Hanzi – a stílus
A veterános világ egyik állócsillagát volt szerencsém kipróbálni Gábor Barátom jóvoltából. Néha akadnak nem kizárólag garázsdíszként szolgáló klasszikusok, amihez hozzásegít a szerencse vagy egy Barátság, eddig a legöregebb darab, a meglehetősen átépített, 1966-os Ford Taunus volt, de sok ígéret érkezett más hasonló korú autóra is már. Természetesen, mint minden ilyen autónak, Hanzinak is története van.
Az autót – a rendszáma miatt sokan Joe-ként ismerik, mely nevet az első hazai tulajtól kapta, aki az 1994-es import alkalmával vásárolta rá a rendszámot – Gábor a robosztus, férfias megjelenése és a német gyártása miatt a Hanzi névre keresztelte. A „dunkelrot G542” gyári színkóddal rendelkező, sötétvörös, csillagos csodát az 1994-es import után 2000-ig használta az első hazai, majd 2006-ig a második hazai tulajdonosa, ezután került Gáborhoz.
De lépjünk kicsit vissza az időben: miért pont Hanzi…? Úgy hozta a szerencse, hogy 2004-ben, egy munkautazás során ugyanabban a szállodában szálltak meg egy veteránautós túraverseny csapatával és a sok mesés állapotú veterán látványa igen magával ragadta az autók iránt korábban is lelkesedő Gábort. Tudatos ember lévén elkezdte gyűjteni az információt, a kapcsolatokat – nem utolsó sorban a pénzt (ezen lépéseket melegen ajánlja minden kezdő veteránosnak). Évek teltek el a gondolkodással, nézelődéssel, az első „szerelem” a P1800-as Volvo volt, de minden irányból jött az információ, hogy a Mercedes a hazai veteránozás igazi csillaga, hiszen a német megbízhatóságon kívül ahhoz van a legtöbb szerelő és a legjobb alkatrészellátás is, úgyhogy ebbe az irányba indult tovább a keresgélés. Egy Pagoda és egy C107-es körbeszaglászása után, 2006 januárjában bukkant fel Hanzi. Hosszas gondolkodás előzte meg a kapcsolatfelvételt, de egyszer csak lekerült az autó a hirdetések közül. Gyors telefon, időpont egyeztetés, próbakör, szerelős átnézetés, majd nagyon durva pókerarc erőltetéses alkudozás után 2006. március 24-én Gáborral a kormánya mögött gördült haza Budatétényről a csillagos jármű és azóta is remekül szolgál.
A jármű mozgatásáról a szinte nesztelenül üzemelő, 2496cm3-s, hengerenként 2 szelepes, soros hathengeres motor gondoskodik. Finoman jár és csendben teszi a dolgát, komolyabb panasz nem volt rá az elmúlt évek alatt. A kor követelményeihez képest kellemes, 130lóerő teljesítményét 5400-as percenkénti fordulatnál adja le, a 194Nm nyomaték pedig 4000/perces fordulatnál érkezik meg. Az adott korban ilyen teljesítménnyel igen erősnek bizonyult, az azóta eltelt több, mint 50 év fejlődése mellett is kellemesen tartja a ritmust a mostani forgalommal.
Korához képest meglepően alacsony légellenállásán (cW 0,45) is látszik, hogy nagyon átgondolt formatervről van szó, ahol már nem csak az elegancia volt a szempont. A futómű végtelen kényelmet biztosít. A kissé hintós ringatózás tökéletesen tükrözi a hatvanas évek autógyárainak elképzelését a nagyobb testű autók nyugodt, békés, lágy mozgásáról.
Itt még nem volt szempont az úttartás, nem a nagy kanyarsebességre koncentráltak – az autón lévő 175/80-as radial gumik már egy kis modernitás eredményei, de a gyári 185/80-as diagonalok egyáltalán nem is lennének alkalmasak ilyesmire. Tény, hogy az akkori autókon sok esetben még 12-13”-os felnik voltak, itt a gyári dísztárcsákkal igen elegáns a rajta lévő 14”-os garnitúra. A 14 másodperc körüli 0-100km/h gyorsulás hűen tükrözi az autó fürgeségét.
A ’60-as, ’70-es években igen nagy szó volt ez, amikor voltak autók, amik egy perc alatt érték el a 100km/h körüli végsebességüket. Ez utóbbival egyáltalán nem marad szégyenben Hanzi, a közel másfél tonnás karosszériát gyári adat szerint akár 182 km/h-val képes röpíteni. Természetesen Gábor nem száguldozásra használja, de indokolt esetben a 120-130 km/h-s sebességet az autópályán még mindig stabilan és kényelmesen tartja az autó. A megállásról 4 tárcsafék gondoskodik és korához képest igen hatékonyan lassítják a közel öt méter hosszú autót.
Talán az egyik leglényegesebb gyári extra az autóban a mai napig hibátlanul működő, elektromos mozgatású napfénytető, de külön kiemelném a kormányt, ami annyira finoman és szinte teljesen érzéketlenül mozog vezetés közben, hogy le sem tagadhatja a Mercedes-séget.
