Minden tiszteletünk, Szenátor Úr!
Korábban is tervben volt, hogy Jakab Sanyi Barátom autójáról írjak, hiszen egy mesés Manta volt éppen a birtokában, igen szép állapotban, egyedi átépítésekkel, de a sors úgy hozta, hogy nem sikerült realizálnunk a fotózást és a tesztelést. Ezúttal nem voltam rest, amint tudomást szereztem róla, hogy milyen különlegességhez jutott, azonnal lecsaptam a lehetőségre.
Kellemes, napsütéses, vasárnap koradélután érkeztem a ház elé és ott állt a Senator: igen szép állapotban, a maga közel 5 méteres valójával. A fehér szín ráadásként kiemeli az autót, méretei alapján is komoly részt szakít ki napjaink szürke valóságának unalmas pillanataiból. Az Opel zászlóshajója volt akkoriban, formája híven tükrözi a ’80-as éveket, amikor már igyekeztek az áramvonalas formákra koncentrálni, de még sok helyen megjelennek a szögletes, markáns vonalak.
Az autó feneke például, a középső prizmával külön gyönyörködést érdemel, de nem szoborról van szó, ezért rövid diskurzus után útnak is indultunk. Korábban említettem, hogy első saját autóm egy piros Manta CC volt, így megvan a vonzódásom az Opelek felé is, de mindent szeretek, ami pöfög és mozog, az összes jármű remek élmény.
Természetesen az örök szerelem a 944-es Porschém, de a korábbi Ford Scorpiom kicsit meg is bántam már, hogy eladtam, jó hangulata van az ilyen öreg batároknak. Azt megelőzően egy W124-es Mercedes-Benz volt a napi használós autóm egy rövid ideig, az annyira tetszett, hogy a Scorpio után ismét Benz következett, rövidesen arról is publikálok. Itt a tesztek között megfordult már Ascona Coupe és Solesz Barátom fehér Kadettjáról is publikáltam – így a klasszikusabb Opelek vonalán. Erről az öreg Senatorról nincs túl sok korábbi információnk, csak annyi derült ki, hogy az autó évekig állt valahol, száraz helyen, aztán tizenévig napi használatban volt, mielőtt Sanyihoz került.
Minimális, igen apró korrózió itt-ott, eredeti nyúlványok, küszöbök. A tornyokon már volt lakatolás korábban, biztos-ami biztos, egy utólagos toronymerevítő is segíti a helyzetet, de nem egy rozsdás, öreg autóval van dolgunk, az alapvető kondíciója remek. Rengeteg alkatrésze kompatibilis az Opel Rekorddal, amihez még mindig kapni sok, hibátlan holmit, szinte fillérekért, de már most vannak dolgok, amik zsebbenyúlósak – mint egy öreg autónál általában. Az esztétikai állapothoz hozzájárulnak a szép, korhű, Opel alufelnik is, a 15”-os felniken 205/70-es, ballonos gumik feszítenek – igaz, a két literesekhez tartozó gyári méret 175 széles és 14”-os volt, ezek a kerekek a nagyobb motorosokhoz tartoztak, de szépen mutatnak rajta.
Értelemszerűen a ballonos, magas oldalfalú gumik az egyik oka, a kényelmességnek – a másik a lágy futómű. A ’80-as években még nem volt elvárás, hogy egy luxus limuzin versenyautós kanyarodási tulajdonságokkal bírjon, egyszerűen beérték az emberek azzal, hogyha hatalmas, tágas és kényelmes. Ezeknek a kritériumoknak tökéletesen megfelel a Senator: kívül-belül nagy és tágas. A kissé hajós mozgás tipikus jellemzője az ilyen idős autóknak, szinte gond nélkül nyeli el az útegyenetlenségeket, nincs pattogás, nincs indokolatlan rángás, zökkenőmentes suhanás van.
Az utastérben hatalmas, kék, plüss fotelok vannak, a hátsó ülés egy komplett kanapé kényelmével vetekszik – még egy apró, kihajtható könyöklő is akad, középen, a fej és lábtér bőséges, még mai szemmel nézve is. Az első fotelok roppant kényelmesek, magasságállítás van az üléshez, de a megszokott fekve-könyökölve-vezetésemhez nem indokolt a használata – jó, ahogy van.
Ugyan kicsit hiányzik a középső könyöklő elölről – feltehetőleg rendelhető extra volt – de a kormányt és a pedálokat tökéletesen elérni így is. A króm kilincsek, az ajtók tetején a fadíszítések igen kellemes hangulatot kölcsönöznek a Senatornak, korához képest egyébként az oldalanként szabályozható külső-belső levegő mennyiség, a digitális fedélzeti computer, az elektromos ablakok, a szervokormány, az állítható ülésmagasság, a plüss belső – fűthető első ülésekkel – a központi zár, a szélvédőbe integrált rádióantenna, ami a gyárilag beépített HiFi rendszerhez tartozik (igen, a fejegység már nem gyári) és a ködlámpa igen jó felszereltségről tesznek tanúbizonyságot. Persze, manapság ezeknek nagy része már egy alacsonyabban felszerelt, kisautón is adott, de a ’80-as években még kurblis ablakok és kenyérszervó voltak az átlagos dolgok egy autónál.
