Iron Man 3
A Ford Petrányi jóvoltából, még a facelift előtt eljutott hozzánk egy Mondeo kombi. Már korábban is ecseteltem, hogy a kék ovál közel áll a szívemhez, a kombi autókat kifejezetten szeretem, úgyhogy mondhatni már-már vadásztam a lehetőséget, hogy egy ilyet kipróbáljak. Meglepetten tapasztaltam, hogy már teljesen kihalt a Turnier kifejezés, pedig régen így hívták a puttonyos Fordokat, ami szerintem kifejezetten szimpatikus a sok mai sportkombi között. Szerintem üdítően hat, hogyha egy gyártónak van annyi fantáziája, hogy külön nevet talál a kombi változatoknak, ráadásul marketing szempontból sem mindegy, hiszen kicsit olyan hatást kölcsönöz, mintha külön brandként kezelné őket, ezáltal a vevőnek olyan érzetet ad, hogy kiemelt figyelmet kap az általa vásárolt modell. A korábban kipróbált Ford Focus ST kombi esetében is remekül hangzott volna a Turnier kifejezés használata. A Mondeoból nem sokkal a premier után járt nálunk az legerősebb, legjobban felszerelt benzines, aztán nem sokkal követte az öt ajtós dízel, majd a frissen bevezetett hybrid változat is járt nálunk. Természetesen a puttonyos változat sem okozott különösebb csalódást, abszolút mértékben hozta a korában megtapasztalt minőséget és kényelmet.
A mostanra tökéletesített SYNC rendszer már igen gyorsan reagál bármilyen parancsra, ami az érintőképernyőn kap, hiszen már a harmadik generációját éli, hol van már az első generáció lassúsága és átláthatatlansága. Igen meglepő volt számomra, hogy a Titanium-X felszereltségnek nem képezi a részét a bőrborítású ülés/utastér, de természetesen a szövet borítás is igen tartósnak és elnyűhetetlennek tűnik. Gondolom azon kívül, hogy rendelhető extra, meghagyták ezt a lehetőséget a Vignale modelleknek. Az utastér mindettől függetlenül minőségi, időtálló és ízléses anyagokból készült, a műszerfal és a középkonzol letisztult, átlátható. Számomra kissé puritánul dísztelen így az autó belseje, de ez ízlés dolga. Kényelmesen elférni az elektromosan állítható, deréktámaszos sofőrülésben, amely megfelelő oldaltartást is biztosít. A hátsó ülés is kényelmes, rövidebb távon három, hosszabb távon két felnőtt utas számára. Meglepő módon 4 cm-rel rövidebb a négy-és ötajtós változatoknál, a csomagtér így alaphelyzetben kisebb (525 liter), mint a többi modellben, de egészen 1630 literig bővíthető, ami már komoly mennyiségű csomag befogadására teszi alkalmassá. A hátsó üléstámlák 2/3 arányban osztottan dönthetőek, de a kartámasznál kihajtható egy kis nyílás, feltételezhetőleg sízsák számára. A hátsó utasok számára – hogyha marad hely – bármelyik megoldás élhető, pláne, hogy a hátsó ülés is fűthető – ez a téli időben igen komoly pluszt ad az ember komfortérzetének.
Az autó még a dízelmotorral is végtelenül csendes, a menetkomforton javított, hogy egy kissé ballonosabb gumikkal volt felszerelve az egy collal kisebb felniknek köszönhetően. Tény, hogy a 18-19-es felnik nagyon látványosak és sokat dobnak a vizuális élményen, de ezekkel a 235/50 R17 pacskerokkal is igen szépen mutat, cserébe halkabb, illetve egy kicsivel kényelmesebb az autó. Igaz, az úttartás sem annyira fickós, de egy ilyet elsősorban utazóautónak vásárolnak, nem kanyarvadászatra. Mindezzel együtt mondhatni, hogy a kategória egyik legjobb futóműve a Ford Mondeojé, hiszen a megfelelő komforttal egyetemben is nagyon dinamikusan és stabilan mozog vele az autó. A sötét ülések miatt kissé komorra sikerült utasteret a világos tetőkárpit dobja fel egy kissé, de az elindulás hamar mosolyt varázsol az ember arcára. A remekbeszabott, 180 lóerős dízelmotor igen korán és egyenletesen adja le a 400 Nm-nyi nyomatékát, már 1800-as fordulatról teljesen stabilan és megnyugtatóan húz, egészen akár 200 km/h sebességig. Bizonyára magabiztosan tudja a 230 km/h-s végsebességet is, a hatsebességes, PowerShift névre keresztelt automataváltó gyors kapcsolgatásának köszönhetően a 0-100 km/h-s sprintet 8,4 másodperc alatt abszolválja. Természetesen, hogyha ezt a tulajdonságot gyakran kihasználjuk, akkor a fogyasztás akár az egekbe is emelkedhet, városi használat mellett bele-bele szaladunk a 9 literes értékbe, de városon kívül a 90 km/h-s zónában tartózkodva, néha elképesztő 4-5 literes fogyasztást is tud a fedélzeti computer mutatni. Nálam a vegyes használatban megtett közel 500 km alatt 8,2 liter gázolajat nyakalt be 100 km-re vetítve. Az ügyesen hangolt váltó első három fokozata megfelelően rövid a dinamikus kigyorsításokhoz, a hatodik fokozat pedig utazáshoz, a fordulatszám alacsonyan tartása érdekében hosszú. A váltó késlekedés nélkül reagál minden mozdulatra és azonnal visszavált, hogy nyomatékcsúcson legyen a motor. A megfelelő futóműhez természetesen kiváló fékek is társulnak, amiket a szokásos 3-4 betűs elektromos csodaberendezések is támogatnak, úgyhogy a kellemesen dinamikus gyorsulás mellé hasonlóan meggyőző lassulás is társul.
Az autó külső, formai elemeit, ezzel a kellemes színű fényezéssel már a korábbi tesztekben az egekig magasztaltam, úgyhogy legyen elég annyi, hogy szerintem az elmúlt 15 év legszebb Mondeojával van dolgunk és őszinte kíváncsisággal várom, hogy a facelifttel hová tudja a Ford fokozni az élményt. Mindezeket figyelembe véve csak ismételni tudom magam: ez egy közel prémium kategóriás autó ezzel a motorral, felszereltséggel a 13 millió Forint körüli vételár arányban áll az autó tudásával és kifejezetten csak ajánlani tudom annak, aki nagy, kényelmes, jól felszerelt, biztonságos és dinamikus dízel autót keres ebben a szegmensben, kiváló PowerShift automata váltóval.
A tesztautót a Ford Petrányitól kaptuk, tisztaságáért az Easy Wash Lurdy felelt.
2018.01.17.
/Zolo/
| Műszaki adatok | |
| Motor | 1997 cm3 egy turbós, dízel |
| Teljesítmény | 180 LE (132 KW) |
| Nyomaték | 400 Nm |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 8,4 másodperc |
| Végsebesség | 230 km/h |
| Saját tömeg | 1540 kg |
| Mért, vegyes fogyasztás | 8,2 l/100 km |
| Üzemanyagtank | 62 l |
| Listaár | 13 030 000 Ft |
