Így vagányabb!
Korábban járt nálunk a Ford Eco Sport első, hazai verziója, a Ford Petrányi jóvoltából, tavaly ősszel pedig a faceliftes ST Line verziót volt szerencsénk kipróbálni. Ritka, hogy egy ráncfelvarrás, pár esztétikai elem és egy jó szín ennyire megváltoztasson egy autót, de itt egy sárga telefonfülke metamorfózisa zajlott le, egészen egy vagány kis crossoverré. Határozottan pozitív változás. Az esztétikum valójában egy méretesebb ködlámpa és lámpatestnek és nagyrészt az ST Line spoilerszettnek köszönhetően teljesen újraértelmezi az autó elejét. Sportos a fekete hűtőmaszk, de a fekete tetősín is igen mokánnyá kinézetet kölcsönöz a kisautónak.
Sokat dobnak a „Dark Tarnish” színű 17”-os felnik is, a divatos, bicolor fényezés pedig igen divatos és eltereli a figyelmet a korábbi design esetlenségeiről sőt, kiemeli az ötletes megoldásokat. Ebben a formában a „Sport” rész a névből már létjogosultságot nyer – annak tudatában, hogy rendelhető 4X4 kivitelben az autó pedig kifejezetten helytálló is, hiszen indokolttá válik a magasabb építés és az ember el felbátorodik, hogy elhagyja az aszfaltot.
A vonzó külső, már igen kellemes utasteret is takar. A fűthető, magasságban is állítható félbőrüléseknek elsősorban a mintázata változott, komolyabb oldaltartást nem adnak, de egészen kényelmesek, hosszabb úton sem fájdult meg a derekam bennük és kifejezetten jól mutatnak az utastérben.
A műszerfalat teljesen átdolgozták, szakítottak az előző modell olcsónak tűnő megoldásaival és egy meglehetősen a Fiestára hajazó, sokkal igényesebb konfigurációt helyeztek az orrunk elé. Tökéletesen a látótérbe került az érintőképernyő, amiről a navigáció is vezérelhető a HiFi pedig csillagos ötöst érdemel. Szerintem ebben a méretkategóriában, ilyen szép gyári zenével még nem volt dolgom: kellemes, öblös mélyhangok, tiszta magasak, még nagyobb hangerőnél sem szólalt meg a műanyag burkolat sehol. Természetesen nem High-End-ről beszélünk, de gyári zenebona kategóriában szerintem bajnok. Rögtön feltűnik a 2 USB csatlakozó, igen hatékony digitális klíma, 12V-os csatlakozó – ebből egy jutott a hátsó ülésekhez is, a jobb hátsó ajtó és az ülés közé.
Amit mindenképpen előnyként kiemelek, az a hat sebességes, remek kiosztású kéziváltó. Rövid három első fokozat és utazósabb, hosszú, hatodik. Meglepő módon a 100 km/h-ra gyorsulás nem javult, maradt a 12,7 másodperc – bár ugyanezzel a motorral az automataváltós 11,6-os érték már egészen baráti.
A 125 lóerős EcoBoost, amely többször az év motorja volt, kicsit megemeli az alapjáratot, ahogy a kuplungot felengedjük elinduláskor – segít, nehogy lefulladjunk. Indokolt, mert alapjárati fordulaton igen kevés az erő. Nagyjából 2000/perc fordulaton ébredezik a 125 lovacska, de hatezer környékére nem érdemes forgatni, ott már erőtlen. Az összes 170Nm nyomaték szinte a teljes, hasznos fordulatszám tartományban elérhető: 1400-4500/percen belül leadja a kicsi motor.
A futómű sportos, kissé pattogósra veszi a figurát az 1270 kg-s autócska az egyenetlen útfelületen, de nem zavaróan és nem ráz, csak érezni, hogy kicsi autóban ülünk. A fűthető kormány remek lehetőség, a lapított aljú, bőrrel bevont alkatrész pedig tovább növeli a sportos hatást. Az ajtózsebekben elfér egy másfél literes flakon, bár nem túl praktikus, mert térd magasságban zavaró, viszont a hátrafelé nyúló, doboz hatású, mély zsebbe sok mindent be lehet pakolni még.
