Hegynek fel
Az Opel Magyarország jóvoltából került hozzánk az autó, a Tavaszi Találkozónkra. Régen szerettem volna kipróbálni, hiszen mondhatni párhuzamos társa az Opel Mokkának, ami tavaly ősszel járt nálunk és nagyon elnyerte a tetszésemet.
Ami azonnal szembetűnik, hogy az autó hatalmas nagy. Közel öt méter. Hol van már az Opel Vectrák középkategóriás „szűkössége”? Igen, a premier előtt az Opel előrebocsátotta, hogy szakítanak mindennel, egészen új autót terveznek az Insigniával, új korszakot nyitnak. Természetesen a mérettel arányosan a tömege sem lett kevesebb, 1768 kg önsúlyról beszélünk. Igaz, a 4X4, az erősebb futómű is sokat dob rajta, de ez nem kevés tömeg. Egészen őszintén, a nagy hírű két literes BiTrubo diesel motor ehhez a mérethez kiválóan megfelelő, de nem kimagaslóan erős. Persze, bemondásra remekül hangzik a 195 lóerő és a 400Nm nyomaték, ahogyan a 9 másodperces gyorsulás is. Az autó valóban jól mozog. Mivel a nyomatékát már 1750/perces fordulaton leadja, így szépen megindul már kis fordulattól és a két turbónak hála, még 4000/perces fordulat fölött sem fogy el belőle az erő, megmarad a dinamizmus forgatva is. A 270 km/h-ig kalibrált kilométeróra kicsit fellengzős, hiszen a végsebesség 225 km/h. A hosszú hatodik fokozatnak köszönhetően a 2200 fordulat/percnél járunk autópályatempónál (130 km/h), itt egészen halkan duruzsol csak a dízel motor és egészen szépen is húz erről a fordulatról. Igaz, 200 km/h fölött már alábbhagy a lelkesedés, hiszen nem kis felületet kell a légellenállással leküzdeni. Véletlenül sem elhanyagolható tényező a fogyasztás, ami rövid városi, hosszabb autópályás, autóutas szakaszokkal együtt is 8.8 liter/100 km/h-ra jött ki, a közel 800km-es teszt végére. Igen, azt a nagy tömeget mozgatni kell. Nem lehet párhuzamot vonni egy más kategóriájú autóval, de a közel ekkora tömegű, Szentgotthárdon gyártott 1,6 diesellel felszerelt Opel Zafira Tourer városban 6,5- városon kívül 5,8 liter gázolajjal beérte 100km-re. Nagyobb, tágasabb, több személy, csomag belefér, a korábban említett Opel Mokka pedig 6,5-6,9 literes fogyasztással abszolválta a négy kerék hajtást a kifutó félben lévő, de remekül kiforrott 1,7-es CDTI motorral.
Tagadhatatlan tény, hogy az Opel ezzel az autóval igencsak a prémiummárkák között igyekszik megvetni a lábát. A döbbenetes mennyiségű, látványos, vevőcsalogató extrával felszerelt autó pedig hozza is nagyrészt az elvárt minőséget. Az utastérben lévő, nagyon esztétikus „Brandy” névre keresztelt barnás árnyalatú, minden irányban elektromosan állítható, memóriás, remekül szabályozható fejtámlával felszerelt, nappabőrrel bevont ülések remek oldaltartással bírnak, a korábban már ajnározott combtámasz zseniális és az ülések egészen kényelmesek is. A beszállást segítő rendszerrel együtt – ami az ajtó nyitására hátrahúzza, majd gyújtásra visszatolja az ülést az eredeti állapotba – valóban eléri a prémiumkategóriás autók szolgáltatását ez ügyben. A másik számomra lenyűgöző a 317.000 Ft-os felárért rendelhető, részben nyitható Panoráma napfénytető. A több állásban rögzíthető rolóval együtt zseniális ötlet. Az első része napfénytetőhöz hasonlóan nyitható, de hátratolt rolóval szinte beragyogja napközben az utasteret és közel olyan fényeket kölcsönöz, mintha egy cabrioban ülnénk. Az ügyes szélterelő miatt ráadásul nyitott tetőnél egyáltalán nem huzatos, 100km/h fölött egy kevés szélzajt generál, de az még bőven megéri a nyitott tető élményét szerintem. Maga az utastér végtelenül tágas, az első üléseken remek a hely, kényelmesen megvalósítható az általam kedvelt „fekve-könyökölve-vezetős” megoldás is. A hátsó ülésen is hatalmas láb és fejtér van, a magam méreteire beállított sofőr ülés mögött kényelmesen, tágasan elfértem mindenütt. A hátsó, lehajtható könyöklő is rejt egy kis fedeles rekeszt és két pohártartót, külön légbeömlő is jár az itt helyet foglaló utasoknak. A könyöklőben található egy kiszerelhető rész, amely a hosszabb tárgyak – esetleg síléc vagy hasonló – elhelyezését hivatott