A csipás béka
Ismét volt szerencsém kipróbálni egy Porschét a CsontiCar jóvoltából. Szerintem bátran állíthatom, hogy a 996-os a legvitatottabb modellje a 911-esek történelmének. Az első vízhűtéses, farmotoros, széria modell, ráadásul a kerek első lámpákat is megpróbáltál helyettesíteni ezzel a Boxsterre hajazó megoldással. Szerencsére a 2004 második felétől gyártott 997-esen már visszatértek a kerek lámpákhoz – gondolom belátták a design e felettébb csúnya zsákutcáját. Ízléseken oktalan vitázni, van, aki számára pont a „csipássága” miatt tetszik ez a modell, de remélem ők vannak kevesebben. Természetesen az évtizedek porával finoman csiszolgatott, klasszikus, 911-es forma örök. Egészen jól kiadja a vászontető is az íveket, egészen hiteles a 911 forma-élmény csukott tetővel. Igaz, bármennyire is törekszik a gyár az eredeti hangulat megőrzésére, a kor előrehaladtával a méretetek, tömegek mindenképpen növekszenek.
A korábbi pehelysúlytól már másfél tonna fölé hízott autó már sok földi jóval felszerelt. A kényelmi extrák mellett, a Porsche viszkókuplungos, négykerék-meghajtása mellé szépen felsorakozott a 3 betűs elektromos csodák garmada ABS, ASR, ESP, EBD… Egy komolyabb gázadásnál, fékezésnél villog is a műszerfalon pár visszajelző, hogy nem vagyunk okosabbak, mint egy ötödikes. Sajnos ebben az időjárásban volt lehetőség az autót kipróbálni, a 225/40 illetve 295/30 R18-as, nyári pacskerok pedig annyira nem kultiválták a havas, nedves, nyálkás aszfaltot – lépten-nyomon felúszott a járgány és kipörgött a kerék sok helyen. Természetesen sikerült mindig az úton maradni vele, hiszen amint a hátsó kerekek pördülnek, egyrészt közbelép az elektronika, másrészt az első kerekek is részesei a bulinak és ideális esetben valami, valahol betapad. Másfél tonna ide vagy oda, azért a 315 lóerő és a 370 Nm igen szépen megindítja az autót. Az 5,9 másodperces 0-100km/h sprint szép szám még most is, 14 évvel ezelőtt pedig komoly sztárság volt egy szívómotoros autótól. Sajnos, hogy a gyorsulás maradéktalan megtapasztalása, úgy a 275km/h-s végsebesség sem volt az élményeim között, de igen hitelesen tört a sebességmutató felfelé, minden egyes gyorsításkor, bizonyára képes az autó a mai napig a gyári adatok bemutatására. Igen, ez egy 911-es Porsche. …és igen, még 14 évesen és 111000km-el az órájában is tudja azt az élményt, amiért az ember beleül egy ilyen autóba.
Meglehetősen jól tartotta az előző tulajdonos, az autó külseje és az utastere is szép állapotban van. A bőrülések ápoltak, minden elektromos extra szépen működik, a tető is viszonylag gyorsan nyit-zár. Igaz, a 4°C-ban nem volt túl nagy élmény a cabriózás, de az oldalablakokat felhúzva viszonylag huzatmentes tér alakul ki belül. Elég hosszan benyúl az első szélvédő – már-már a fejünk fölé – az övvonal pedig stílusosan emelkedik, szinte olyan, mintha egy óriás félig összecsukott tenyerében ülnénk. Kellemes, forró nyári éjszakákon kifejezetten élvezetes lehet egy ilyennel suhanni. Igaz, nekem meglepő volt, hogy még csukott tetővel is érzékelni a karosszéria kevéssé merev mivoltát. Érezhetően – és hallhatóan – nyeklik-nyaklik.
