Piroska és az Ördög
A hirdetéseket bogarászva, ezúttal célzatosan mentem a Csonti Carhoz egy újabb FritzenFest tesztalanyért.
Igen, konkrétan ezt az autót kerestem!
Mindig szerettem volna kipróbálni ezt a két literes turbó motort, a Quattro hajtás zsenialitása csak extra adalék volt hozzá. Szemeztem vele egy keveset, körbejártam, nézegettem, de már amikor otthonról elindultam tudtam, hogy ki KELL próbálnom!
Egy gyors akku csere után már suhantunk is.
Igen, apróbb csalódás, hogy nem kézi váltós, de azt kell mondanom, hogy ez a hat sebességes Multitronic váltó egészen élhető dolog! Kézi üzemmódban is viszonylag gyorsan kapcsol, a hat sebességgel pedig remekül autózhatóvá teszi a turbós motort is. A tényhez hozzátartozik, hogy egy korábbi tulajdonos mókolt az autón – tehát nem a gyári erővel bír -, kapott egy ültető szettet is, de sajnos a kis téli kerek
eken került be a kereskedésbe. No és a lényeg: beleherbákoltak egy orbitális lefújószelepet… Sokak szerint felesleges és bazári dolog, szerintem mókás és illik egy ilyen autóhoz. Tűz piros, avant, a földön kúszva, hatalmas sziszegések közepette. Igen, valahogy olyan hangulatot kölcsönöz az egésznek, mint amikor a szelíd – teszem azt titkárnő – kis Piroska hazamegy este a párjához, magára rántja a lakkbőr szerkót, előveszi az ostort és…
Szóval olyan.
Pontos adatot senki nem tudott, de becslésünk szerint az autó 240-260 lóerő körül járhat. Tény, a lefújószelepet valóban bohóckodásra hangolták, mert már 2000/perces fordulaton gázelvételre akkorát szisszen, mint egy komoly légfékkel megáldott kamion. Jó eséllyel ennek köszönhető, hogy a megtett bruttó 54km alatt sikerült vele megetetnünk 7000Ft-nyi benzint és – teljesen véletlenül – halálra rémíteni két lakótelepi zsebcirkálót, de amikor kicsit gázt adsz, aztán csssssszzzzz, miközben fülig érő szájjal gurulsz 32 km/h-val, az abban a pillanatban mindennel felér. Tereljük kicsit a racionalitás medrébe a dolgokat: az autó a maga kategóriájában remekül felszerelt. A quattro hajtás csodája mondhatni feleslegessé teszi a sok 3 betűs, biztonsági extrát, de azért jutott bele ABS, ASR és EBD/EBV is. Az utastér befogad négy embert, elfértem magam mögött a hátsó ülésen, természetesen hatalmas tereket ne várjunk, hiszen ez a középkategória, de itt a lényeg: a nagy, Recaro, vajbőr belső. Bizony, előle elektromosan állítható, ráadásul combtámaszos ülésekkel – illetve inkább fotelokkal. Elmondhatatlanul kényelmes. Remek az oldaltartása, a combtámasz zseniális – bár ebben a BMW szerintem még mindig élen jár, ahogy azt a korábbi, saját e36 Cabrio tesztelésekor írtam. A csomagtér – Avantról lévén szó – elég tágas, remekül bővíthető, a hátsó ülések előrehajtásával egész komoly tér alakul ki. Természetesen közel sem járunk a nem régen kipróbált Audi Q7-eshez, de nem marad szégyenben a kis piros aszfalttorpedó, ha pakolásra kerül a sor. Azért lássuk be, mókás párosítás az erős motor, lefújó szelep – kontra kombi hátsó kombó. Legalább annyira, mint mindez a Multitroniccal párosítva. Régen nagyon viszolyogtam mindenféle automata, tiptronic, stick, stb. váltóktól, de ez egy egészen okos kis találmány. Jól elosztott hat sebességgel, ügyesen elváltogat magában, igény esetén viszont bele lehet babrálni. S fokozatba téve szépen leforgatja tiltásig a motort, olyankor elég nagyot ugrik a kis piros jószág. A turbó motor alacsony fordulatszám tartományban tart egy kis turbólyukat, körülbelül 2500/perces fordulatszámnál kezd el éledezni, 3000/percnél már ereje teljében van és onnan már húz, mint a gőzmozdony. 5000/perc fölé forgatva nem is esik vissza töltőnyomás határ alá a fordulatszám, folyamatosan húz az aggregát. A sportkipufogó viszonylag diszkrét brummogása elviselhető, nem túl hivalkodó, mégis van valami hangja, ami jelzi, hogy nem egyhatszívóval van dolgunk. A futómű az ültetés miatt elég pattogósra vette a figurát – cserébe a jobb úttartásért és az egészen minimális karosszéria dőlésért a kanyarokban – de szerintem az elviselhető határon belül maradt. Aki szereti a sportosabb hangulású gépeket, annak nem lesz rá panasza. Természetesen a tempomat, a digitális, két zónás klíma, az ülésfűtés, az Audi Concert HiFi mind-mind az utastér kényelméről, a gondtalan és feszültségmentes utazásról gondoskodtak. Egy előző tulaj szorgalmát „dicséri”, hogy az utastérben több elem is feketére/vajszínűre volt festve, sajnos nem túl igényesen. A tetőt, oszlopokat, napellenzőket fekete kárpittal újrahúzták, ami alapvetően nem lenne probléma, de a napellenzők esetében például a két oldali pipere tükör is áldozatává vált a dolognak. Hja, nem fürdőszoba ez, hogy nézegessük magunkat…
Az autó praktikusságát és kihasználhatóságát mi sem bizonyítja jobban, mint a csomagtérben elhelyezett kis rögzítőfülek, illetve a csomagtér alsó burkolat harmonika-szerű összehajtogatása után talált műanyag tálca. Bizony, itt koszos dolgokat is szállíthatunk, anélkül, hogy a szép kárpit sérülne, mert ezt egy mozdulattal ki lehet venni és akár egy gőzborotvával kipucolni. Nagyon okos és tiszteletreméltó ötlet. Pont ilyen a hátsó ülés támlájába rejtett sízsák is, amely alkalmassá teszi az autót hosszabb tárgyak szállítására, akár négy személlyel is, anélkül hogy bekoszolnánk a szép Recaro utasteret.
Azt kell mondanom, ez az autó is elnyerte tetszésemet, tökéletesen alkalmas arra, amire kitalálták. Akár ezzel, akár egy dízel motorral remek választás két nem túl nagy gyerekkel is. A Quattro hajtás gondoskodik róla, hogy bármilyen útviszonyok között célba érjen az ember.
/Zolo/