„Köszönjük Emese!”
De tényleg! Köszönöm! Remek négy napot töltöttem egy remek autóval, melyet az Opel Magyarország jóvoltából tesztelhettem, a Lóerők Éjszakáján állítottuk ki és társam volt a Magyar Kabrió Klub Tavaszi Találkozóján is.
Alapvetően nem megyek keveset egy tesztautóval, de a négy nap alatt megtett 1600 km szerintem mindent elárul. Egy szóval: tetszett! Eddig ez tetszett a legjobban az Opeltől.
Igen régen vártam már ezt a lehetőséget. Amióta eladtam a BMW-t, kiesett az életemből a valódi kabrió élménye. Persze a Porschén ott a Targa tető, ami valóban remek találmány, de mégis egészen más. Messze nem adja azt a szabadságélményt. Ráadásul – mintha kitalálták volna a gondolatomat – a tesztautó fehér. Elbújni semmiképpen nem lehet vele, mindenütt megbámulják, utána fordulnak, nem gyakori része az utcaképnek, ebben a színben különösen kiemelkedik a szürke forgatagból, igen látványos.
Az autó már önmagában esztétikai élményt nyújt. Sok kabrió igen idétlenül néz ki csukott tetővel, nyitott tetővel pedig szimplán egy „vágott coupé” élményét adja, de ez az autó kifejezetten harmonikus. A zseniális ék alak, amelyet az emelkedő övvonallal végigvezetve tompán csillapít a gömbölyded far annyira szép, ráadásul a kávészínű, csukott tetővel egy igazán vagány, már-már bunkerszerű, mokány formát kap. „Kéne” kategória!
A formai bravúrt már csak fokozza a műszaki tartalom. Az autó az erősebb, start/stopos 1,6 TURBO motorral felszerelt verzió, 200LE és 280Nm. Utóbbi már igen alacsony fordulaton (1650/perc) jelentkezik. Érzetre kicsit feljebb, olyan 2000-2500/perces fordulaton éled fel az autó. Alatta érződik az 1658 kg és az 1598 cm³ tehetetlensége. Nekem – aki nagy köbcentis, szívó motorokhoz szokott – kicsit esetlen, amíg várja az ember, hogy töltsön a turbo, de megfelelő fordulaton tartva ezt észre sem veszi az ember. Ráadásul a nagy köbcentis, szívó motorok ideje már lejárt, lassan senki nem gyárt már ilyesmit. Sajnos.
Ettől függetlenül a szentgotthárdi motor briliánsan teljesít. Sport módban – ilyenkor pirosra vált a műszerfal világítás, keményebb lesz a futómű és megérkezik az overboost a turbon – az indokolt 2000/perc fordulat fölött mindenütt kifogyhatatlan. Olyan elemi erővel húz, hogy már-már zavarba jövök. A katalógus adat szerint 235 km/h-ban meghatározott végsebességet minden bizonnyal kényelmesen teljesíti, annyira meggyőzően gyorsít még nagyobb sebességnél is. Autópálya temponál hatodik fokozatba 3000/perc fordulaton jár, innen már igen szépen megindul az autó, ha gyorsítani kell. Igaz, ennek a benzinkúton ára van, a 11 liter/100 km/h-s vegyes használatú átlagfogyasztás nem kevés, beleszámolva a nehéz lábamat talán egy-másfél literrel lejjebb tornázható, ha valaki fogyasztásbajnok. De lássuk be: a tömeg/lóerő viszony egy olyan makacs játék, ahol kiderül, hogy „a semmiből nem lesz valami”, ez az üzemanyag-mennyiség pedig szerintem bőven megéri az élményt.
A váltókiosztás is tökéletes, a hat sebességes váltó első három fokozata igen rövid, így megfelelően intenzíven gyorsít, az ötödik-hatodik pedig megfelelően hosszú, így tökéletesen alkalmas utazásra is.