megkönnyíteni, ha az üléseket nem hajtja le az ember. Sőt, ami számomra kifejezetten tetszett – bár először egy cimborám 2002-es ötös BMW-jében találkoztam hasonlóval – az az ajtókból felfelé kihúzható napfényroló volt, ami arra hivatott, hogy a hátsó ülésen ülőket védje akár a naptól, akár a kíváncsi tekintetektől. Az utastérben még pakoló rekeszek is akadnak, igaz nem túl bőségesen, szerintem egy ekkora autóban elférne még több belőlük. A két rolóval elzárható pohártartó, a slusszkulcs elhelyezésére használható kis rekesz és az öblös, bár nem túl tágas, becsukható könyöklőn kívül az – akár egy nagyobb flakon víz/üdítő elhelyezésére alkalmas – ajtózsebek és az egész jó méretű kesztyűtartó nem kevés, de nem is túl sok.
Továbbra sem értem a kormányról vezérelhető hangosítás illetve tempomat logikáját, szerintem a hangerő gomb kéne bal oldalt legyen és a tempomat jobb oldalt – mint a Mazda 6-osban például, sokkal praktikusabb. Az ötletesen és látványosan berendezett műszerfal szórakoztató rendszere számomra kicsit nehezen átlátható volt, a navigációval például a négy napos teszt végére sem sikerült zöld ágra vergődnöm. Igaz: nem vettem a fáradtságot, hogy elolvassam a sok száz oldalas kezelési útmutatót. A rendszer kezeléséhez tartozó „tapipad”, amelyet ügyesen a könyöklő előtt helyeztek el számomra teljesen használhatatlannak bizonyult. Nem tudtam kiismerni a logikáját, hol túl érzékeny, hol túl érzéketlen volt a mozdulataimra, ráadásul a műszerfalon/kormányon lévő gombokkal vagy akár az érintőképernyővel hamarabb megoldottam bármit, még akkor is, ha kicsit meg kellett érte mozdulnom.
Apropó kormány. Manapság már mindenfélét lehet rajta csinálni. Mivel a hat sebességes automata váltónak van manuális váltási lehetősége, ezt nem csak a váltón lévő opcionális „szekvenciális” kapcsolgatással lehet megtenni, hanem a kormány mögött lévő fülekkel is. Alapvetően szerintem felesleges funkció. Manuális üzemmódban a kapcsolásokra kicsit lassan reagál, az automataváltó hangolása pedig rövid idő után kiismerhető és egy megfelelően ügyes jobb lábbal, talpraesetten adagolt gázadásokkal hatékonyabban használható, mint a mechanikus üzemmód. A korábban említett – egyébként remek hangzású és testre szabható Bose HiFi-t vezérlő – hangerő/tempomat gombokon és ezeken a füleken kívül innen állítható a távolságtartó elektronika is, amely egészen alacsony sebességnél is képes megtartani az előttünk lévő autótól azt a biztonságos távolságot amit mi vagy a rendszer megítélünk. Zseniális találmány, az autó halad, utolérünk valakit, aki lassabban megy, alkalmazkodik az ő sebességéhez, majd, amint indexelünk és balra húzzuk a kormányt, a korábban beállított sebességig gyorsít. Sem a gáz, sem a fékpedálhoz nem kell hozzáérnünk közben. Miután annyira lelassul az autó (40 km/h), hogy a rendszer kikapcsol, azt hibaüzenettel és csilingeléssel jelzi számunkra. Furcsa meglepetés volt számomra, hogy ilyen hibaüzenetet kaptam akkor is, amikor nagyobb sebességgel haladva pár másodpercre elengedtem a kormányt: csilingelt és jelezte, hogy akkor működnek a berendezések, hogyha fogom a kormányt. Biztosan sokan felszisszennek, hogy „ilyenbe már bele ne szóljon az autó, hogy én mikor és hogyan fogom a kormányt”, de egyáltalán nem volt zavaró vagy idegesítő a jelzés. Távol álljon tőlem, hogy egy multikormányról és a bajuszkapcsolókról ódákat zengjek, de az itt elhelyezett gombok segítségével előhívható egy kis menü a kilométerórában, amelyben szinte mindent – navigáció, hifi, telefon, fogyasztási és kilométer adatok – megtekinthetünk, nyomon követhetünk bármikor. Igen, a szórakoztatás része elérhető a középkonzol kijelzőjén is. Ami nem tetszett a középkonzolon, azok a matt színű, fekete, műanyag betétek voltak, szerintem ezek az anyagok kirívóan alacsony esztétikummal bírnak egy ilyen szép utasterű autóba – nem odavalók. A váltót éjszaka megvilágító halvány, vörös fény viszont kifejezetten praktikus és egyáltalán nem zavaró. Kellemes, prémiumkategóriára utaló ötlet.
