A Monstrum
Amikor utoljára ellátogattam a Csonti Carhoz és tesztautó után érdeklődtem, Csonti egy laza mozdulattal dobta a kulcsot: „Vidd az ML-t, tetszeni fog. V8.”
Mivel a múltkor a BMW 730D tesztelésénél már volt szerencsém a modernebb automata váltókhoz, ezért sikerült gond nélkül kiállni az autóval. Egész megszokható kis szerkentyű – pedig nem szeretem az automatát – de lazán, ujjal lehet pöckölni, mint az index kapcsolót. Egész őszintén, mivel funkciója nincs, valóban teljesen felesleges az utastér kellős közepén egy ordas bot. Arra, hogy néha átpöckölje az ember egy másik állásba ez funkcionális.
Ahogy kifordultam a Szentendrei útra, a 306 lóerő az első gázadásnál meglepetést produkálva szorított az ülésbe. Persze, tudtam, hogy nem egy vérszegény,
kehes hintalovon ülök, de meglepett, ahogy a több, mint két tonnás monstrum elemi erővel meglódult. Ezt a lendületet a motor szerintem a világ végéig képes tartani, de fura módon a kilométer óra „csak” 160km-ig van skálázva. Ugyan a fordulatszámból egyértelműen kiderül, hogy az autó utána is töretlenül gyorsul tovább, de a pontos értéket nem tudjuk. – Mondjuk valójában nincs is jelentősége, 130km/h fölött úgyis jön a csekk, az összeg pedig egy ilyen dromedárban ülve úgy illik, hogy irreleváns legyen. – Ezt a bődületes mozgási energiát az autó árkon-bokron keresztül képes megtartani. Egészen más világ ez, mint a korábban tesztelt Mercedes G290D. Az olyan nyers. Ez pedig olyan brutális. Természetesen szem előtt kell tartanunk, hogy a két autó nem egy kategória, tehát nem összehasonlíthatóak valójában, egy nem hozzánk hasonlóan fertőzött mániákus számára viszont mégis két Merci terepjáróról beszélünk. Nos, ez a másik világ. Végtelen luxus, kényelem, mondhatni már-már felesleges extrák listája halmoz el bennünket. Olyan dolgok, mint az elektromosan működő csomagtér ajtó, a hátsó utasok számára az első könyöklő mögé épített monitor, amihez természetesen vezeték nélküli fejhallgatók tartoznak, a több zónás, hátul is külön szabályozható klíma, távirányítós multimédia rendszer, elektromos, minden irányba az elképzelhető összes módon állítható első ülések, tempomat, elektromos napfénytető, a három betűs biztonsági berendezések felsorolását mellőzve – természetesen elismerve mindegyik hasznosságát – egyet emelnék ki, az EDC-t azaz elektronikus lengéscsillapítás vezérlést. A műszerfalon az ennek megfelelő gombok nyomogatásával lehetővé teszi a futómű keményebb, lágyabb hangolását, sőt, az autó magasságát is meg tudja emelni, hogyha terepre vinné az ember a gépet és indokolt egy kicsit magasabb menet.
Végtelen csend honol az utastérben, egész halkan szűrődik csak be a kellemes V8-as gurgulázás, amely a gyári kipufogón egészen halk, diszkrét duruzsolást kölcsönöz minden fordulaton. Természetesen, ha valakinek kicsit nagyobb hangra van igénye és megkínálja egy sportosabb kipufogó rendszerrel a Monstrumot…
…Persze az már egy más dolog, csak kicsit elkalandoztam…
Az műszeregység közepén lévő kijelzőn olvasható 180000 km nagyjából annyit jelent, hogy bejáratták a motort. Ennek a sokszorosára képes az öt literes blokk. Érdekes, hogy ez a kijelző itt is kicsit halvány, mint a korábban tesztelt Mercedes A osztály esetében. Elképzelhető, hogy ez gyári sajátosság? Komolyabb napfénynél már kicsit nehezen olvasható, pedig hasznos információkat tartalmaz, mint a napi megtett kilométer, külső hőmérséklet, átlagfogyasztás. Itt megjegyezném, hogy egy 3,5 tonna vontatására képes, közel 3 tonna teljes összsúlyú masina számára a 13,3 liter/100km-es fogyasztás kifejezetten kulturált. Persze, ezzel is biztosan meg lehet etetni 30 litereket, hogyha az ember arra játszik, de a hatalmas motor nem igényli a forgatást, kis fordulaton is kényelmesen elmászkál. Sajnos nem sokat látni magából a motorból, a gépháztető felnyitása után csak műanyag burkolatok égtelenkednek. Igen, ezek már nem azok az autók, amiket egy tízes kulccsal, két csavarhúzóval és egy kalapáccsal bárki megjavított. Ezek már igénylik a márkaszervíz gondoskodását. Tekintettel a közel 5 millió Ft-os irányárra, a futásteljesítményre és az eddigi karbantartásokra, reális vétel az autó mindenkinek, aki ilyet keres. Komoly presztízst lehet vásárolni egy középkategóriás, új autó árából, de nem árt szem előtt tartani, hogy ezek az árbeli különbségek hatványozottan előjönnek egy szervíz, karbantartás, vagy szimplán csak a 285/50 R18-as gumiabroncsok lecserélésekor. Persze ezek olyan költségek, amiket mindenki szem előtt tart egy ilyen gépóriás megvásárlásakor.
Azt kell mondjam, hogy ismét egy remek autót próbáltam ki. Sokszor meglep, hogy a minőségi anyagokból épített autók, még így, 8 évesen, 180000 kilométerrel a hátuk mögött is egészen új hatást tudnak kelteni a maguk sterilségével egyetemben.
Remek jármű ez, és úgy vélem, hogy aki hezitál egy hasonló árú, új autó vásárlásán, de nem okoznak komoly gondot számára a többletköltségek, amik egy hasonló Monstrum vásárlásával járnak, mindenképpen nézzen meg, próbáljon ki egy ilyet, mert lehet, hogy elcsábul.
Zolo