Színkavalkád
A tesztautót a Red Sun Fest nyári autósmozijára kaptam, a Mazda Motor Hungarytól . Sajnos az eredetileg nekem szánt Revolution Top felszereltségű kisautó megsérült, ezért érkezett Hazumi. A Hazumi szó jelentése egyébként az állatvilágra utal és a KODO tervezési vonal elveit követi. Egy éppen elinduló, felpattanó, felugró, dinamikus kis állatot „formál”.
Sok szempontból a sportos viselkedés valóban illik is a kisautóra. A három – azonos (1496cm3) méretű benzines – és a szintén 1,5-ös dízel motorral rendelhető autóból a középső erősségű benzines járt nálunk, tehát a 75/90/115 lóerő és 135/148Nm nyomatékú motor közül a középső, illetve az utóbbi. Az autó tömege pontosan 1 tonna, kicsivel marad el az Opel Corsa 1100kg-s tömegétől.
A Mazda továbbra is igyekszik megőrizni a hagyományokat és inkább a szívó benzines motorokat tökéletesítgeti a Skyactive technológiával, a többi gyártó csökkentett méretű, turbos, benzineseivel szemben. Maga a motor szerintem remekbeszabottan mozgatja a 2-est, a 9,4 másodperces gyorsulás és a 183km/h végsebesség megfelelően képviseli a kategória átlagot. Számomra meglepő, hogy a Ford Tourneo Courier-hez – de nehezen írtam le ezt még mindig – hasonlóan ebben is csak 5 sebességes váltó van, ráadásul indokolatlanul hosszú fokozatokkal. A második fokozat például 110km/h-nál tilt. Szerintem sokkal dinamikusabb lenne az autó, hogyha az első három fokozat rövidebb lenne és az utolsó kettő lenne hosszú. Az autó átlagfogyasztása – ezzel az amúgy remekül és pontosan kapcsolható váltóval – 7 liter volt, ami városban inkább 7,5 liter körül alakult, de tagadhatatlan, hogy igyekeztem a teljesítményét nagyrészt kihasználni, szerintem bő egy liter itt is faragható ebből. A hosszú váltó előnye autópályán érzékelhető inkább, ötödikben 100km/h-nál 2000/perc, 130km/h-nál 2300/perc a motorfordulat. Így használva 4-5 litert mutat a fedélzeti számítógép, tehát itt sem fogyaszt sokat.
A remek áttételű elektromos szervokormánnyal 185/65 R15-ös kerekeket forgattunk, amik minden ballonosságuk ellenére, a meglehetősen feszesre hangolt futóművel, igen sportos tulajdonságokkal ruházták fel a kisautót, sok esetben meglehetősen rázott és pattogott, de remek úttartása és kanyarstabilitása volt cserébe. Összehasonlításképpen a már említett Opel Corsa, azonos méretű kerekekkel sokkal jobban elnyeli az útegyenetlenségeket és messze nem ennyire pattog, cserébe egy kicsivel jobban billen. Természetesen, ahogy lassan minden autónál, itt is hárombetűs biztonsági extrák garmada sorakozik – DSC, TCS, ABS, EBD, EBA – amik felelnek a stabilitásért, a megfelelő fékhatásért és annak elosztásáért.
Úgy vélem, az első 121-es Mazda óta próbál formára nagyot alkotni a cég, talán most sikerült is. Az autó első része szerintem kifejezetten szép, abszolút harmonikusan illik a Mazda jelenlegi palettájába, tökéletesem megfelel akár a Mazda 3 , akár a Mazda 6 formavilágának. A hátulja talán szerintem kicsit elkapkodott, kissé aránytalannak látom a hátsó lökhárító-hátsó szélvédő-hátsó kerékív közötti háromszöget. Kicsit számomra olyan orra-esős érzése lesz tőle az autónak, bár a harmónia minden szögből megvan. Az autóban helyet foglalva, mindent Mazdás rendben találunk, a megszokott helyen, a megszokott funkciókkal. A piros ülések elsőre kicsit meglepően hatnak, de a rövid ülőlap ellenére egészen kényelmesek, jól beállíthatóak, a kormánnyal egyetemben.