Pontosan úgy, mint a csomagtér ajtó. Korábban, az Audi Q7-esnél volt szerencsém hasonlóhoz. Igen, elektromosan nyílik, záródik és mindezt távirányítással is megteszi, akár az utastérből, akár a kulcsról. Ez a rendszer egy 300.000 Ft-os csomag része, alapvetően nagyon praktikus, hiszen, hogyha tele kézzel közelítünk az alapból 540-, de egészen 1530 literig növelhető, remek formájú csomagtérhez, akkor egy gombnyomással kitárul az ajtó és beboríthatjuk ami a kezünkben van. A csomagtér roló egy mozdulatra feltekeredik, egy másik gombnyomással pedig be is csukódik az ajtó, mindezt pár másodperc alatt. A csomagtér nagyon ügyes kialakítású, dupla padlós, találhatók benne rekeszek is, csomagrögzítő fülek, sőt, határoló háló és 12V-os csatlakozó is. Ráadásul az elektromos ajtó hatalmas üreget tár fel, hiszen az autó komplett hátulja kinyílik vele. Alatta, két oldalt a szélén két apró lámpa van, hogy nyitott állapotban is láthatóak legyenek a fényjelzések. Kicsit mosolyogtam, mikor ezt az Opel komoly innovációként harangozta be az Insignia premierjén, évekkel ezelőtt. Maga a megoldás már a 353-as Wartburg Tourist-on is fellelhető volt, igaz, nem ilyen esztétikus és kidolgozott formában. A csomagér alapvetően remekül használható és bővíthető, a már említett résen keresztül különösebb bontás nélkül hosszabb tárgyakat lehet szállítani, de a hátsó ülések ledöntésével akár teljesen sík felület is kialakítható, ahová nagyobb tárgyak is kényelmesen beférnek, hiszen több, mint másfél köbméterről van szó, ha a teljes teret kihasználjuk.
Az autó futóműve megfelelően feszes, de még megmarad a kényelmes határon. Komoly terepen való nyúzásnak nem vetettem alá, de az elektronikusan vezérelt hátsó differenciálművel – ami a hátsó kerekek közötti nyomatékot szabályozza – és a Haldex-kuplungos összkerékhajtással egészen biztos vagyok benne, hogy akár egy kerék megfelelő tapadásával is bármikor tovább tud menni az autó. A futómű egyébként a motorhoz hasonlóan csendes és kulturált, a 235/50 R18-as gumikkal felszerelt 10 ikerküllős, bicolor felnikkel együtt látványosan és megfelelően elnyelik az útegyenetlenségeket, ráadásul „viszonylag” ballonosak, tehát egy könnyebb terepen is megállják a helyüket.
Egészen őszintén nekem kifejezetten tetszett ez az autó. Nevéhez híven mind színeiben, mind kinézetében hozza a most szokásos 4X4-esek vagány sárvédőkkel, szélesítésekkel felszerelt kinézetét, ezt a „kicsit vidéki, kicsit terep, de elfér a városban is” stílust. Az igen borsos 14.000.000 Ft körüli árával pedig valóban a prémiumkategóriába tendál, de a látottak, tapasztaltak alapján megéri, mert valóban egy minden földi jóval ellátott, kényelmes, luxus autóban találjuk magunkat, hogyha mellette döntünk.
Zolo
2015.05.07.