logo
  • Rendezvényeink
    • Korábbi rendezvények
    • Házirend rendezvényeinken
    • Játékszabályok
  • Tesztek
    • AUDI
    • BMW
    • FORD
    • MERCEDES-BENZ
    • OPEL
    • PORSCHE
    • RENEGADE
    • VOLKSWAGEN
    • Egyéb
  • Hírek
  • Galéria
    • Videók
  • Partnerek
  • Elérhetőségek

BMW 316i Compact, 1997 – használtteszt

Kis kompót

 

Pali Barátom már az első, 2012-es FritzenFesten is a csapat tagja volt, azóta is rendületlenül részese a rendezvények darálójának, szerintem bátran mondhatom, hogy az autója a FritzenFestFlotta tagja. Igen megosztó gépjármű a BMW Compact modellje – akár e36 vagy e46 – a legkisebb motoros „egyhatos” pláne szálka sokak szemében, hiszen a csapból is az folyik, hogy „csak a sor hatos BMW a jó” a „hű, de csúnya” felkiáltásokról nem is beszélve. Sokan lenézik ezt a modellváltozatot.

Már az újkori premierkor is elgondolkodtató volt, hogy valóban BMW-vel állunk-e szemben, hiszen a csapott hát miatt elvesztek a nyúlánk, hosszúkás, ék alakú vonalak, amik a többi modellnél – példának okáért a Cabrionál vagy a Touringnál – teljesen végigfutnak az autó oldalán, ezáltal kiteljesedést adva a maszkulin, szögletes orr résznek és az emelkedő fenéknek és övvonalnak. Marketing szempontból nézve viszont nagyon ideje volt, hogy a bajor márka a ’90-es évek közepén nyisson az alsóbb szegmensbe is, hiszen megjelent az igény a kisebb, mégis prémium anyagokból készült járművekre – lám, mostanra már van BMW 1-es és 2-es is, tehát a logika működött – és sokan bárhogy tiltakoznak, bizony a Compactokban is benne van a BMW minőség.

A forma valóban megosztó, új korában jómagam is furcsán pislogtam rá, de az elmúlt évek alatt olyannyira megszoktam, hogy megszerettem és néha elkacérkodom a gondolattal, hogy napi szaladgálósnak egy „széria utolsó darabot”, esetleg egy Individualt vagy valami nagyon sok extrásat én is bevállalnék. Az első szélvédőig egy az egyben azonos a Sedan/Touring 3-as BMW-vel, az ajtóktól hátrafelé már minden más, az ablakkeretes ajtók nem kompatibilisek a keret nélküli Coupé/Cabrio ajtókkal, a többinél pedig jóval hosszabbak, a hátsó rész pedig nem is hasonlít egyik 3-as BMW-hez sem. Pali a legkisebb, belépő motorral vette meg a Compactot, 2017 márciusában. Korábban egy két literes, fekete 5 ajtós Ford Sierra Ghia volt az első autója – mai napig eszem a kefét, hogy nem írtam róla, pláne, hogy nem én vettem meg, amikor eladta – ezt egy M Packetes, Compact 318 ti követte: faltdachos, jól felszerelt darab volt, sajnáltam azt is, amikor eladta.


A mostani, Bostongrün kis kompót napi szaladgálásra érkezett – a Covid19 előtti időkben napi 80-100 km-es ingázásra használta a munkahelye és az otthona között, az autóban lévő 278 000 km-ből nem keveset tett bele.  Az utastéren minimálisan látszik a használat, a sofőrülésen kicsi kopás a ki-beszállás miatt – ezt egy festéssel orvosolni lehet – a fekete bőr belső minimálisan repedezett, de az utastér jó állapotban van, a baloldali műanyag kilincs külső burkolata és a tetőkárpit engedte el magát.


Az ülések kényelmesek, túl sok oldaltartásuk nincs, inkább fotelszerűek – hogyha valakinek arra van igénye, akkor lehet vadászni kihúzható, combtámaszos, sportüléseket hozzá, akad egészen potom áron is néha. Annyiban mások, hogy ott az ülés dőlésszöge is állítható, a magasság mellett, de ebben is kényelmesen el lehet helyezkedni. A gyári könyöklő alatt becsukható, tartó rekesz is van, de egyébként is sok a tároló. Bal térdnél is akad egy polc, az ajtón lévő oldalzseb szűkös, közepes üdítős flakon fér bele, térkép vagy iratok számára praktikus inkább – a kesztyűtartó elég sok dolgot befogad és alatta egy további polc van.



A hátsó ülésen is el lehet férni, de elsősorban 2 fő számára kényelmes, könyöklő nincs. Itt elégséges a fej és a lábtér is, a ki-beszállás a hosszú ajtók miatt viszonylag élhetően megoldható még hátra is. Az időtől kissé megfáradt tetőkárpitot sem túl komoly költség rendbe tenni.