Sajnos könyöklő híján – ezt már a CX3-asban is nagyon hiányoltam – a fekve-könyökölve-vezetős pozíció nem megvalósítható. Úgy tűnik, a Mazda próbálkozik színt vinni az utastérbe, mert a pirosnak kapásból négy különböző árnyalata is megtalálható. Az ülések színe, a műbőr ajtó-könyöklő, az alatta lévő méhsejt rácsos rész és a műszerfalon található sötétebb piros igyekszik összezavarni a fehér autóban utazó embert. Megspékelve egy kevés vajszínű bőrrel a műszerfal közepén és a váltókulisszán, egy kevés alumíniumhatású műanyag burkolattal és karbon-hatású matricával igazi színkavalkád tárul elénk. Igaz, hogy a modernebb, divatos kisautók – amilyen az Opel Adam Rocks – is próbálnak szín vinni az utastérbe és a külső színekkel kicsit feldobni az egyhangú fekete vagy szürke burkolatokat, de ilyen mennyiségű színnel még sehol sem találkoztam. Bevallom őszintén: nekem kicsit sok. Egy árnyalatnyi piros és a minimális karbon, esetleg egy leheletnyi alumínium bőven elég lenne az ízlésességhez.
Pedig a formák jók és érdekesek, a kerek légbeömlők kicsit hajaznak az MX5-ös Mazdára – bár a középkonzol jobb felső sarkában az 1db szögletes légbeömlő számomra értelmezhetetlen – a központi műszeregység remekül áttekinthető, ahogy a korábban már agyondicsért 7”-os, teljesen Magyarul kommunikáló LCD kijelző is, ahonnan a 2 USB-s, AUX csatlakozós, SD kártyás BOSE HiFi, a bluetoothos telefon és a roppant gyorsan gondolkodó, navigáció vezérelhető. A HiFi egyébként kellemesen szól, az autó méretéhez képest szerintem teljesen megfelelő. Az okosan, bal oldalról hangvezérelhető multikormány, a tempomat, a tolatóradar és a manuális klíma is a felszereltség része. A fűthető első üléseken két felnőtt kényelmesen elfér, mögöttük, a hátsó üléseken további két felnőtt utazhat, három főnek viszont nem nagyon ajánlanám a hátsó traktust. Elegendő a fej és a lábtér is, a ki-beszállás is megfelelő, de ez mégis egy kisautó.
Hátul is fejtámlák és elektromos ablakok gondoskodnak a kényelemről, bár az alacsonyabb termetűeknek az erősen emelkedő övvonal miatt kicsit korlátozott lehet az oldalsó ablakokon a kilátás. Az autó méretéhez képest szerintem kevés a tároló, az ajtózsebekben egy-egy üdítős flakonnyi, a középkonzol alatt egy egészen kicsi box, a két ülés között két pohártartó és egy – az első ülésről már-már elérhetetlen – kis rekesz (a határolója talán jégkaparóként is funcionál?) szolgál a „beszórandó” tárgyak elhelyezésére. A kesztyűtartó sem túl tágas. A csomagtér is az autó méretének megfelelően alakul, 280 literes alaphelyzetben, amely az ülések lehajtásával és plafonig pakolással 887 literig bővíthető.
Ahogyan az Opel Corsánál, az üléseket itt sem lehet teljesen lehajtani és síkba hozni a csomagtér szintjével sajnos. A hazai piac árérzékenysége miatt túl nagy eltérések nem lehetnek az azonos szegmensű és presztízsű kisautók árai között, tehát nagyjából a kategóriatársakkal egy árban, 4,8 millió Forintért lehet hozzájutni ezzel a felszereltséggel a kis 2-eshez. Szerintem ennyi pénzért ez egy remek ajánlat, amely a formájával kicsit kiemelkedik a többi városi kiskocsi közül. A tesztautónk tisztaságáért az Easy Wash Lurdy felelt.
2015.10.20.
/Zolo/