
Persze figyelembe kell venni, hogy ez nem mérésre alkalmas pályanap, nem béreltük ki a pályát, hanem egy nyílt napon autókázunk, sokad magunkkal. Sokan jönnek Yarisokkal, Kiákkal és mindenféle járművel, hogy menjenek itt egy kört.
Az első kör után kicsit hűtöttem a technikát, mentem kint egy kis szellőztető – “hűtőkört” (ezt a pályán szokás, de itt ez ugye fizetős lett volna) átnéztem kicsit a járgányt, és rövid idő elteltével visszamentem a második, majd a harmadik körre. Utóbbi már egészen jó, majdnem “tiszta” kör volt, hiszen közel volt a 7 óra utáni zárás és a többiek már inkább csak a parkolóban dumálgattak. Minden kör elején “lehúzzuk” az előre feltöltött kártyát – ezt lehet online is tölteni, de a felhajtónál lévő körforgalomban van egy kis konténer-bodé, ott is megoldható a dolog, helyben. A második kör már tempósabb volt, bár az egyik kanyarban éppen egy BMW e36 coupét mentettek kifelé a homokágyból.
A pálya professzionalizmusára jellemző, hogy már több kanyarral korábban sárga lámpa, sárga zászló, jelző táblák, jelző kocsi, majd a mentést végző csapat is több autóval biztosítva tette a dolgát. Pedig ez csak egy “rutin kedd” nem egy verseny. Tény, a dolog “költség oldalát” nem tudom, elképzelésem sincs, mit számláznak ki egy ilyen mentés után, de nem is szeretném megtudni. Javarészt ennek is tudható be az óvatoskodásom a pályán, sem törni, sem sérülni nem szeretnék.
Természetesen ismét egy kis visszahűtés – bár a technika nem melegedett túl sehol, de a 33 évet illik tiszteletben tartani egy ilyen járműnél – majd vissza a pályára, hiszen közel a zárás. A harmadik kör már-már rutinszerű volt – amennyiben bármilyen rutint lehet egy ilyen pályán három kör alatt szerezni.
Nem lehet.
Bár az első kör balesete már régen eltűnt – gyorsan dolgoznak a mentést végző, gondolom naponta többször teszik ezt – teljesen üres még most sem volt a pálya, de sokkal élhetőbb volt, mint a korábbi két körön. Igencsak viszketett a tenyerem a harmadik kör végén, hogy gyorsan befizessek még egy körre és végigvarrjam negyedszerre is a pokoli kanyarokat, de lebeszéltem róla magam, tapasztalataim szerint a “csak még egy kör”-ből 99%-ban baj van.
Tény, hogy itt voltak legkevesebben és a korábbi 15 perc körüli köridőmet itt egész jól leredukáltam magamhoz képest – racionálisan nézve 12 perc környékére (ugye pontos, mért körre nincs lehetőség sajnos). Mondjuk azt akkor hiszem el, ha látom, hogy itt valaki egy közel gyári Citroen Saxoval 11 perc alatti kört ment – ehhez én túl racionális vagyok.
A Nordschleife jelenlegi hossza 20,83 km, a jelenlegi, szériaautós körrekord 6:30.705 – azaz kicsivel több, mint 6,5 perc (fele annak, amit én összehoztam). A jelenlegi rekord tartó a Mercedes-AMG ONE hypersportkocsi. Itt egy video, egy kicsvel korábbi GT3 RS körrekordról. A legmegdöbbentőbb a pályával kapcsolatban, hogy hiába mentem ezermilliárd kört mindenféle szimulátoron, hiába tudom, mikor, milyen kanyar jön, hiába próbáltam nagyjából azonos autóval/beállítással is számlálhatatlanszor újra és újra végigmenni a videojátékban ezen a pályán, hiába volt remek idő, nem esett, nem fújt – talán kicsit meleg volt – egyszerűen semmi köze nem volt a valósághoz a korábban tapasztaltaknak. A ring sokkal szélesebb, mint ahogy virtuálisan tűnik, sokkal jobban elférni mindenhol, mint gondoltam. A szintkülönbségeket pedig egyszerűen semmilyen módon nem adja vissza a valóságon kívül más, korábban általam tapasztalt dolog. Ugyanilyen meglepő volt az is, hogy a pályán köröző többi autó sokkal, de sokkal erősebb és gyorsabb és jobban megy, jobban kanyarodik, jobban gyorsul, mint az enyém. Bármennyire is fáj beismerni, de azért erősen eljárt az idő az autóm felett – nem véletlenül tartozik már az oldtimer kategóriába egy jármű ilyen korban. Ezeket a teljesítmény és műszaki adatokat manapság már jó eséllyel egy kicsit felpaprikázott, dízel családi kombi is tudja, de egy benzines, turbos hatch egész biztosan. Tény: semmi pénzért nem cserélném le utóbbira – amíg lehet, inkább mellé vásárolok autókat.
