Fél-Trabant-pótló
Az Opel Adam S „legörkorizása” után elgondolkodtam, hogy egy igen kicsi autót hová lehet lefelé kerekíteni. Szinte sehova.
A CsontiCarnál volt szerencsém ehhez a mezőre emlékeztető fóliával burkolt, környezetbarátságot sugalló aprósághoz, amikor a „Gyurcsány-féle” A8-ast teszteltem.
Mivel soha, még csak ülni sem volt szerencsém Smartban, eszembe nem volt kihagyni a lehetőséget. Meglepetten tapasztaltam, hogy nem is annyira kicsi belülről.
Oké, ott az eleje, ahol nagyjából az előre kinyújtott karom véget ér és hátrafelé a helyzet még szűkösebb, de két ember utaztatására alkalmas. Nem próbál négyüléses lenni, mint pár hasonló szerzet, felvállalja, hogy ott csak ennyien férnek el, de nekik igyekszik biztosítani a viszonylagos kényelmet.
Az élhető oldaltartás mellett az ülések egészen kényelmesek, ami azért is meglepő, mert a háttámla dőlésén és az előre-hátracsúsztatáson kívül semmilyen állítási lehetőség nincs. A lábtér elégséges mindkét oldalon – azért ne legyenek illúzióink, ez nem egy Hetes BMW (kékkel, link a tesztre). Az utastér anyagfelhasználása elsősorban a tartósságra törekedett, kemény, kopogós dolgok veszik körül az embert, bizonyára ennek köszönhető, hogy a 115.000 km-nek szinte semmi nyoma, sehol.
Vidámak a színek, mókásak és kreatívak a megoldások, bár egyik-másik nem a legpraktikusabb. Furcsa egy 2000-es évjáratú autóban beépített RÁDIÓSMAGNÓT látni. Azt hittem, már csak én használtam kazettákat akkoriban.
A kezelőszervek használata némi megszokást igényel, de amint rájön az ember a logikájára, már minden magától értetődő. A középkonzol alján lévő mókás kis tároló-rekeszek, a térdmagasságban lévő féltenyérnyi polcok, a műszerfal tetején kialakított öblök és a hajhálószerű ajtózsebek próbálják feledtetni a kesztyűtartó hiányát – hiába.
Igaz, egy kézmozdulattal már a csomagtartóban turkálunk, úgyhogy túl nagy jelentősége valójában nincsen. Az utastérre egyébként az anyagmegtakarítás határozottan jellemző, az igen minimál stílusú napellenzők éppen csak megfelelnek a funkciónak, ahogyan az átlátszó tető alatt tologatható árnyékoló is. Nagyjából arra elég, hogy ne égjen le a homlokunk.
Ahogy említettem, a 150 literes csomagtartó kényelmesen hozzáférhető az utastérből is – ha nincs fent a határolóponyva – de a két irányba – felfelé és lefelé – akár gombnyomásra nyíló ajtók is elég sok lehetőséget rejtenek, a minimális poggyász szállítására.
Jelzem, a cabrio változatok példaként ebben is világbajnokok, hiszen egy nyitott tetőn át felfelé, szinte bármeddig terjeszkedhetünk.
A csomagtér két oldalában lévő zárható fedelű rekeszek kifejezetten ötletesek. Kicsit tejfölös-doboz hangulatuk van mozgatásra, de egy ekkora járműnek ez megbocsájtható. Túl sokat nem lehet áradozni a poggyásztérről, szélesebb, mint hosszabb, a gyári ponyvával letakarható, méretre nagyjából erre számítottam.
Zsivány módon, alatta bújik meg a motor. Az 599cm3-s, benzines, turbos motor 54 lóerőt produkál és nagyjából 75Nm-t. A kis háromhengeres halk, felmérgelt Wartburg hangon kuruttyol a háttérben, utazás közben – talán ez az egyetlen, kicsit retros élmény az autóban.
Meglepő módon 4000/perces fordulattól leszabályozásig piszokul megindul vele a kis apróság. A hat sebességes Getrag váltó kézi üzemmódjában hamar elfogynak a sebességi fokozatok egy intenzívebb gyorsítás következtében, automata üzemmódban sem tart sokkal tovább. Sajnos a kipróbált változatnál nem volt élete csúcspontján a váltómű, akár kézi, akár automata üzemmódban igen sokáig gondolkodott a következő fokozaton és ez kicsit illúzióromboló volt.
Magasabb fokozatban nem érdemes gyorsítással kísérletezni, hatodikban 1500-as fordulatnál megy 50km/h-vel az autó, onnan padlógázra semmi nem történik. 2000/perc fordulatszámtól éledezik valamennyire a turbo, onnantól érdemes várni a csodát. A 0-100km/h sprintet valahol 15 és 20 másodperc között abszolválja az apróság, de a mérete miatt ez sokkal kevesebbnek tűnik.
A katalógus szerinti 140km/h-s végsebességet bevallom férfiasan nem volt merszem kipróbálni, 90km/h-nál többet nem mertem menni a járgánnyal.
A magas üléspozícióból az autó elég ijesztően, billegve-pattog, olyan érzése van benne az embernek, mintha egy vékony kabátban, egy hokedlin ülve akarná bebizonyítani, hogy bármivel, bármikor meg lehet előzni Schumachert és a sebesség növekedésével ez az élmény hatványozva fokozódik.
Megkockáztatom, hogy a dolog az én hibám, mivel ennyire kicsi járművel nem sűrűn közlekedek, de alkalmasint valóban úrrá lett rajtam a félelem.
Biztosan sokan felszisszentek most, akik ilyen autót használnak, hogy „szokás kérdése a dolog” és „igenis jó a töréstesztje” – ez utóbbival én is tisztában vagyok, hiszen a picike autókat nem véletlenül csinálják igen keményre a nagyobbakkal szemben – de egészen őszintén inkább maradnék vele a kis sebességű, városi használatnál. Ott még úgy-ahogy megvolt a biztonságérzetem.
Mindezek mellé jöjjön az, ami számomra igazán illúzióromboló volt. Abban a hitben voltam, hogy egy ilyen apróság beéri 2-3 literke üzemanyagocskával 100km-es távolságra, de elkeserítettek többen is, akik ilyet használnak.
Az apró motor városban bizony 5-6 litert is kényelmesen benyakal és városon kívül sem megy ez az érték nagyon 4 liter alá. Mindezektől függetlenül igen népes tábora van itthon a Smart rajongóknak, kifejezetten segítőkész és barátságos klubok is, sőt szervizek is vannak, akik kifejezetten erre a modellre specializálódtak.
Azért senkinek ne legyenek illúziói, egy pár százezer Forintért megvásárolt autóra, a méretétől függetlenül szép összegeket lehet elkölteni, ha korábban nem kapta meg a megfelelő karbantartást.
Egy kedves ismerősöm volt, aki kifejezetten lelkendezve mesélt nekem az Édesanyjának vásárolt Smartról. Elmondta, hogy az autó halad. Van benne fűtés. Nem esik bele az eső. Hiszen korábban a kedves Mamának egy mopedautója volt, ahhoz képest pedig tágas, kényelmes, minden földi jóval felszerelt luxusjármű.
Ez is bizonyítja, hogy minden csak viszonyítás kérdése. Egy ilyen autó vásárlását annak javaslom, aki második – esetleg sokadik – autónak veszi, lehetőleg városi használatra és nem érzi magát frusztrálva az autó kicsisége és a méretéhez és teljesítményéhez viszonyított költségességétől.
Az autó tisztaságáért az Easy Wash System Lurdy ház felelt.
Zolo 2016.02.10.