A csodás formát és a remek motort, már csak egy szintén jól megkreált futómű tudja megkoronázni. A sok autópálya/országút/város után vasárnap éjszaka mentem az autóval egy Lepencét. Ez a futómű, a 235/45 R19-es szettel szinte kihozhatatlan a sodrából. A kanyarfényszóróval ötvözve olyan sebességeket lehet vele elérni, hogy közel hihetetlen. Nem sodródik, nem csúszik, az elektromos segédberendezéseknek köszönhetően az orrát sem tolja – azok nélkül meglehetősen orr nehéz – és ami fontos, hogy nem dülöngél, nem borul jobbra balra, még hirtelen ívváltásoknál sem ránt indokolatlanul nagyot. Mindezek mellé megvan a menetkomfort és a kényelem, nem ráz, nem pattok – pedig erről a nagy felni/peres gumi comboról feltételezné az ember, hogy nem lesz túl kényelmes, de nem lehet rá panaszom. Mindenütt megállja a helyét, lehet az városi cammogós rossz utas, sietős szerpentines vagy autópályás suhanós.
Az autóban helyet foglalva az Opel Mokka, illetve Insignia megszokott gomb-kavalkádja vesz minket körbe. Szeretem ezeket a gombokat. Az ember úgy érzi, hogy figyelnek rá, hogy fontos, minden funkcióhoz van egy kis gomb, szép, sötétben vörösen világít, hangulatos. Az autóban egyébként is sokat kedveskednek ilyen apró megvilágításokkal, nyitott ajtónál például a kilépési területet is megvilágítja, de a kilincs körül, az ajtózsebnél, a váltókulissza körül apró kis fények vannak, amik kellemesebbé teszik a hangulatot és növelik a komfortérzetet is. Utóbbival az Opel igencsak törekszik a prémium kategória felé. Mára eltűntek a márkát korábban jellemző műanyagok, a meglévők is kellemes tapintásúak, zongoralakk feketére fényezett díszítések, sőt varrott bőr burkolatok is akadnak bőven a műszerfalon. Az üléseken és a hatalmas méretű ajtókon található „Brandy” színű nappabőr borítás is remekül illik az autó minden porcikájához. A combtámaszos ülések továbbra is remekül tartanak és kényelmesek, sok irányban állítható gerinctámasz, ülésfűtés, sőt ülés szellőztetés koronázza a helyzetet, ez utóbbi egy kicsit segít a nyári melegben, hogy ne ragadjunk teljesen bele a bőrbe. A két első ülésen fejedelmi a kényelem, minden irányba állítható minden, aminek szükséges. Gyújtásra egy elektromechanika még az övet is közelebb hozza, hogy ne kelljen hátrafelé nyújtózni érte, bár szerintem ez nem lesz túl hosszú életű, mert nem túl erős, műanyag alkatrészekből áll a tartó része. A gesztus mindenesetre értékelendő. A hátsó ülésre nyitott tetővel móka a beszállás, csukott tetővel kicsit nehézkesebb, olyankor elvész a fejtér is, tehát magasabb embereknek nem javasolt. A számomra beállított sofőr ülés mögött még elfér egy felnőtt ember, az ülés egészen kényelmes a helyzetéhez képest, de királyi fotelokat azért ne várjunk. Egyértelműen kiderül, hogy a Cascada az első ülésen ülők kényeztetésére készült inkább. Hátul a két ülés között ugyan akad egy kisebb rekesz és két pohártartó, de ablakemelő gombot sehol sem találtam. Az első ülések körül persze fejedelmi a kényelem. Az óriási ajtókon hatalmas zsebek, a bal térdnél egy nyitható rekesz, a váltó előtt egy kisebb box, az elektromos kézifék és a tetőnyitó/ablakleengedő gomb mögött egy rolóval befedhető elég mély, dupla pohártartónak is használható rekesz, a könyöklőben egy öblös tároló és egy egészen tágas kesztyűtartó segít az utastérben lévő holmik elrendezésében.
A fent említett tetőnyitó gomb: egészen 50km/h-ig működtethető és piszok gyorsan nyitja-csukja a tetőt, tizenpár másodperc alatt megvan a dolog, semmiféle kézi rásegítést nem igényel. A móka része, hogy álló motorral, a kulcson lévő gomb nyomva tartásával is képes a művelet véghezvitelére. Az autót a Lóerők Éjszakáján tartott mini-találkozónkon kiállítottuk és igen jókat mosolyogtam, amikor sunyi módon az autóba befelé bámészkodókra meglepetés szerűen elindult a tető bezárása vagy kinyitása. Kintről végignézve az egész mozgássorozat olyan Transformers hatást kelt, az autó egészen átalakul, a tetőtől valóban csodás coupé formát kap.