Az utastér tágas és levegős, egyáltalán nincs benne „kis autó” érzésünk, kényelmes és jó a helykínálat. A műszerfal nem a megszokott e36, hanem egy fokkal egyszerűbb, puritánabb, kicsit „műanyagabb” az egész – valahol ki kell jöjjön az olcsóbb ár miatti különbség – de minden áttekinthető és hamar értelmezhető. Az autó jól felszerelt, adott a manuális klíma és az opció a belső keringetésre.



Van fedélzeti computer is – igaz nem olyan látványos, nincs hozzá annyi gomb és akkora kijelző, de az információt megkapja az ember.  Két elektromos ablakemelő, két fokozatban fűthető első ülések, mechanikusan billenthető hátsó, „elefántfül” ablakok.

A két légzsák egy 20 év fölötti autóban már nem éppen szavatos, de megnyugtató ránézni, hogy van. Emlékeim szerint már oldallégzsákok is rendelhetőek voltak opcióként az utolsó modellekhez, de itt nincs ilyesmi. Az elektromos kipörgésgátló kikapcsolható, az ABS pedig vigyáz a kerekek blokkolására. A két első ülés között könyöklő adott a fekve-könyökölve-vezetéshez, bár az ülőlap dönthetőségének és a kormány állíthatóságának hiánya sajnos ezt nem teszi tökéletesen lehetővé – vigasztaljon, hogy ez mind opcionális felszereltség volt, tehát összevadászgatható, bontott alkatrészekből, ha valaki nagyon vágyik rá. A csomagtér a látszattal ellentétben nem kicsi, kerek 300 literes.



Jó formájú és jól pakolható, hiszen az ajtaja a lökhárítóig leér és jó nagyra nyílik. A pótkerék kívül, a kocsi alatt található, a csomagtér padlóján kis patent helyek vannak, csomagrögzítő háló számára. Ötletes megoldás. Az ülések ½ arányú ledöntésével egészen 1030 literig bővíthető és pakolható a csomagtér, hogyha plafonig rakjuk. Viszonyításképpen egy kicsit nagyobb, tágasabb, új, 5 ajtós Ford Focus (KÉK) csomagtartója 375 – 1354 liter között variálható – olyan hatalmas különbségek nincsenek. Az autó futóműve a ballonos 205/60 R15-ös kerekekkel elsősorban kényelemre van hangolva – a gyári méret 185/65 R15 lenne.

Nem annyira hintapalinta, mint mondjuk a Ford Scorpiom volt, de különösebben komoly kanyarvadászatra nem alkalmas, egy mostani, hasonló méretű autótól távol áll, most sokkal feszesebb rugózás a divat. Persze, lehet hozzá „gewindét”, nagy felnit, peres gumit vadászgatni – sok mindent akár a gyári felhozatalból is – de egy napi szaladgálós autónál ez nem szempont, kényelmes kell legyen elsősorban – játszani valónak áll a garázsban egy 10. évfordulós Mazda MX5 Anniversary és egy Suzuki GSX-R. A négy tárcsafék a legkisebb gyári méret az e36-oson belül, értelemszerűen nem versenypályára születtek és nem is szerpentinezni, de a napi melóba/sportolni/bevásárolni járásra tökéletesen teszik a dolgukat. A dolog szűk keresztmetszete a motor lehetne, sokan feszegetik, hogy egy BMW-nél mire elég 105 lóerő.


Nos, a gázrugós gépháztető alatt megbújó, a funkcióját tökéletesen betöltő “egyhatos” aggregát, kényelmesen elég, napi használat során nem kell kitaposni belőle az összes erőt, valójában a 3900-as fordulatnál érkező 150 Nm sincs igazán kihasználva. A motor 100 km/h-s tempónál a rövid diffis, 5 fokozatú kézi váltó miatt 3000-et, 130 km/h-nál pedig 3700-at forog, értelemszerűen nem egy autópályavadász-interceptor jármű, a 12,3 másodperces 0-100 km/h-s gyorsulása sem valami eget rengető, de nem is arra van, hogy lámpától-lámpáig versenyezzenek vele és egy 100 lóerő körüli autó most sem tud sokkal jobb értéket. 188 km/h-s végsebességét sem próbálgatja Pali, közlekedik vele, nem élményautózni vette. Ezt a 6,3 liter / 100 km-es átlagfogyasztás bizonyítja a legjobban, az autó nincs széttaposva. Klímázva, városi szüttyögésben felszökhet 7,5-8 liter környékére is, de az sem nevezhető vészesnek – ilyen környezetben ritkán használja – folyamatos 90 km/h-s országutazásnál pedig 6 liter alá is kényelmesen levihető.