A kétszintes kesztyűtartó az autó méretéhez képest egészen tágasnak mondható, a fölötte lévő mélyedés a műszerfalon kifejezetten praktikus. A váltó előtti furcsa mélyedést is lehet hasznosítani, de az elcsúsztatható fedelű, két részes rekesz a könyöklőben igen tágas – mi több, a csúsztatható fedele végre lehetővé teszi az anyósülés utasa számára is a kar pihentetését és a kissé fekve, könyökölve vezetést. A könyöklő előtt, kicsit lejjebb a két pohártartó igen jó helyen van, semminek nincs útban, mégis elérhető az ülésről. Hátul, a két ülés/ajtó mellett is akad két kisebb mélyedés, tároló jelleggel. Nagy lépés az elődhöz képest az extraként rendelhető, remekül működő tolatóradar és a tolatókamera. Kifejezetten csábító, hogy itt is elérhető a több színben beállítható „ambiente” utastér világítás és a kilépőfény, remek hangulatot biztosít az utastérben.
A hátsó ülésről változatlanul hiányzik a könyöklő, pedig indokolt lenne, mert hátul inkább két felnőtt fér el, három főnek szűkös a hely. A hátrafelé tartó tető miatt a fejtér megfelelő, a lábtér a nekem beállított sofőrülés mögött élhető, de tágasnak nem nevezném. Még mindig pozitív élmény, a hátsó ülések függőlegesen, pár fokban dönthető támlája, kényelmesebbé teszi az utazást, ha nem annyira egyenes háttal ül az ember. A divatosan emelkedő övvonal itt is okozhat kilátásbeli problémát az alacsonyabb növésűek között, erre rákontráz a vagány sötétített ablak is.
A jól variálható csomagtér alja is változtatható, így elérhető a síkfelület lehajtott üléseknél. Az ülések dőlésszögétől, döntésétől függően 334 és 1238 liter között változtatható a csomagtér mérete. A fölötte lévő „kalaptartó” inkább csak dísz, kicsi és nem is mozog együtt az ajtóval, első sorban a kíváncsi szemek ellen van. Nos, a csomagtér ajtó változatlanul ballra nyílik. Meglepő, amikor feltárul, kíváncsi szemek tömkelege lesi, ahogy kitakarjuk a napot, hogy „ne már, tényleg!?” …és tényleg. Az indokolatlan gázrugónak nem sok jelentősége van, az ajtó mozgásán nem lendít túl sokat – cserébe aki szereti a kicsit bizarr, de különleges megoldásokat, az büszke lehet rá, mert ilyesmivel máshol nem találkozni a hazai piacon. Pótkerék nincs, helyette egy kis defektjavító szett akad a hangszigetelésbe ágyazva.
Remek a kulcs nélküli indítás és a start gomb is jól látható helyen van, bár – ahogy a Mazda 2 esetében – az ajtónyitáshoz elő kell venni a távirányítót, tehát sokkal beljebb nem vagyunk, de 85000Ft felárért megvásárolható a teljes kulcsnélküliség.
A projektoros fényszóró halogén fényszóró kiváló, igen jó fénye van, bár amilyen magasan elhelyezkedik, ez nem meglepő. Ezzel a setuppal az átlagfogyasztás kicsit sietős Bükk-Mátra és sok város után 7,1 literre jött ki, de odafigyelve megtartható 6-6,2 liter/100km körül. Természetesen nehéz lábbal nem művészet 8 liter fölé vonni, de valóban gazdaságosan elmászkál az autó, normális használattal. Meglepődtem a vételárán, ami már egyáltalán nem az „ECO” pénztárcára hajaz, 7 730 000 Ft kissé borsosnak tűnik, még annak tekintetében is, hogy tesztautónkban bőven válogattak az extrák közül. Igaz, a konkurenciánál is egy ilyen felszereltségű, így motorizált autó ilyen áron mozog. Tesztautóink tisztaságáról az Easy Wash Lurdy ház csapata gondoskodik, az autót a Ford Petrányinak köszönjük szépen.
2019.02.26.
/Zolo/
| Műszaki adatok | |
| Motor | 998 cm3, 3 hengeres, benzines turbó |
| Teljesítmény | 125 LE (97KW) @4500-6500/perc |
| Nyomaték | 170 Nm @1500-4500/perc |
| Váltó | 6 sebességes kézi |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 12,7 másodperc |
| Végsebesség | 180 km/h |
| Fogyasztás | 7,1 liter / 100 km |
| Saját tömeg | 1270 kg |
| Csomagtér | 334-1238 liter |
| Listaár | 7 730 000 Ft |
