Sokoldalú minitank
Az autót a Ford Magyarországtól kaptuk, több rendezvényen is megfordult nálunk, ezért lehetőségem volt különböző körülmények között is kipróbálni.
Mivel itthon is megnőtt az igény a hasonló, személyautó-közeli, mégis teherautós tulajdonságokkal bíró járművekre, ezért szépen beszivárog hazánkba is a pick-up kategória és ahogy korábban kuriózumként tekintettek rájuk, mostanra egyre gyakoribb résztvevői a mindennapi forgalomnak.
Ranger Barátunknak, a finom modellfrissítés kifejezetten előnyére vált, minimálisan a Mustang formájára hangolták az első lámpákat, ezáltal is egységesítve a márka szerinti hovatartozást. A hatalmas krómutánzatú műanyag frontelemek markáns, maszkulin hatást kölcsönöznek a „Copper red”, sötétvöröses színében pompázó, duplakabinos, négy ajtós monstrumnak.
A hosszában beépített, négy hengeres, 2198 cm3-s Duratorq TDCI motor 3700/perces fordulatnál leadott 160 lóerejével és 1800/perces fordulaton leadott 375 Nm-es nyomatékával határozottan, dinamikusan alkalmazkodik a környezethez. A 12,8 másodperces (6 sebességes automata) 0-100 km/h-ra való gyorsulás egészen ügyes a kicsivel több, mint 2 tonnás jószághoz képest, a 175 km/h-s végsebesség pedig több, mint hízelgő.
Természetesen ezek az adatok minimális terhelés melletti használatra utalnak, nem arra, hogyha az ember kihasználja az adott autó 3200 kg-os teljes tömegét. Bizony, az autót még 1100 kg-val meg lehet pakolni – a hátsó, laprugós, alvázas megoldás ezt támogatja. Botor hasonlat, de a konstrukció a Ford P100-as kissé öszvér, fél alvázas megoldásával rokon, ezzel is jelezve a hátsó traktus bődületes strapabíróságát.
Megfelelően összeválogatott specifikációkkal és vonóhoroggal felszerelve az autó képes akár 3500 kg-t is vontatni. Azért ez egy ilyen járműnél igen fontos adat. Tény, hogy „üresen” kifejezetten dinamikusan, már egészen alacsony fordulatszámról meglódul és magasabb sebességi tartományokban sem jön zavarba. Igaz, nem autópálya vadászatra teremtették – ezt sem a ballonos – 265/65 R17 – gumi, sem a magas építés nem támogatja – ennek ellenére autópályán sem érzi zavarban magát, egyáltalán.
A váltókiosztás is ennek megfelelő, normál helyzetben, hatodik fokozatban 100 km/h-s tempónál 1800- 130 km/h-s tempónál 2200 fordulat/percet pörög a motor, ami többnyire 7-8 liter körüli pillanatnyi fogyasztásra utal. Természetesen az autó – mérete miatt is – ettől jelentősen torkosabb, városban belenyal a 13 literes értékbe, vegyes (kb. 10% könnyebb terep, 20% autópálya, 40% országút, 30% város) átlagfogyasztásra alattam 11,3 litert produkált adott 100 km-re vetítve.
A hat sebességes automataváltó fokozatkiosztása egész jó, az első három fokozat megfelelően rövid, a dinamikus gyorsításhoz, a hatodik fokozat pedig kifejezetten utazós. A felező, illetve a kapcsolható összkerékhajtás – hiszen az autó alapvetően hátul hajt – hasznos, külön dicséretet érdemel a zárható hátsó differenciálmű. Természetesen minden elektronikusan, a sofőrülésből irányítható, néhány gombnyomással – régen volt már a „szállj ki, tekerd meg, szállj vissza” világ.
A jármű méreteit már ecseteltem, valóban hatalmas. Az ember nem is amiatt aggódik a városi forgatagban, hogy megsérül a masina, inkább attól tart, hogy valakit teljesen észrevétlenül legyalul vele. Mivel remek hangszigetelése van a kabinnak, ezért a külső – utca és forgalom – zajokat nagyrészt teljesen elnyeli, a motorhangból is csak minimális jut be. A terepesebbre vett figura miatt a bütykösebb gumik nagyobb sebességnél kicsit hallhatóak, de így is élhető a dolog.
Velem együtt utasaim közül is sokan sérelmeztek, hogy a 80 cm-s gázlómélység miatt az ajtóhézagokat a márkaszervizben átállították és feszesebbre húzták, ezáltal az összes utastér ajtót igen határozott mozdulattal kellett becsukni, ami nem jellemző az újabb autókra. Nem kellemes élmény, autót szerető ember számára egy ajtót izomból bevágni. Igaz, cserébe az autó valóban árkon-bokron, vízesésen, patakon, dagonyán – sőt, indokolt esetben padkákon, minden bizonnyal kisebb autókon is – keresztülmegy, zokszó nélkül és szárazon.
