A belső sáv királya
Azt hiszem, sokan vágynak egy ilyen lehetőségre, hogy kipróbálhassanak egy M5-ös BMW-t, úgyhogy rögtön meg is köszönném a lehetőséget Niconak, az autó tulajdonosának.
Korábban egyszer volt szerencsém e34-es M5-ös BMW-ben ülni. Nyílt napon voltunk a Hungaroringen, egy kis 205 Gti Peugeot-val róttuk a köröket és Faláb cimborám kíséretében érkezett Gyuri, egy bordó M5-össel. Patika állapotú járgány volt, hibátlan darab. Pár kör erejéig lehetőségem volt a jobb egyben ücsörögni – amiért utólag ismét köszönetet mondok. Akkor nem igazán jött át az élmény – pedig tényleg gyönyörű autó volt és remekül kezelte a tulajdonos. Már belátom, egészen más ezt az autót vezetni, mint ücsörögni benne…
Ilyen autót nem sokan vesznek meg. Ugyanúgy, ahogy újonnan sem sokan vették meg, a hasonló, nagy teljesítményű, erős autóknak idősebb korukban is megvan a maguk költsége, legyen szó bármilyen márkáról. Minden tiszteletem azoknak a fanatikusoknak, akik ilyen korú, kategóriájú autókat nem csak tartanak, de használnak. Pláne így, mint Nico, egyedüli autóként, napi használatban. Ez egyértelműen semmi más nem lehet, csak szerelem. Amikor kissrác korában, édesapja vett egy sötétkék e34 525i-t, annyira lenyűgözte az autó, hogy már akkor eldöntötte, egyszer neki is lesz egy, persze nem ugyanolyan – jobb. A legerősebb.
Lassan hat éve van nála ez a Macaoblau színű, már-már feketének mondható kékség, a szerelem pedig egyáltalán nem hagyott alább, sőt. Német tulajdonostól vette, valós 262.000 km-el az órájában, semmi komolyabb, az általánostól eltérő javítás nem volt indokolt azóta sem a kocsin. Megvételkor a szokásos vízpumpa, vákuum csövek, visco kuplung, egy garnitúra gyertya kábel ment az autóra, azóta szépen gurgulázik a sor hatos csoda, immár 311.000 km-el az órájában. Amikor kipróbáltam, már kicsit érezni lehetett, hogy a kormánymű nincs a helyzet magaslatán, de Nico azonnal mondta, hogy rövidesen felújításra kerül. Tekintettel arra, hogy egy 26 éves autóról beszélünk, amit a tulajdonosa „rendeltetésszerűen” használ, rendszeresen slickre koptatva a 255/40-es 17”-os hátsó gumikat, ezek az elhasználódott forgó-kopó dolgok kifejezetten barátiak. Mivel a korábbi, „gyengébb”, 3,6-os motor van az autóban (vájtfülűek kedvéért S38B36), ezért „csak” 315 lóerőt és 360Nm-t ad le a paripa. Természetesen, ahogy illik egy BMW esetében, ehhez a megfelelően tekintélyes tömeg is társul, több, mint 1600kg. Ami nekem mindig furcsa volt a BMW-kben, bármennyire szerettem is a saját 325i Cabriomat az a vezetési élmény kiemelése. Persze, minden viszonyítás kérdése, de én a BMW-kben minden esetben először inkább a tömeget észleltem. Azt, hogy komoly mennyiségű anyag vesz körül ami, ha elszabadul, akkor bármit lebont, ami az útjába kerül. Számomra ez nem annyira adott közvetlen viselkedést és vezetési élményt. Igaz, e30 M3-hoz még nem volt szerencsém, lehet ott megváltozna ez a tapasztalatom. Pont ugyanezt a tömeget éreztem Nico autójában is. Pedig már kis fordulatszámon szépen megindul, 5000/perc fölé forgatva viszont egészen brutálissá válik. Ott jön meg igazán a sor hatos aggregát hangja is, ott csúcsosodnak ki a Newtonméterek sé a lóerők. Bitang egy érzés, amikor kövér gázra kicsit megriszálja a fenekét, de minden hezitálás nélkül enyhén megemeli az orrát, lelapítja a fenekét és megismétli az utóbbi kettőt minden váltásnál, végig a Getrag váltó öt fokozatán, egészen, amíg az ember nyomni meri a gázt. Bizony, Nico ennek megfelelően használja gyakran ezt az autót. Kiismerte, megszokta, tudja, mire hogyan reagál: „Jó autó, jó sofőr: nincs kockázat!” Számomra is hihetetlen, de remekül lehet terelgetni egy ilyen batár nagy autót. Persze a méret szubjektív, én mindig abból indulok ki, amiket én vezetek.
