A szükséges erő
Jó múltkorában, amikor a CsontiCarnál jártam volt lehetőségem kipróbálni az első szériás Porsche Cayenne V6-os, kisebbik változatát. Már éppen jöttem volna el, amikor utánam szólt Zoli – feltételezem, meglátta az arcomon az enyhe csalódottságot amelyet a V6-os motor és a két tonna nem egészen harmonikus szimbiózisa okozott – ne siessek úgy, próbáljam ki az erősebbik, V8-as verziót is.
Rögtön felcsillant a szemem, hiszen egy első szériás Cayenne S már megfelelő erőben van ehhez a tömeghez. Tény, hogy mire sikerült kisakkozni a monstrumot a vevőre váró autók közül, jó pár percbe beletelt – igen tetemes méretű jószág. Ahogy a Szentendrei útra fordultam és kicsit lepadlóztam már éreztem, hogy ez hiányzott a kistestvéréből. Pont ez, a szükséges erő. Halkan gurgulázva megmutatta hangját a V8-as és döbbenetes dinamikával döngetett előre a két tonna.
Ilyesmi érzés lehet, amikor egy orrszarvú úgy igazán nekilódul. Azt érzed, hogy nem fogy el belőle az erő, egyszerűen csak megy és megy, amíg úgy akarja. Igen, olyasmi élmény ez, hogy tudod, hogy lebontasz egy házat is, hogyha nem parancsolsz megálljt a vágtának. Természetesen ezzel sincs probléma, a kiváló, hatalmas, gyári fékek minden gond nélkül, teljes hatékonysággal működnek mi több, kifejezetten esztétikusan kitöltik a 18-as felniket, amin 255/55-ös gumi feszül. Ezekkel – a kissé ballonosabb gumikkal és kisebb felnikkel – a korábban tesztelt Cayennehoz képest egy kicsit javult a még így is meglehetősen feszes menetkomfort. A futómű sport üzemmódját még így sem ajánlanám utcai használatra, esetleg brutál-jó minőségű autó- vagy versenypályára. Egészen őszintén nem is értem, hogy mit keres egy ilyen beállítási lehetőség egy SUV-ban. Persze – Porsche. Mondjuk ez nem ad okot, hogy ráerőltessenek valamit, ami valójában nem igazán illik rá.
Tény: nyakatekert dolog ez az egész modern „Porscheizmus”, hiszen bárhogy nézzük is, ezeknek és a hasonló autóknak köszönhető, hogy a 911-es a mai napig életben van és legenda. Hogyha a „nem 911-es” Porschék eladásai nem váltották volna be a hozzájuk fűzött reményeket, akkor most más világ lenne… A nyers technikai adatok: 0-100km/h 7,1 másodperc, a végsebesség pedig a 240km/h-s tartományban található. Mindezt 4511cm3, 340 lóerő és 420Nm szolgáltatja. Szinte bármilyen fordulatszámról szépen és magabiztosan húz az autó, igazán erőben azért 2500/perc fordulattól felfelé van. A motorhang természetesen még nagyobb fordulaton sem zavaró, inkább csak kellemesen duruzsol. A megfelelő karbantartások mellett még így 200000km körüli futásteljesítménnyel az órájában is zokszó nélkül működik minden. Pár külső karc, kopás, apróbb sérülés természetes, de a sötétkék metál szín még mindig egész lenyűgözően csillog a megfelelő fényviszonyok mellett. Egészen őszintén az utastér például a futásteljesítményhez képest itt is nagyon tartós, még a sofőrülésen sincs olyan kopás, amire azt mondaná az ember, hogy elhasználódott.
Ránézésre ebben az autóban még legalább ennyi kilométer – de lehet, hogy a duplája is – benne van. Az utastér kényelmes, tágas és csöndes, az elől-hátul fűthető bőr ülésekben remekül lehet terpeszkedni, miközben a gyárilag beépített BOSE HiFi kellemes hangzásában gyönyörködünk.
Kényelemben, csendben és az utastérben felhasznált anyagok minőségében hozza azt a színvonalat, amit akár egy hasonló korú Mercedes ML 500 vagy egy Audi Q7 tud. Talán annyi a lényeges különbség, hogy egy kicsivel dinamikusabban mozog. Valójában, így tizenpár-évesen, ezzel a futásteljesítménnyel, egy ilyen, megfelelően karbantartott autó ezen a kicsivel 3 millió Forint alatti áron igen jó vétel lehet. Ezzel a motorral már megvan benne az az erő, amivel a Porsche emblémát büszkén tudja viselni és egy kövérebb gázadásra nem az első gondolata az embernek, hogy „kéne még pár lóerő”, mert itt bőséges a ménes.
Zolo
2015.11.29.