Természetesen egy 23 éves autó odafigyelést igényel, nem régen lett néhány rozsdásodás rendbe téve a küszöböknél, jó eséllyel egy hűtő-csere is rövidesen bekövetkezik, mert már látszanak a fáradás jelei, a futómű gömbfejei és szilentjei a hazai utakon 2-3 évet bírnak ki általában, de maga a láncos motor a 10 000 km-enkénti olajcserén kívül nem kér mást, a kipufogórendszer még a gyári rajta. A normális karbantartásokat elvégezve még sok évig megbízható autó lesz. A 2017-es vételára 420 000 Ft körül volt, nagyjából ezen az áron – vagy fölötte – lehet jó állapotú Compactot találni ma is – lassan már az eggyel fiatalabb generációs e46-os Compactok közül is lehet szemezni. Aki egy kicsit több boogie-ra vágyik, bogarásszon bátran a kínálatból, mert a ritka 318ti a maga 140 lóerejével már kellemesen sportos, egy 323-asban pedig igen sok lehetőség van, ha a 170 lóerő is kevés lenne a játékhoz. A diesel modelleket annyira nem javasolnám, több a nyűgös alkatrész bennük.


A Compact nagy előnye a többi modellhez képest az 1250 kg-s tömege, mely alacsonyabb, mint akár egy sedan vagy egy coupé. Alkatrészek még bizonyára lesznek hozzá a következő 6-8 évben, hiszen része a napi utcaképnek, sokan bontanak még, de gyári/után gyártott holmiból is van bőven. Az elmúlt 3 évben nagyjából az ára háromnegyede ment el a karbantartásra és a szinten tartásra, az autó megbízhatóan működött mindig. Ezek az autók jól fejleszthetőek, ha az ember szeretné, hiszen akad hozzá nagyobb fék, erősebb diffi, erősebb futómű, nagyobb motor, sok minden kompatibilis a többi e36 vagy az e30-as modellekkel. Akár remek tuning-alap, de kiváló kezdő drift-autó is építhető belőle, mert elég komoly kultúrája van itthon a 3-as BMW-nek a motorsport ezen ágában.

Tény, a 105 lóerővel legfeljebb egy kis hóban forgásra alkalmas csak. A mai világ fogyasztói társadalmában eléggé elgondolkodtató, hogy az ember pár évente vásárol egy elektromos Nissan Leafet, amit minden alkalommal újra legyártanak, amikor megveszi, szennyezően előállítható és nehezen újrahasznosítható akkumulátorral, áramot termelnek hozzá egy erőműben, ahol ennek érdekében szenet égetnek el, leperkál mindezért sok millió Forint kezdő részletet, havi 200 000 Ft-os leasing díjat. Esetleg ennek a leasing díjnak a fél éves költségvetéséből kellemesen autózik egy huszonéves BMW-vel 6-7 évig komolyabb probléma nélkül.


Értelemszerűen mi is tudjuk: almát-körtével hasonlítunk össze, de elgondolkodtató párhuzam mind szennyezés és ökológia lábnyom hagyás, mind költség szempontjából. Egy dologban egészen biztos, hogy az új autó verhetetlen: a biztonság. Azt mindenki magának dönti el, hogy mennyit ér számára. Elsősorban olyanoknak ajánlom ezt az autót, akinek egy élhető fenntartási költségekkel rendelkező, jól hasznosítható autóra van szükségük, de nem villogni vagy száguldozni szeretnének vele. Köszönöm a lehetőséget Palinak, hogy kipróbálhattam az autóját.

 

2020.05.07.

/Zolo/

 

 

Műszaki adatok
Motor 1596 cm3, 4 hengeres, benzines OHC
Teljesítmény 102 lóerő (75kW)@5500/perc
Nyomaték 150 Nm @3900/perc
Váltó 5 sebességes kézi
Gyorsulás (0-100 km/h) 12,3 másodperc
Végsebesség 188 km/h
Saját tömege 1250 kg
Csomagtér 300 – 1030 liter
Ára vásárláskor 420 000 Ft – mostani értéke kb. ugyanez    

 

Share

« Újraindulnak az európai autógyárak
SsangYong Tivoli X150 DLX, 1,5 TGDi – 2020 »

Legutóbbi bejegyzések

  • Ford Capri Select, Extended Range, AWD (2025)
  • FritzenFest – Sommer Treffen 2025, Német Autók és Motorok Nyári Találkozója
  • Lexus LBX Advanced Cool Hybrid (2025)
  • Toyota C-HR GR Sport PHEV (2025)
  • Toyota Yaris Hibrid 130 Premiere Edition (2025)

FritzenBook

Nincs megjeleníthető Facebook bejegyzés

FritzenBook

All Rights Reserved - Minden Jog Fenntartva © FritzenFest Kft. 2024.