A puttonyos gömbvillám
Időközben Az Év Autójának választott K Astra után egy kicsit különlegesebb vizekre evezünk az Opellal.
Az új fejlesztésű 160 lóerős, BiTurbo dízel motor igen jól mozgatja az 1350kg-s karosszériát. Igaz – ez elég szubjektív vélemény – de az utolsó jól eltalált kombi Astra még a G széria volt. Azóta valahogy nekem kicsit ormótlanra sikerült mind.
Tény, több, mint 470 centis hosszát az alap Astra padlólemezével nehezen lehetett megoldani igazán arányosra. Pedig itt is próbáltak gömbölyíteni, kicsit „csalni” a vonalakkal, krómot, spoilert, nagy lámpákat belevinni, de számomra így sem harmonikus. A mai remekül formázott kombik, sportkombik világában szerintem sokat dob a forma az eladási statisztikán.
Becsületére váljon, hogy az elektromosan nyíló-csukódó ajtóval felszerelt végtároló kategóriájában kimagasló 540 liter az alapállapot, amit egészen 1630 literig lehet bővíteni, a hátsó ülések előrehajtásával.
Ezt a „mozdulatsort” már egy gomb segítségével, a csomagtér ajtóban állva is megtehetjük sőt, három részben dönthető a három ülés.
A függőleges oldalsó burkolatnak köszönhetően teljesen szögletes, igen jól kihasználható tér áll rendelkezésünkre, rögzítő fülekkel, sínnel, hálóval – a megfelelő opció megvásárlása esetén. Az utastér tágas, kényelmes, a hátsó ülés kialakítása inkább két főre való – számukra ülésfűtés sőt, két USB csatlakozó is rendelkezésre áll – de hárman is elutaznak, ha indokolt.
A fejtér is és a lábtér is bőségesen megfelelő. Az első ülésekről hasonlóakat lehet elmondani, jól beállíthatóak, kényelmesek – bár hiányoltam a kihúzható combtámaszt, ami a korábbi, benzines verzióban benne volt – a sofőr ülés deréktámaszát is kellemesen be elehet lőni. a kormányt és a könyöktámaszt is addig lehet húzni-tolni, hogy elérjem az általam kultivált fekve-könyökölve-vezető pozíciót. Szinte hibátlan. Igaz, a könyöklő nem nyílik, ha a fedelét előrehúzom, de egy mozdulattal visszatolható.
Kicsit csalódott voltam, mikor a katalógusban szembesültem vele, hogy az általam „fél-bőr”-nek titulált ülések valójában Athena névre hallgató szövet/vinil kombináció. Vitathatatlan, hogy színeiben tökéletesen harmonizál az autó külsejével és belsejével is.
A műszerfal jól átgondolt, hamar átlátható, minden remekül elérhető – a központi, érintőképernyős kijelzőn megtalálható minden, ami szükséges, de igény szerint bővíthető a szoftverállomány a Magyar menüs „tapilapon”.
Szerencsére a Corsa és az Adam hulláma még nem érte el az Astrát, akadnak gombok bőven az érintőképernyőn kívül. A GM-es tartozékként csatlakoztatható telefontartóval viszont többször meggyűlt a bajom. Nem sikerült állítani, úgy állítani, hogy megfelelő legyen. Ha lazára hagytam, akkor a telefon egy bukkanónál kiesett belőle, ha meghúztam, akkor a felső fülével folyamatosan ki-be kapcsolgatta a telefont – mivel pont ott van a kapcsolója. Pedig remekül kezelte ezt is a Blutetooth rendszerrel.
Az utastérben lévő rekeszekből lehetne egy kicsit több egy kombi esetében. Az ajtók rekeszei tágasak, a kesztyűtartó sem marad szégyenben, de a könyöklő rekesze éppen elégséges, a bal térdnél lévő kis tároló pedig csak nagyon apró tárgyaknak megfelelő. Az elhúzható rolóval ellátott dupla pohártartó kicsit javít a helyzeten, de még így sem sok a rakodóhely. 12V csatlakozó, egy USB és egy AUX csatlakozási lehetőség biztosított.