Bezárt tetővel tökéletes a csend az autóban, sem motor, sem kipufogó, sem futómű zaj nem szűrődik be, de nagyjából ugyanez elmondható nyitott tető esetén is. Ami viszont számomra kellemetlen pont: az autó huzatos. Persze, most sokan kinevetnek, hogyne lenne egy kabrió huzatos, de az eddig próbáltak közül – csak nekem volt három saját, nyitott tetősöm – de nem régiben volt nálunk teszten egy BMW Z3-as roadster is – ez a leghuzatosabb. Oké, a roadstereket ejtsük ki, hiszen a rövidségük miatt ott esély nincs ilyen huzatra, de sem a Renault 19 kabrióm, sem a BMW E36, sem a BMW E46 nem volt ilyen huzatos. Felrakott szélfogóval is érezhetően huzatosabb az általam eddig tapasztaltaknál és ez minden vélekedés ellenére nem kötelező együtt járója a nyitott tetős autózásnak. Szerintem, ha a szélfogó esetleg 5-5 centivel szélesebb lenne, az igen sokat dobna a huzatmentesítés hatékonyságán.
Az autó felszereltsége nem hagy kívánnivalót maga után, minden benne van, ami fontos. A tolatókamera kifejezett előny, mert csukott tetővel a lőrésnyi ablakon hiába üveg, jó esetben is csak elképzelése lehet a tulajdonosnak, hogy mi van hátul, arról pedig, hogy az autó végétől még mennyire, ötlete sem. A középkonzol tetején lévő kis képernyő egyébként remekül látható, akár a Navi, akár a HiFi vagy a hűtés-fűtés vezérlése könnyű feladat rajta, minden logikusan és átláthatóan kezelhető. A klíma egy érdekes történet szokott lenni egy nyitott autóban, sokan nem értik minek, hiszen úgyis kimegy a hideg. Ez egyrészt nem feltétlen igaz, másrészt pedig megesik, hogy csukva van az a tető, akkor (is) remek dolog a klíma. A multikormányon továbbra is sérelmezem a hangerő/tempomat gombok nem praktikus oldalon létét.
A csomagtér érdekes jószág egy ilyen autóban. A régebbi típusoknál igyekeztek valami olyan kompromisszumot találni, hogy nyitott tetővel is élhető legyen, mostanában viszont más a trend. Variálhatóvá teszik, így csukott tetővel hatalmas, nyitott tetővel pedig egy elég idétlen, lapos kis semmiség. Itt is ez történt, nyitott tető esetén egy lapos, széles, hosszú üreg szolgál a csomagok tárolására, amely annyira hosszú, hogyha valami becsúszik hátra, akkor anélkül, hogy az ember belefekszik és belemászik derékig csak a hátsó ülés lehajtásával lehet kivenni a holmit. Igen, merthogy a hátsó üléseket le lehet hajtani, ami szerintem kifejezetten praktikus, még egy ilyen autónál is. A katalógusadat szerint a csomagtér így 280-630 liter között van. Értelem szerűen az utóbbi érték a csukott tetős megoldásnál él, amikor is a tető számára kialakított helyet két mozdulattal eltüntetjük és meglepetten csodálkozunk az óriási tér láttán.
Mindent egybevetve ez egy remek autó. Első kerék meghajtásos mivoltához képest remek vezetési élményt ad és valóban minőségi, komoly anyagokból rakták össze, felszerelték a megfelelő mennyiségű extrával. Az Opel tagadhatatlanul jó úton halad, hogy belépjen a prémium kategóriás autók közé. Szerintem már jelen helyzetben is alkalmas, hogy elgondolkodtasson jó-néhány vevőt. A tesztautó ára, ezzel a felszereltséggel 9 millió Forint környékén van, ezért a pénzért egy remekül autózható, remekül felszerelt, szép, igényes, négy üléses kabriót kapunk.
Idén év végén megválasztjuk az év használt és új tesztautóját. Utóbbi címre igen jó eséllyel pályázik ez az autó.
Zolo
2015.06.30.