Az autó 4,4 méteres hossza nem nevezhető soknak, nem egy amerikai hajóról van szó, így pláne meglepő volt a dolog. Csukott tetőnél nyöszörgő kéderek, tömítések hallatják hangjukat, nyitott tetőnél nem hallható, csak érezhető a dolog. Ilyesmire egyáltalán nem számítottam. A saját BMW-m anno hasonlóan viselkedett és kicsit repülőszőnyeg élménye volt, de a korábbi 911 Targánál nem tapasztaltam ilyet, sőt még a sokkal hosszabb – igaz, bő 10 évvel fiatalabb konstrukciójú – Cascada sem produkált ilyesmit. A hat hengeres, hátul lévő boxermotor hangja felülmúlhatatlan, bár a relatíve szűk résen sajnos nem sok látszik belőle. Ez az autó már nem igazán alkalmas az otthoni javítgatásokra, amennyiben mégis nekiáll valaki, javasolt akna használata, alulról esetleg hozzáférhető pár dolog, de esélyesebb a motor kiszerelése a javításokhoz.
Az autó elejében található csomagtér már-már jelentéktelen 100 literes méretű, a négykerék-meghajtás miatt – a sima modellekben 130 liter (és maximális tisztelet a Porsche mérnökeinek, hogy így is képesek voltak a pótkereket és a szerszámokat bezsúfolni a csomagtér aljába) – viszont a hátsó ülések előrehajtásával további 201 literre növelhető. Ebben a modellben nincs sok jelentősége a hátsó üléseknek. Számomra teljesen esélytelen volt a nekem beállított sofőrülés mögé beülni. A hátsó lábtér ezzel a beállítással annyira kicsire redukálódott, hogy sem a lábszáraim, sem a lábfejeim nem fértek el, még akkor sem, ha felvállaltam, hogy csukott tető alatt, magzatpózban kucorgok – mert fejtérből sincs túl sok. Felnőtt emberből egy fér el hátul, ő is inkább keresztben valahogy. Talán egy 170cm magasságú embernek, kicsivel magasabbra állított első üléssel lenne lehetősége maga mögött utast szállítani. Meglepő módon mind a korábbi 911 Targa, mind saját 944-esem, és a 928-as is tágasabb volt hátul. Természetesen az első ülések hozzák a megszokott Porsche kényelmet, kellemesen körülfognak mindenütt, igen jó oldaltartással, a kezelőszervek pedig megfelelően elérhetőek mindenhonnan.
A váltóra bizonyára sokan hurrognak – én is inkább a manuális megoldást preferálom – de az 5 sebességes Tiptronic S igen okos kis szerkezet. Nyugodt használat mellett igen hamar magasabb sebességi fokozatba kapcsol, viszont dinamikusan visszavált minden indokolt gázreakcióra. Természetesen a kormány két oldalán lévő gombokkal felfelé vagy lefelé bármikor bele tudunk szólni a váltásba és a saját kezünkbe venni a dolgot, mi több, így egész videojátékos, versenyautós élményt ad a hagyományos kuplung nélküli rendszer. Ahogy korábban a Toyota GT 86-nál is jeleztem, ezek a modern, „automata” váltók már kozmikus távolságra vannak a régi, bugyuta berendezésektől. Bár mechanikus élményt valóban nem adnak, de egyikkel-másikkal kifejezetten öröm váltogatni.
A futómű szinte beton-kemény, a hazai úthálózatra csak igen felkészült és rutinos kátyú-kerülgetőknek ajánlom. Az autó ráz, pattog, viszont cserébe olyan stabilan fekszik az úton és olyan kanyarsebességekre képes, hogy hihetetlen. Végleg kinőtte a modell a klasszikus 911-esek kiszámíthatatlan bizonytalanságát. A négy személyes utastér megbukott ugyan, de lássuk be, ez az autó valójában nem is arra való, viszont két embert, a poggyászaival, a nyitott tető varázsával gyorsan és élményekkel teli módon eljuttat az úti célba. …bár egy ilyen autónál nem elsősorban a megérkezés, hanem inkább az utazás a cél, azt pedig – újkori árának töredékéért, potom 8 millió forintért – kiválóan tudja.
Zolo
2017.02.20.