Az örökkééhezőművész
Ismét egy CsontiCaros teszt a FritzenFesten.
Amikor meghallottam a futásteljesítményt, okvetlenül ki akartam próbálni az autót! Kevés hasonlót árulnak itthon, valóban bevallott futásteljesítménnyel. Persze, tisztában vagyok vele, hogy a sok „120.000 km-t futott, de nincs szervizkönyve, most jött külföldről kezét csókolom” autóban is jó eséllyel megvannak ezek a számok, de így mégis más. Az autóhoz gondosan vezetett, dokumentált szerviz tartozik. Céges autó, feltételezem, hogy minden fillérrel pontosan elszámoltak, megkapta a megfelelő karbantartásokat, ennek köszönhetően fut-szalad a mai napig.
Talán a külcsínben az első, ami feltűnik, az a furcsa, elnyújtott Panorama szélvédő. Valami halvány emlékeim vannak a ’60-as évekből, hasonló néven futó, domborított szélvédős Rekordokról, de ott más volt a koncepció. Külsőre – hátratolt napfény rolóval – az tűnik fel elsősorban, hogy az utastér első szegmensébe szinte maradéktalanul belátni és ugyanígy kontra kifelé is. Szokatlan, hogy az ember beül, a semmi közepében lóg a középső visszapillantó, az idétlenül elhelyezett közlekedési lámpát pedig nem kell előre hajolva hesszölni, hanem felnézünk, ameddig csak szeretnénk. Mivel ugye még a fejünk fölött is tart az első szélvédő törés, szigetelés, határolás nélkül. Jó dolog kémlelni az eget az autóból, kicsit cabriós élmény, de mégis egészen más, hiszen nincs ott az A oszlop tetején lévő keresztmerevítés. Igaz, nekem kicsit frusztráló, hogy nem lehet kinyitni, de sajnos a „ha már kilátok rajta, lehessen kinyitni is” elv itt megvalósíthatatlan.
Az utastérben helyet foglalva azonnal feltűnik, hogy szinte alig kopott anyagokból készítettek mindent – mondhatni már-már elnyűhetetlen. A több, mint 424.000 km futásteljesítménynél minimális kopás látszik a sofőr oldali könyöklőn, az ajtón és minimális kopás a kormányon. A váltó nem túl kellemes tapintású gumi-buci gombján semmi nyoma az időnek. Természetesen megvan a hátránya is az időtállóságnak, hiszen keményebb tapintású anyagokról van szó. A járgány becsületére váljon, hogy a hátsó traktust gyakran használhatták kutyák, mert itt-ott kutyaszőrt találtam és a hátsó ablakok belső párkánya össze van rágcsálva, karmolva – tehát az utastér kapta rendesen a kiképzést és állta is. Az első ülések elég kényelmesek, az állíthatóság is jó, bár az általam kedvelt fekve-könyöklős stílust nem lehet beállítani. Már csak azért sem, mert a két első ülés között nincs könyöklő. Kár érte. A kézifék kar alatt lévő terület nem nagyon használható semmire, mivel akkor az eszköz válik használhatatlanná, a mögötte lévő pohártartó pedig elérhetetlen már az első ülésekről, igaz, az ajtókon található zsebek remekül elbírnak egy nagyobb flakont, tehát ez inkább a hátul, középen utazóknak szól. A hátsó ülésnél, a két szélén van egy-egy kisebb zseb, amelynek az első része elláthat hasonló funkciót. Maga a hátsó traktus is kifejezetten használható, megfelelő a fej és a lábtér, bár az erősen csalóka hátsó ablakok miatt – amelyek sokkal ívesebben lejtősnek gondoltatják az autó C oszlopát – a kilátás eléggé korlátozott, de ezt ellentételezi a panoráma tető, amely még innen is remek kilátást nyújt mindenre. Igaz, hátul, hosszabb távon nem kínoznék három felnőtt embert, inkább négy főig hiteles ez az Astra. Az egyetlen, amit hiányoltam mindenhol, az a megfelelő rakodó hely. A zsebeken kívül szinte semmi. Igaz, hatalmas, polcos – ráadásul hűthető – kesztyűtartó van, de ez nem ellentételezi a többi rekesz hiányát. A középkonzol kezelése nekem még mindig nehezen megszokható, ahogy a korábban tesztelt Opel Antaránál is írtam és itt is bal oldalt van a tempomat és jobb oldalt a hangerő vezérlés a kormányon. Szerintem ez még mindig logikátlan. Természetesen nem szűkölködünk extrákban sem, a digitális klíma, a légzsák erdő, az ABS mind-mind a biztonság és komfortérzetünket hivatott szolgálni.