A pályázás végén, kicsit körbenéztem én is a parkolóban, megcsodáltam a gépparkot, erről rövidesen feltöltöm a képeket egy – vagy több – albumba, IDE. Tényleg mindenféle autót megtalálni itt, hiszen a világ minden tájáról özönlenek ide az autó szerető emberek. Csajosan átalakított Ford Focus RS-től kezdve egészen a Lamborghini Countach-on keresztül a legújabb Aston Martinig, McLarenig mindent megtalálni. Ahogy zárták a helyet és kissé szétoszlott a társaság, elindultam a szállásunk felé, de az info-centerrel szemben lévő parkolóban és a Nürburgring feliratnál akkor indult meg a nyüzsgés igazán és rengeteg autó volt, elég sok képet készítettem.
Másnap még körbenéztem a pálya mellett, megnézegettem, milyen autók futnak, kérdezősködtem a kempingben, megnéztem a Nürburgring Museum Ringwerk kiállítást (képek róla rövidesen ITT), megnéztem Nürburg várát, kigurultam a parkolóba egy kicsit élőzni a FritzenFest Facebook oldala részére, aztán összepakoltunk, feltettük a Porschét a trélerre és lehetőségekhez mérten korán nyugovóra tértem, hiszen hajnalban indultunk haza.
A hazaút kicsivel hosszabbra sikerült, hiszen – “ha már úgyis útba esik” – megálltunk a Porsche Museum mellett és megnéztük, majd sorban utána a nem messze lévő Mercedes-Benz Museum és kipipálásra került. Rövidesen felkerülnek a videok ezekről is a YouTube csatornánkra. Halkan jelzem, mindkét múzeumba érdemes időnként visszamenni, hiszen sok időszakos kiállítás van és rendszeresen átrendezik a látnivalókat is. Ennek következtében a visszafelé tartó út kicsivel tovább tartott, hiszen a kora reggeli indulás után egy helyen pár órát aludtunk hazafelé, így kora hajnalban érkeztünk vissza. Az időjárással végig szerencsénk volt, hiszen az a minimális csapadék volt, ami az oda úton ért minket, azon kívül végig mesés idő és napsütés övezte utunkat. Sokan kérdezték a túra költségvetését, szerintem ez teljesen szubjektív, attól függően, hogy kinek milyen igényei vannak. Két főre, 3 éjszakát ott töltve, 3 körrel a Nürburgringen, oda-vissza trélerezve az autót, normális étkezéssel, múzeumokkal együtt a teljes költség valamivel 500 000 Ft alatt maradt. Bizonyára ki lehet hozni kevesebből is és elszórható a világ összes pénze is, de összegzésképpen mindenkinek, akinek benzin csordogál az ereiben vagy megdobban a szíve, ha egy szép autót lát csak javasolni tudom az utazást a Zöld Pokolba.
Még akkor is kötelezővé tenném az utat, ha csak odavonatozol és csorgatod a nyálad a pálya szélén egy napot vagy bérelsz egy felkészített, pályázós autót ott helyben és csapatsz vele pár kört – erre egész gazdaságos megoldások vannak kint, biztosítással, mindennel együtt. Mindenképpen érdemes, egy életben legalább egyszer elmenni oda és átélni.
Egészen őszintén, ha tehetném, már másnap visszamentem volna, de mindenképpen tervben van még akár 2023-ban vagy később ismét ellátogatni és megtenni pár újabb kört. Amennyiben így lesz, mindenképpen találtok majd eseményt róla ITT és elképzelhető, hogy csatlakozási lehetőség is lesz.
A videot azért szedtük szét több részre, mert jobban megtekinthető és élvezhető, de akár fentebb, akár a Youtube csatornánkon megnézhetitek mindet. Iratkozzatok fel és kövessetek minket!
Köszönöm az utazásban a támogatást Édesapámnak, a Miller’s Oils Hungary-nek, a Matricakell.hu-nak, az Apla Gloves-nak, az Easy Wash System Lurdy-nak,
2022.12.29.
Zolo