Roppant mód szerethető egy ilyen jószág. Ezeknek még autó érzése van. Szaga, illata, tapintása, az ilyen idős járműveknél még megvan az őszinteség, amit egy újabb autó, a maga sterilségével már sehogy sem tud. Márkán belül maradva remek volt a sokkal újabb BMW 520d Touring, de koránt sem adta ezt az autó-érzetet és egészen őszintén úgy gondolom, hogy tíz-húsz év múlva sem fogja. Nem, nem az erő hiánya miatt – más építési kultúra. Amikor beül az ember egy ilyen huszonéves autóba, ez esetben BMW-be, enyhén felé fordul a középkonzol, minden gomb, kar, kapcsoló a helyén van, szépen magára hangolja, beállítja az ülést, elfordítja a kulcsot és felhördül a sor hatos, akkor érti meg és érzi igazán ezt az örömét. Persze, remek dolog egy új autóval mászkálni, megdobogtatta a szívemet az Opel Mokka is, mert remek móka volt, de nem összehasonlítható a két dolog.
A motorháztető alatt a hatalmas hat hengeres motor ellentmondást nem tűrő módon kitölti a teret, a szívósor pedig esztétikai élményt nyújt a mechanikus dolgokat szeretőknek. Az utastér már itt-ott magán viseli az idő nyomát, a sofőr ülésen a bőr már kicsit kirepedezett, de hasadás nincs, egy kis festés, ápolás szépen rendbetenné. A kihúzható combtámasz és a remek oldaltartás vitán felül áll most is, ennél jobb tartása kategórián belül talán csak a minden irányba, mindennel, mindenhogyan állítható ülésnek volt a BMW 730d-ben, de az egészen más világ. Az első ülések hibátlanok, ahogy a vezetési pozíció is, márkához híven. A sofőr ülés körül rengeteg rakodó hely van, kényelmesen elférnek kisebb-nagyobb tárgyak, telefon, pénztárca, bármi, ami az ember kezében van normális esetben, beszálláskor elhelyezhető. Természetesen csak négy ülésről beszélünk, hiszen hátul a két ülés közötti masszív könyöklőben egy kihúzható, fiókos rekesz van, a rekesz előtt pedig egy szivargyújtó és az elektromos hátsó redőny gombja, ami a hátsó ablakon lévő árnyékolót vezérli. Az ötös BMW-kben nem túl tágas a hátsó traktus, de „elfértem magam mögött”, úgyhogy panaszra nincs ok, bár egészen őszintén nem volt sokkal tágasabb, mint az e36 cabriom hátsó ülése. Kicsit olyan szűk fotel élmény, kényelmes, körülölel, jól tart, de sok mozgásteret nem enged. Igaz, ezeket az autókat nem azoknak találtál ki, akik a hátsó ülésen utaznak. A 460 literes csomagtér kényelmesen elnyeli 4 ember poggyászát, nincs ok panaszra.
Az autó remekül felszerelt, ABS, elektromos tükrök, ablakok, két zónás klíma, tempomat, elektromosan bukó/nyíló napfénytető, board-computer, ülésfűtés és már-már extra számba mennek az olyan apróságok, amiket a tulajdonos őrizget az autóban, a gyári parkolási időt jelző kis műanyag táblácska, az első ülés alatt, a gyári helyen a gyári elsősegély doboz és a kesztyűtartóban az eredeti, gyári helyen tölthető BMW-s lámpa. Jó látni, hogy akik tényleg szeretik az autót, azok figyelnek az ilyen apróságok meglétére. A korábban tesztelt és igen nagy népszerűségnek örvendő Mercedes 190E tulajdonosa, Krisztián is őrizget elsősegély csomagot és hasonló finomságokat.
Természetesen egy ilyen erős autónál sokaknak sarkalatos pont a fogyasztás – bár szerintem ez a valamit-valamiért elv alapján indokolatlan kérdés – aki takarékos, nagy autót akar, az vegyen egy remek, dízel Passatot. Az autó fogyasztása átlagra 14-15 liter, bizonyára el lehet vele járni „10 lityóval lightiba” és meg lehet vele etetni 25 litert. Szerintem nincs jelentősége, ez nem erről szól.
Valójában ez egy remek autó. Így, napi használatban lassan unikum. Mindig tetszettek az e34-es ötös Bimmerek, egyszer lehet egy Touringra magam is benevezek, de egészen biztosan nem ilyen erősre, számomra ez felesleges volna, a nekem szükséges élményt pedig, méretéből adódóan nem adja. Inkább azoknak tudom ajánlani, akik mindig ilyenre vágytak, akik szeretni, imádni, birtokolni akarnak egy M5-öst és megengedhetik maguknak. Itthon, ha fel-fel bukkan egy széttaposott példány, akkor is egy millió körül van az ára, de Fritz földön jelenleg a legolcsóbb példány 7000-, a kínálat csúcsa pedig 40.000 Euro. Pár év és az első példányok elérik az O.T. minősítéshez szükséges harminc éves kort, úgyhogy ezeknek az autóknak az értéke már inkább felfelé megy, lassan befektetési szándékkal is belevághatnak a bátrabbak, de figyelembe véve, hogy nem az az effektíve fillérekből fenntartható autó, mint az e36 Cabriom volt, sokaknak bizonyára inkább álom marad…
Zolo 2015.01.10.