Az érintőképernyőről kezelhető HiFi remekül szól, a kategóriának megfelelő minőségben hozza a hangokat, nem torzít még relatíve nagyobb hangerőnél sem. Igaz, az autó zajszigetelése remek, nem nagyon hallatszik be külső zaj, még nagy sebességnél is csak minimális gumizajt hallani, nagyobb fordulaton felsejlik a motor halkan, de egyáltalán nem zavaróan. Pedig ez a motor bitang jó erőben van. 1598 cm3-ről beszélünk, a két turbó segítségével pedig 160 lóerőt és 350 Nm nyomatékkor sikerült üzembiztosan kisajtolni a blokkból.
Bizony, a technika elért oda, hogy egy dízelmotorból is stabilan ki tudja hozni a 100 lóerő/liter teljesítményt. A két turbónak köszönhetően az autó minden fordulattartományban kiválóan húz.
Nincs meg a sima turbós motorok idétlensége, mikor 3000/perces fordulat fölött elfogy az erő. A nyomatékcsúcs 1500-2250/perc fordulaton áll rendelkezésre, tehát már egészen kis fordulatról stabilan húz, a 160 lóerőt pedig 4000/perces fordulaton adja le, úgyhogy magas fordulatszámon sem fogy el a kraft.Úgy megy, mint egy gőzmozdony. A hat sebességes, kézi váltó ugyan Opelosan, kissé nyúlósan kapcsolható, de a fokozatok kiosztása remek, az első három fokozat rövidebb, a magasabbak pedig elég hosszúak. Hatodikban pl 130 km/h-nál 2200-at forog a motor, nyomatékcsúcson van, robbanásszerű dinamikával gyorsít innen is, egészen a 220 km/h-s végsebességig. A 0-100 km/h-s sprintet is kevesebb, mint 8,6 másodperc alatt tudja. Már látom lelki szemeim előtt az OPC feliratos dízel Astrákat, ahogy elnadrágolnak pár autót egy piros lámpás rajtnál.
A Ford Focusnál bejött ez a sport-dízel megoldás, a Mandarin színű, kombi ST igen jól sikerült és népszerű a kategóriájában.
Ez az autó, ebben a formában viszont elsősorban meglepetéseket okozhat dinamizmusával. A 225/45 R17-es kerekeknél szerintem gátlás nélkül elbírna akár két collal nagyobbat is, de ezek is megfelelően úton tartották. A fékek is kifejezetten jól fognak, nem maradt szégyenben sehol az autó, pedig mentem vele oda-vissza egyet a Mátrában, a magam sajátos tempójában.
Ami szerintem elmaradt az autó teljesítményétől, az a futómű. Igen, értem, hogy ez egy remekül felszerelt, kényelemre hangolt, családi kombi. Viszont megkockáztatom, hogy aki megveszi belőle az elérhető legerősebb dízel motorral felszereltet, szeretné alkalmasint kihasználni a teljesítményt is, ahhoz pedig szükséges lenne egy stabilabb futómű. Elismerést érdemel, hogy szinte semmilyen útegyenetlenség, kátyú, útborda nem volt megérezhető így, de elbírt volna egy kicsi keménységet a menetkomfort oltárán, a jobb autózhatóság érdekében.
A városos, autópályás, Mátrás, országutas fogyasztás a végére 6,4 literre jött ki a több, mint 1500km-es tesztútra, ami a teljesítményhez képest kifejezetten barátinak mondható.
Akinek könnyebb a lába, simán hoz még egy litert ezen is szerintem.
Tekintettel az igen kimagasló felszereltségre – navigáció, bluetooth telefon, napfénytető, távolság tartós tempomat, baleseti figyelmeztető rendszer, ülés és kormányfűtés, elektromos csomagtér-ajtó, LED-es, kiválóan világító fényszórók, folttérfigyelő, kamerás tolatóradar, légzsákok garmada, hogy csak párat emeljünk ki – a konfigurátor szerinti 8,8 millió Forintos ár borsosnak tűnhet, de teljesen arányban van azzal, amit az autó nyújt.
Szerintem remek alternatíva lehet azoknak, akik feltűnésmentesen szeretnének egy határozottan sportosnak nevezhető autót. Mert ez tudja ezt. Mert ez ilyen…
2016.06.30.
/Zolo/
