Egy nagyobb kocsi Anyának
Régen volt már nálunk Mercedes-Benz. Tény, hogy Krisztián 190E Mercijét nehéz túlszárnyalni, annyira csodálatos állapotban van! Meg is csodálhatjátok nálunk, az AMTS-en, március 20-22 között, a Hungexpon, a B Pavilonban, a FritzenFest standján.
Ez az autó természetesen merőben más kategória. A CsontiCar-nál pillantottam meg, még a múltkori Ford Taunus tesztelésekor, és úgy tűnik megvárta, míg legközelebb arra járok. Őszintén bevallom, sosem tetszett ez az autó, de természetesen ez szubjektív. Idétlennek tartom a formát: valahogy a hosszú tengelytáv, a magas építés és a bödönszerű karosszéria számomra egy mindig éppen orra-esni akaró, kis gnóm szörnyetegként láttatja ezt a szegény jószágot. Pedig ez egy egészen jó autó…
Amint legyűröm az esztétikummal kapcsolatos ellenérzésemet és beülök, kifejezetten kényelmes helyen találom magam. Szépen, Mercedesesen kézre áll minden, praktikusan, gyorsan átlátható mindennek a vezérlése, irányítása, a magas építés miatt könnyű a ki-beszállás, ráadásul remekül kilátni. Egészen jól beállítható a kormány-ülés kombó, bár pár centi nekem hiányzik a tökéletes, „fekve-könyökölve-vezetős” megoldáshoz. Maga az ülés kényelmes, bár a beállítása kicsit idétlen, nehezen elérhető a magasságállítás és a háttámla döntés is, ráadásul tekerős megoldás, így pláne komplikált. Térd magasságban – az automata váltó miatt kicsit terpeszkedve vezetve – kemény műanyagok vannak, hosszú úton jó eséllyel megnyomják az ember térdét. Persze ez betudható a sajátos vezetési pozíciómnak is, normális embernek lehet nem akad ilyen gondja… Továbbra is sérelmezem, hogy a kormányon jobb oldalt van a hangerő, bal oldalt a menü vezérlés, szerintem fordítva sokkal logikusabb és praktikusabb lenne.
Furcsa, hogy nincsenek tároló rekeszek. Oké, van egy zseb az ajtón és az automata váltó elé lehet pakolni, de az nem stabil hely. A variálható hamutartós megoldás aranyos – egy csomag rágónak. A könyöklőbe nem lehet pakolni. A pohártartó nem túl nagy, az apró fiókocska pedig, amit ki lehet húzni a könyöklőből piszok idétlen. Két golyóstollat lehet beletenni nagyjából, ráadásul, hogyha a pohártartó foglalt, akkor vagy kiborítja, ami ott van vagy ki sem nyílik rendesen a kis fiók. Nem egy átgondolt konstrukció. Feltételezem, hogy a mérnökök is rájöhettek a pakoló hely hiányára, ezért az utas oldalon, a középkonzol oldalára felkerült egy nagy, gumis, háló. Praktikus ötlet, ki ugyan nem váltja a hiányzó tárolókat, de kompenzál egy kicsit. Apró esztétikai baki, a hőmérséklet állító gombok alatti üres panel is. Miért nincs ott semmi…? Odafért volna egy kis rekesz vagy lehettek volna nagyobbak a gombok. Így szimplán esetlen, hogy van ott egy csupasz, fekete, műanyag felület. A kesztyűtartó átlagos méretű, AUX csatlakozóval és egy elektromos, kábelkivezetéssel. Egy kis kör alakú műanyaggal kapcsolható a hűtése is a nem túl tágas tárolónak. Ahogy itt bogarásztam, kicsit kiporoltam a szőnyeget is és ahogy felvettem, feltűnt egy rekesz. Egész felvillanyozódtam, hogy micsoda cseles, rejtett megoldás, de mikor kíváncsian kinyitottam egy 20Ft-os segítségével, hopp: az akkumulátor. Bevallom: sosem kerestem volna itt, ha meg kell találnom, annyira abszurd az elhelyezése.
Fura módon – kísértetiesen hasonlóan a Mercedes A osztályhoz – ami hibákat elkövet az első ülések körül a gyártó, azokat a hátsó ülések körül és a csomagtérben bőségesen egyensúlyba hozza. A hátsó üléseken hatalmas hely van. Hátul óriási a fejtér, a lábteret pedig megirigyelhetné egy limuzin is. ISOFIX rögzítási pontok, három fejtámla – igaz, ha mind használatban van, akkor esélytelen hátra bármit is kilátni. 2/3 arányban dönthető ülések, amelyekkel az amúgy sem kicsi (544l) csomagtartó másfél köbméter fölé bővíthető.
Alapvetően jól variálható az utastér, a csomagtérben például a pótkerék kivételével a dupla padló alacsonyabbra helyezhető, ezáltal több 10cm plusz terület nyerhető függőleges irányban, sőt, egy ügyes kis műanyag talp és egy elsőre szatyorakasztónak titulált műanyag fül segítségével több pozícióban rögzíthető ez a dupla padlóelválasztó. További két kis rekesz található felül-oldalt, ide is lehet mindenféle apróságot elhelyezni. A szokásos, két mozdulattal kivehető rolóval védhető minden, ami bent van, a kíváncsi szemek elől.
Miután ilyen alaposan kiveséztük az utas és csomagteret, lássuk, hogy mozog: a 109 lóerő és a 250 Nm nyomaték elboldogul a közel 1400 kg önsúlyú masinával. Nem egy erőgép, de nem is száguldozásra termett – szégyenben még ezzel az automata váltóval sem marad, sehol. Pedig a fék és a futómű remekül bírná a dinamikusabb vezetési stílust, elég feszes, sőt még ezekkel a 16”-os viszonylag ballonos gumikkal is kicsit pattogós. Tény: cserébe nem himbálódzik a karosszéria egy-egy kormánymozdulatnál, pedig a magas építés indokolná az ilyen jellegű gondokat. Egy erősebb, fickósabb motorral egész betyár kis járgány lenne. Ezzel a mérettel és a 7,8 l/100 km-es átlagfogyasztással képviseli a kategória átlagát, az óra szerinti 165.000 km pedig egyáltalán nem érzékelhető sem a motoron, sem az utastéren. Finoman kapcsolgat a hat sebességes, automata váltó is. A manuális funkciója kicsit idétlen, elég lassan reagál, indokolatlan is ebben az autóban, bizonyára nem sokan használják így.
Amennyiben valaki túllép az esetleges esztétikai ellenérzésein, remek autót talál ennek a B180CDI-nek a képében. Tágas, kényelmes, jól pakolható és variálható az utastér, ezzel a motorral hosszú időre remek társ lehet, akár családoknak is. Azon Hölgyeknek, akik úgy vélik, hogy kinőtték az A osztályt mindenképpen.
Zolo
2015.03.05.