Szerintem a csomagtér formája sem a legszerencsésebb, az erősen ívelt karosszéria miatt elég szűkre szabták az ajtót, ráadásul elég magasan van a perem is és a 380 literes (Audi TT – 305 liter) kapacitás sem egy egetverő méret. További idétlenség, hogy a hátsó ülések lehajtásakor, azok nem kerülnek vízszintes helyzetbe, kicsit lejtenek a csomagtartó felé. Mi több, csak úgy lehet lehajtani őket, ha kivesszük a fejtámlákat, tehát ez egy elég strapás és nem túl eredményes procedúra. Becsületére váljon, hogy a csomagtartóban egy teljes értékű pótkereket helyeztek el, amivel bármelyik 205 /55 R16-os kerék, bármilyen távolságra, bármekkora sebességgel helyettesíthető vész esetén.
Apropó sebesség: a 101 LE és 240 Nm-t birtokló motor nem egy űrhajó, 12,3s alatt gyorsítja 0-100 km/h-ra a több, mint 1200 kg tömegű autót, igaz, teszi ezt a turbós diesel autók viselkedésével, tehát egészen jó a gyorsulás-érzet. Már 1800 fordulat /perc környékén felépül a nyomaték és onnan tisztességgel húz az 1,7-es aggregát, ami Isuzu alapokon gyökerezik. Annyira bevált ez a motor az Opelnak, hogy az F Astra óta végigjárt egy csomó karosszériát. Tavaly kezdték el a frissen bevezetett, Szentgotthárdon készülő, 1,6-os dízelre lecserélni, amit egy új, Opel Zafirában próbáltunk ki a tavalyi, őszi találkozónk alkalmával. Az egy hónappal később tesztelt Opel Mokka a kifutó szériáját használta ennek a blokknak. A tesztelt példán alapozva is remek, elnyűhetetlen konstrukció, ráadásul igen kedvező, 5-6 liter közötti fogyasztással. Amikor hozzám került az autó, akkor 5,4 l /100 km-t mutatott a fedélzeti számítógép, nulláztam és egy napos, nagyrészt városi szaladgálás után 5,5 l /100 km-el adtam vissza, tehát ez egy tartható érték. Igaz, a motor elég zajos, erős, dízel hangja van, de ez nem a futásteljesítménynek tudható be, az újak is ilyenek. Az egyetlen, amit a hajtásláncban nekem nem tetszett, az az ötsebességes váltó volt. Túl rövid az áttételezése, ami ugyan segíti a jobb gyorsulást, de ötödik fokozatban 2200-at forog a motor 100 km/h-nál és igencsak zajos, hangos és zavaró. Elfért volna egy hatodik.
A futómű egy sportos autóhoz hangoltan egy kicsit feszes, útegyenetlenségeken ráz, de nem kopog, nem kotyog, bírja a strapát. Ugyan az autóban nincs menetstabilizáló, nedves aszfalton, kövér gázra érezhetően elforognak az első kerekek, de e-nélkül is kordában tartható teljesen a járgány.
Természetesen egy ilyen autónál mindenképpen figyelembe kell venni vásárláskor a modern dízelek problémaköreit: nagy nyomású üzemanyagrendszer, kettőstömegű lendkerék, stb. Ez egy kifejezetten őszinte autó, bevallja, hogy sokat mentek vele, használták, de megkapta a megfelelő törődést. Azoknak ajánlom, akiknek hasonló terveik vannak egy autóval, mert arra kifejezetten megfelel a kedvező fogyasztás miatt. Akik pedig egy igazi, megbízható igáslovat keresnek, javaslom, hogy próbáljanak egy hasonlót találni valóban fele, vagy negyedennyi futásteljesítménnyel, mert átlagos használat mellett örökké tart, hiszen ez az autó, ebben a formában egy remek, vagány igásló.
Zolo
2015.03.18.