Ez nem meglepő, hiszen a Mercedes-Benz mindig törekedett az USA piac meghódítására, a 74677 darab eladott 250S-ből is igen sok ott kötött ki – különösen az automataváltós kivitelek. Sajnos nagy részüket mostanra elhasználták, jelenleg 406 darabot tartanak számon világszerte – és ebből alig pár van, ami automataváltós. A klasszikus ZF gyártmányú, olajos megoldású automataváltó négysebességes és mai szemmel nézve meglehetősen lomhán vált. „Kick-down-ra” is igen soká gondolkodik, mire kegyeskedik visszaváltani – tény, a nagy köbcenti adta alapjárati nyomatéknak hála, nem sűrűn indokolt a teli gáz, kellemesen suhan az autó anélkül is. Ez a szép a klasszikus Mercedes-Benzekben, hogy olyan végtelenül méltóságteljesen tudnak közlekedni, hogy az embernek eláll a szava. Hihetetlenül kultikus hangulata van a kormányoszlopon lévő „gengszterváltót” üzemeltető finom mozdulatoknak is. Mindezt megtisztelve Gábor is kifejezetten stílusosan használja az autót. Megadja a módját minden alkalommal, amikor beleül, semmi farmer vagy póló, minden alkalommal egy – az autóhoz illő – elegáns ing, nadrág és cipő. Hozzám hasonlóan ő is az Alpa Gloves kesztyűjét viseli vezetés közben.
Természetesen a hangulatot és a stílust megkövetelő végtelen eleganciával közlekedik a járművel minden esetben. Kifejezetten impozáns a mai, szappan formájú autók között, ahogy egy ilyen klasszikus csillag igyekszik kicsit kitűnni a masszából és az elvegyülésre való leghalványabb esély nélkül is remekül érzi magát akár a napi forgalomban is. Természetesen nincs napi használatban a sötétvörös szépség, hiszen a hobbiautók életét éli, kisebb túrákra, tájékozódási versenyekre, rendezvényekre kerül elő manapság. A 10-18 liter/100km/h körüli fogyasztása napi használatban már nem teszi annyira élhetővé, de a 82 literes tank tisztes hatótávolságot garantál neki – igaz, egy ötven év fölötti jármű már nem is való napi nyüstölésre. A legnagyobb megtett út vele Budapest-Kisvárda távolság volt, de járt az autó Szarvason, Szegeden, Tapolcán, a Balaton felvidéken, de a Budapest körüli veterános túrák gyakori vendége is. Komolyabb meghibásodás nem volt rajta az eltelt évek alatt, a vízpumpa talán kicsit gyenge pont, már háromszor cserélték 13 év távlatában, ebből egyszer sajnos az út szélén hagyta Gábort az autó, de más hasonló probléma sosem volt.
Tény, hogy az utastér tágas, szellős, az első üléseken főúri kényelemben utazhatunk, a hatalmas, (nem gyári, mert az fekete volt) csontszínű kormányt forgatni fenomenális érzés. A gyári extrák közé tartozó, de utólag beszerelt első-középeső könyöklők tovább emelik a komfortérzetet. Hosszas keresgélés és egy véletlen eredmény, hogy több, mint 10 év után sikerült erre szert tennie a tulajdonosnak – ez a fajta, korai szériás, hosszú könyöklő drága extra volt és mostanra roppant ritka.
A hátsó ülések is kifejezetten kényelmesek, rengeteg a fej és a lábtér is, a kalaptartón pedig további stíluselemek is helyet kaptak. Eredetileg egy Becker Europa 460 rádió volt az autóban, amit a későbbi modellekbe szereltek, ezt Gábor egy eredetileg is hozzá való, Nadelstreifen Becker Europára cserélt, még 2009-ben. A hátsó üléseken is kellemesen elférni. Három felnőttnek talán nem túl tágas, de ketten teljes kényelemben utazhatnak itt is, megfelelő a lábtér és a szinte függőleges oldalablakoknak köszönhetően a fejtér is bőséges.
Az autóból remek a kilátás minden irányba – ellenben a mai már-már agyondesignolt autókkal, ahol rengeteg a holttér sokszor. A használhatóságot alátámasztja az óriási, 610 literes csomagtartó is.
Jó eséllyel az idei évben is találkozhattok a rendezvényeinken itt-ott Hanzival és Gáborral, akinek hálásan köszönöm a lehetőséget, hogy kipróbálhattam egy ilyen remek autót.
2019.01.25.
/Zolo/
Műszaki adatok | |
Motor | 2496 cm3, 6 hengeres, szívó benzines |
Teljesítmény | 130 LE (96KW) / 5400 fordulat/perc |
Nyomaték | 194 Nm/ 4000 fordulat/perc |
Váltó | 4 sebességes ZF automata |
Gyorsulás (0-100 km/h) | 14 másodperc |
Végsebesség | 182 km/h |
Saját tömeg | 1440 kg |
Csomagtér | 610 liter |
Fogyasztás | 10-18 liter/100km (mért, vegyes) |