A várva-várt apróság 
A Magyar Mazda Klub nyári találkozóján vendégeskedett nálam a Soul Red névre hallgató – szerintem Burgundy színű – Mazda CX3 egy hosszú hétvégére a Mazda Motor Hungary jóvoltából.
Közel 1000km-t tettem meg vele a pár nap alatt. A külseje abszolút illeszkedik a Mazda palettájára, a markáns front és az autó oldalán lévő hullámvonalak itt is elviszi a KODO nagy részét. Ízlésesre sikerült a kis CX3-as.
Mielőtt bárkit megtévesztene a dolog, elárulom, hogy a Mazda2 padlólemezére épül, a méreteit tehát ahhoz – és annak a kategóriájához – érdemes viszonyítani. Egy teljes kategóriával kisebb, mint például az Opel Mokka. Érdekes, hogy egyre jobban divatba jönnek az egyre kisebb SUV-ok. A fent említett Mokka is nagyon népszerű, de a kisebb méretosztályban is viszik ezeket az apróságokat szép számmal.
Az utastérben helyet foglalva rögtön feltűnik, hogy nincs könyöktámasz. Hátra nézek: ott sincs. Azért a legmagasabb felszereltségű autóban igazán lehetne könyöktámasz, 8,3 millió Forintért. Igaz, az Opel Corsában sem volt, pedig az is igen magas felszereltségű volt. Lehet, most ez a trend? Ezt leszámítva egyébként a sötét színű, alcantara betétes, vajbőr ülések kifejezetten kényelmesek és egészen jól tartanak. Az autó méretéhez képest az első üléseken kifejezetten tágas a hely, remekül elférni, de még a hátsó traktus is kényelmes két nem túl nagy termetű felnőttnek. Hárman szerintem már túl hosszú úton eléggé szorongnának ott. Igaz: át kell gondolni, hogy mit hozunk magunkkal az utastérbe, mert tároló rekeszek alig akadnak.
Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen autóban rengeteg apró kis tároló lesz, de téved. Ötletes az ajtózseb, a két szintes megoldással kiküszöböli, hogy az apróbb tárgyak beszánkázzanak a behelyezett flakon alá, de ezen kívül csak a két – szinte elérhetetlen helyen lévő – pohártartó, a mögötte lévő (talán jégkaparónak kialakított elválasztóval rendelkező, nyitott tároló), a nagyjából mobiltelefonnak elegendő box, a középkonzol aljában és a kesztyűtartó marad. Japános rend van kérem, ne cipeljünk magunkkal mindenfélét, ami felesleges!
A műszerfal letisztult, a – már-már megszokhatóan nonszensz – NAVI elhelyezésen kívül minden ott van, ahol lennie kell, a klíma tekerőjénél furcsa, hogy nincs skála a pontos hőmérsékletről csak 15, 22, 29°C, de megszokható. Továbbra is remekül és gyorsan kezelhető a NAVI és rengeteg információval lát el. Ugyanilyen gyors és praktikus az Infotainment, azaz a fedélzeti számítógép teljes menürendszere, szinte egy az egyben a Mazda 6-osra hajaz. Az Opel Insigniánál például egészen elkeveredtem amikor célállomást akartam beállítani, de a Ford Tourneo Courier is elég időigényes volt, míg beállítottam, hová mennék.
A BOSE HiFi egyébként brilliánsan szól, rossz szavam nem lehet rá. Szép, tiszta magas, öblös, kellemes mély, semmi rezgés, felesleges cicergés sehol. Egész korrekt egy ilyen méretű járműtől. A Bluetooth itt is hamar befogja a telefont és remekül működik. A biztonsági extrák (ABS, DSC, EBA, EBD, ESS, SCBS), a holttér figyelő, a sávelhagyásra figyelő és a távolságtartó tempomat mind remekül funkcionáltak.