Lássuk be, egy Wartburghoz viszonyítva – de még egy Volgához képest is – úri luxust képviselnek a fent felsorolt „apróságok”, a General Motors akkoriban még sokat adott rá, hogy a zászlóshajója kicsit „amerikás” legyen. Az autó pedig valóban siklik az úton, szinte lebeg. Stabil és erős hatást kelt, nem csörög-zörög semmi, nincsenek kattogások, koppanások. Természetesen az öreg kéderek már nem szűrik úgy a zajt, mint új korukban, behallatszik az utca- és a kipufogózaj is, a motort tényleg alig hallani – 37 év megtette a hatását. Mindettől függetlenül az autó teljesen alkalmas napi használatra, jelenleg az is a rendeltetése. Kicsit tartottam tőle, hogy a két literes motorral alulmotorizált lesz – bár anno hasonló volt a Mantámban is – de kényelmesen elég hozzá. Persze, a három literes sorhatos lenne az igazi, ez vitán felül áll, hiszen az volt a kínálat csúcsa, de ez a két literes motor, a hozzá tartozó 115 ló és a 163 Nm nyomaték is egész jól elboldogul az 1300 kilóval.
Fontos információ, hogy a hengerenkként 2 szelepes motorok kisebb fordulaton is nyomatékosak, annyira nem igénylik a forgatást, elketyegnek szinte alapjáraton. Itt is ez történik, az autó elgurulgat, békésen. Érdekes információ, hogy ezzel a legkisebbnek számító motorral csak 2 évig szerelték az autót, majd nagyobb aggregátok voltak a palettán, amelyek jobban illettek egy luxus limuzinhoz. A hátsó kerekeket automata váltón keresztül hajtja a motor, a gyárban kéziváltóval applikálták, amit először 4 sebességes automatára cseréltek, majd a jelenlegi, 3 sebességes GM automataváltó került rá – ennyi év alatt sok minden történik egy ilyen járművel.
Méretéhez és korához képest egészen élhetően mozog vele az autó, a váltó szépen vált, gázzal nagyon ügyesen lehet szabályozni, ügyes jobb lábbal már egészen kis fordulaton felváltogat harmadikba, kickdownra pedig szépen visszavált és meglódul a hatalmas karosszéria. Értelemszerűen ne a mostani autók dinamikáját és váltóreakcióját keressük, hiszen 37 éve még nem ezek voltak az elvárások. Sajnos a rövid fokozatok miatt sokat forog a legmagasabb fokozatban, 100 km/h-nál közel 3000/perc, 130 km/h-nál jóval 4000 fölött forog, úgyhogy ezzel a párosítással nem éppen autópálya-vadász a járgány.
Papírforma szerint 13,5 másodperc alatt gyorsul százra és 180 km/h a végsebessége, de jelenleg biztosan nem tudja ezeket az értékeket, a napi forgalomban viszont elboldogul. Tervben van egy rá való váltó beszerelése, de lehet, ezt már az új tulajdonos fogja megtenni. A csomagtartó orbitális méretű, papírforma szerint 550-570 literről van szó, a hátsó ülések nem dönthetőek – bár igazából nem is lenne indokolt – a méretbeli különbséget a pótkerék bentléte okozza. Nagy, öblös, a pereme magasan van, a formája jó, tartalék alkatrészek és apróságok vannak benne – mint egy átlagos, öreg autóban.
A fogyasztása igen lábfüggő, de behatárolhatóan a 10-15 literes szegmensbe esik, 100 km-es távra vetítve. Mivel Sanyinak még mindig egy szép Manta az álma, a Senator eladó, itt lehet megtekinteni a hirdetést. Szerintem ezen az áron igen jó vétel, kis pénzből szinte tökéletesre javítható és remek alap veteránozáshoz, de aki szeretne stílusosan közlekedni és elhasználná inkább, annak is megbízható társa lehet, hosszú évekig. Tekintettel arra, hogy 4000 EURO alatt csak egy hasonló van fent a mobile.de-n, az is alacsonyabb felszereltséggel, igen jó vétel, ennyi pénzért. Jó szívvel ajánlom bárkinek, akinek megtetszik a ’80-as évek félig áramvonalas, félig szögletes formája. Sanyi Barátomnak köszönöm a lehetőséget, hogy kipróbálhattam egy ilyen ritka csodát.
2020.03.23.
/Zolo/
| Műszaki adatok | |
| Motor | 1979 cm3, 4 hengeres, benzines |
| Teljesítmény | 116 LE (85kW) /5400 fordulat/perc |
| Nyomaték | 163Nm /3000 fordulat/perc |
| Váltó | 3 sebességes GM automata |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 13,5 másodperc |
| Végsebesség | 180 km/h |
| Fogyasztás | 14 l/100km |
| Saját tömeg | 1335 kg |
| Csomagtér | 715 liter |