A monumentális, markáns frontnak köszönhetően sokan megrettennek, amikor megjelenik és méreteiből adódóan azonnal elismerik fizikai fölényét, ezáltal azonnal megnyílik az út, legyen szó egy belvárosi kereszteződésről vagy az autópálya belső sávjáról.
Az utastér a kategóriához képest igen kényelmes. Megfelelően hosszúak az ülőlapok elől is és hátul is, hatalmas a lábtér és a fejtér is bőségesen megfelelő.
Érezhető, hogy a tervezésnél figyelembe vették, hogy elsősorban az amerikai kontinens átlagosan nagyobb testméretekkel rendelkező vásárlói lesznek az elsődleges célközönség – ezáltal hazánk „átlag fiai” végtelen kényelemben érezhetik magukat mindenütt.
A technikai felszereltség nem sok kívánnivalót hagy, szinte minden földi jóval felszerelt volt a tesztautó. Három, négybetűs elektromos biztonsági berendezések és légzsákok garmada, távolságtartós tempomat, baleseti figyelmeztető rendszer – ez utóbbi néha ijesztő hatással – a kényelmi extrák közül pedig digitális, kétzónás klíma és a SYNC 2 rendszer továbbfejlesztett szoftverű megoldása, mely magába integrálja a remek hangzású HiFi-t, a Bluetoothos telefont sőt, megfelelő felszereltségnél esetén a navigációt is.
Az elődhöz képest ez a rendszer már sokkal dinamikusabban, átláthatóbban működik, minimális fejlesztéssel egészen élhetővé vált a korai nehézségek után. Bizonyára rövidesen elérhetővé válik magyarul is. A további menürendszer a kormány mögötti műszeregységben foglal helyet, itt a fordulatszámmérőtől a pillanatnyi vagy átlagfogyasztáson át annyi opció és beállítás közül válogathatunk, hogy arra a sok száz oldalas kezelési útmutató áttanulmányozása kifejezetten javasolt. Kissé továbbra is zavaró számomra, hogy a multikormányon a hangerővezérlés a jobb oldalon van, hiszen logikátlannak tartom, de nem egyedüli gyártóként építi így a Ford.
Az utastérben megfelelőek a tároló-rekeszek, sok a pohártartó, az ajtókon tágasak a zsebek, méretes a kesztyűtartó, a két szintes fedelű könyöklőben egy hűthető rekesz, továbbá kint több apró tároló segíti, hogy beszállás után hamar szabaduljunk a kezünkben lévő tárgyaktól. Meglepően oldották meg a zárható csomagtárolást – a hátsó ülés alatt/mögött rekeszek találhatóak, ahová elrejthető az olyan holmi, amit nem tennénk közszemlére.
Természetesen nem bővelkedik az ilyen „rejtekhelyekben” az autó, de a lehetőség adott. A már korábban említett, hatalmas teherbírású, zárható fedéllel ellátott plató bárminemű anyag szállítására alkalmas. A komplett műanyagburkolat gyorsan és hatékonyan tisztítható – akár egy nagy nyomású mosóval vagy vödör vízzel és súrolókefével is. Szerintem indokolatlanul sok körülötte a burkolatlan, fényezett felület, amik ki-bepakoláskor sérülhetnek, ezért praktikus őket utólag beborítani valamivel, esetleg lefóliáztatni.
A zárható fedél végtelenül praktikus – bár külön kulcs tartozik hozzá és nem a központi zár-rendszer része – de nyugalomérzetet ad, hogyha kisebb rakományt, tárgyakat szállít az ember és magára kell hagyja a járművet valahol. Ahogy fentebb írtam, könnyebb terepen kipróbáltam az autót és sehol sem maradt szégyenben. Pár helyre csak úgy mertem ugyan bemenni, hogyha volt a közelben egy-egy traktoros, de egy pillanatra sem volt bizonytalanság az autóban, hogy kijutok.
Minden helyzetben magabiztosan, a megfelelő beállításokat kiválasztva kijött a legalávalóbb dagonyákból is. Tény, hogy nem futottam neki egy komolyabb siratófalnak sem, de a kipróbált – viszonylag racionálisan előforduló – helyzetekben brillírozott mindenhol.
Remélem, rövidesen lehetőségem nyílik az erősebbik változat kipróbálására is, hiszen a korábbi Rangerből a 3,2-es volt, ami utoljára a kezeim közé került és annak az ereje sokkal meggyőzőbben mozgatta ezt a monstrumot.
Az alapvetően 7,8 millió Forinttól megvásárolható autó általunk tesztelt, remekül felszerelt változata jelentősen 9 millió Forint fölé nyúlt árban, cserébe rengeteg extrát és öt fő számára, közel személyautós kényelmet élvezhettünk.
Az itt tesztelt, kisebbik motorral ellátott Ford Ranger azoknak praktikus, akik nem tervezik az autó teljes terhelhetőségét állandóan kihasználni, inkább csak alkalmi, nem teljes terhelést adó tömegek szállítására használnák.
Zolo 2016.07.25.