Ami talán ebben a kategóriában sem gyakori, az az állítható Head Up Display, ami kijelzi a sebességet, a tempomatot, sőt, még az aktuális navigációs instrukciót is. Remek és praktikus megoldás azoknak, akik nem szeretnek lenézegetni. A remek HiFi egyébként kiváló ellentételezése az 1,5-ös dízel aggregátnak. Ellentétben a Mazda nagy dízelmotorjaival ez kifejezetten zajos szerintem. 2000/perces fordulat alatt csendben van, de az erő is nagyjából itt kezd el felépülni, a 270Nm 1600-2500/perc között, a 105 lóerő pedig 4000/perces fordulatnál áll rendelkezésre, tehát igényli az autó a 3000/perc körüli, fölötti fordulatszámot gyorsításkor. Itt viszont már kifejezetten hangos dízel kerregést ad ki, ráadásul szerintem kevés ez a motor ehhez az autóhoz, mert több utassal, csomagokkal már kifejezetten érezhető volt, hogy erőlködik. Még egy vonóhorog és valami vontatmány és zavarba is jön… Pedig jó hangolású az automata váltó is, remekül irányítható a gázpedállal, a váltófülekre, amikkel át lehet venni az irányítást egész ritkán lehet indok, mert elég lassan reagálnak és nincs túl nagy szükség sem rájuk. Persze, sokakat megnyugtat biztosan az opció, hogy megteheti, hogy vált. A 11,9másodperces 0-100km/h sprint nem rossz érték, de több fővel, csomagokkal messze nem ilyen fürge a kisautó.
A leírtak fényében a reklámozott 4,4liter/100km-es fogyasztásnak természetesen a közelébe sem sikerült jutnom. A 7 liter körüli átlagfogyasztás városban inkább 8 liter felé, városon kívül pedig 5,7-6,2liter környékére mutatott. Csak összehasonlításképp, az alig 100cm3-vel nagyobb 1,6-os, szentgotthárdi motorból az Opel a 136 lóerő és 320Nm mellett még a jelentősen nehezebb Zafiránál is legfeljebb 6,5 literes fogyasztást produkált a lábam alatt. A kifejezetten magasan lévő, alapban 350literes, jó formájú, csomagrögzítő fülekkel ellátott csomagtér az ülések lehajtásával egészen 1260 literig bővíthető (plafonig pakolva). Szerintem kényelmesen megfelel a kategóriaátlagnak.
Jöjjenek a furcsaságok: számomra feldolgozhatatlan volt az utastérben uralkodó szín-kavalkád. A miértjét talán értem – próbál a Mazda lépést tartani a színes, vidám, ötletes belsőkkel, amik behozzák a karosszéria színét az utastérbe – mint az Opel Adam Rocksnál. Nos, itt még akad mit csiszolni a koncepción. A karbon matrica és a zongoralakk fekete (bár ez utóbbit sehol nem találni meg az autóban máshol) még emészthető, a műszerfalra húzott vajbőr csík is elmegy, bár szerintem túlzás, de a három különböző piros és bordás árnyalat megmagyarázhatatlan és nem is ízléses, a szálcsiszolt aluminium hatású műanyag betétek pedig sem a színekkel, sem az autó designjával nem harmonizálnak szerintem. Értem, hogy most próbálkozik a gyártó egy kis színt és vidámságot csempészni a rögegyszerű utastérbe, de még akad hová fejleszteni az elképzelést.
Egészen őszintén: ez egy remek kis SUV. A négy kerékmeghajtás boldogul lazább talajon, dagonyában, nem marad szégyenben az ember, ha egy földútra vagy aszfaltozatlan utcába téved, a forma zsivány, a felszereltség kiváló, de szerintem ez az autó ennyiért drága. Inkább választanám a két literes benzines motorral és manuális váltóval, mert a korábbi tapasztalatok a Mazda 3-assal azt mutatják, hogy jelentősen nem fogyasztana többet, viszont meglenne a szükséges dinamizmus. A tesztautó tisztaságáért az Easy Wash Lurdy felelt.
2015.09.04. /Zolo/
