Visszatérő csatahajó, avagy az olcsóbb luxus
Amikor megérkezett az email a Toyota marketingesél, átsiklottam felette, hogy egy ilyen autóhoz lesz szerencsém, akkor tudatosult bennem igazán, hogy micsoda gyöngyszemmel van dolgom, amikor megláttam a gyöngyházfehér csatahajót. Ritkán fordul elő, hogy tesztautóba beleszeressek, de megdobbant a szívem, nehéz lesz elfogultság nélkül írnom, pedig – mint tudjuk a szépség szubjektív.
Bátor dolog a Toyotától, hogy ebben a kategóriában próbálkozik itthon, ezzel saját magának – a Lexus ES-nek konkurenciát teremtve. Annak tükrében különösen fontos ez, hogy igen jól sikerült a Toyota Camry. Az autó kívülről is nagy, túllépett a korábbi Camryk unalmas, sablonos kinézetén, egyedi formát alkotott a gyártó. Természetesen a gyalogosvédelmi előírások és a szélcsatorna miatt túl egyedit már nem lehet alkotni, de azon belül szerintem kihozták a maximumot. A front, a széthúzott, felső „sarkokba” helyezett fényszórók és a hatalmas, rácsos lökhárító – amelynek csak egy része légbeömlő, a többi dekoráció – miatt szélesebbnek is tűnik, mint amilyen – de nem mondható keskenynek az 1840 mm széles autó semmiképp. A nyúlánk forma esztétikailag az autó hosszát növeli, a Gyöngyfehér névre hallgató, gyöngházmetál szín (250 000 Ft felárért) – amely napon valóban az említett ékszerként csillog – különösen hozzáad az élményhez, hogy hatalmas autóval van dolgunk, közel 5 méteres járgány. Páran kritizálták a hátsó traktust, hogy a Bangle féle BMW 7-re hajaz, valóban az első benyomás az volt róla nekem is, ettől függetlenül remekül sikerült formaterv.
Furcsa tény, hogy az USA-ban már 2017 óta forgalmazzák, jövőre érkezik belőle egy facelift, ami érdekesen hat, mivel itt még csak egy éve kapható. Az utastér kényelmes, az ülőlapok kicsit rövidek még az első üléseken is, de elhanyagolható, hiszen ezt leszámítva az elektromosan mozgatható és deréktámasszal felszerelt, bőrborítású ülések tágasak és kényelmesek. Talán az ülésszellőztetés az egyetlen olyan extra, ami szemet szúrt, hogy hiányzik az opciós listáról, de valamit az azonos műszaki alapokon nyugvó Lexus ES számára is hagynia kellett a konszernnek, a felárért.
Hátul hatalmas a helykínálat, nagy láb és fejtér ad komfortérzetet, talán az egyetlen dolog, amit hiányoltam, az a hátsó ülés fűthetőségének az opciója. Kizárólag az Execituve+VIP felszereltségnél jár a hátsóüléstámla elektromos dönthetősége és szintén ennek a csomagnak a része a hátulról vezérelhető – 3 zónás – Nanoe technológiás klíma, az elektromos hátsó árnyékoló illetve a hátsó, lehajtható könyöklőbe épített vezérlőpanel és pohártartó. Igen, az ilyen apróságoktól lesz VIP, Ázsiában pedig sok helyen sofőrös autóként használják ezt a szép sedant.
Az elektromosan dönthető hátsó üléseknek köszönhetően ez az egyetlen felszereltség, ahol nem lehet a támlák döntésével bővíteni a csomagtartót – VIP, ne használjuk cókmókolásra. Tény, hogy a felhúzott árnyékolókkal teljesen privát, beláthatatlan tér létrehozható a hátsó ülésen. Igaz, masszázsülések, kihajtható lábtámasz és egyéb úri huncutságokra nincs lehetőség, de ez nem is az az árszegmens. A hátsó-oldalsó ablakokon is kézzel felhúzható árnyékolók vannak, a klímán, elektromos rolón és a hátsó üléstámlán kívül pedig a HiFi-t is tudja vezérelni a hátul helyet foglaló #főnök.
Témánál maradva a JBL HiFi 9 hangszórós, a mélynyomót pedig a hátsó kalaptartóba integrálták, ezért értelemszerűen a hátsó ülésen élvezhető igazán a zene. Szépen, tisztán, élvezhetően szól. Köszönhető ez annak is, hogy nincs sok műanyag az utastérben – kopogós pedig elvétve, nem látható helyeken csak – az anyagok tapintása mindenütt puha, kellemes.
Természetesen megfejthetetlen dolog itt is akad: az első könyöklőn és a műszerfalon található, párhuzamosan-rücskös, famintázatú, műanyag betéteket nem sikerült feldolgoznom teljesen – furcsán hangzik, de élményre nekem kicsit olyan, mint a viaszkosvászon asztalterítő volt, annak idején az óvodában.
A műszerfal egyébként látványos és funkcionális – bár a közepén nekem kicsit sok a szinte tisztántarthatatlan zongoralakk-fekete, fényes betét, ezen minden porszem azonnal meglátszik. A navigáció ékes Magyar nyelven kommunikál, ahogyan az autó teljes menüje is. Itt-ott van pár mókás és magyartalan fordítás, de semmi értelmezhetetlen nincs. Néha mosolyt csak az arcunkra az autó, semmi több. A start gomb és a kulcs nélküli indítás már más, kisebb autóknál is része a magasabb felszereltségnek, de mindenképpen komfortos. Adott a tükrök szélén a holttér-figyelő, a sávtartó és az adaptív tempomat – utóbbi nem javasolt városban, én mégis kipróbáltam és egészen élhető.
Igaz, nagyobb gázokat ad és nagyobbakat fékez, mint én tenném, tehát nem túl gazdaságos. A VIP csomag része a HUD – Head Up Display – ami remekül beállítható, sok információ közül kiválasztható, hogy mit akarunk kivetíteni, ráadásul egyedül itt elérhető a benzines motor fordulatszámmérője. Igaz, nem túl szignifikáns információ, nem sportkocsiban ülünk. Egyébként az autóban elől és hátul is akadnak rakodó helyek, az első könyöklő rekesze kifejezetten tágas, hátul csak pár laposabb apróság fér bele. Bal térdnél is van egy kis fedeles rekesz.
Az ajtózsebek cserébe kicsik, a kesztyűtartó mérete is csak átlagos, remek öltet az indukciós töltő, a mobil piacon egyre több az erre alkalmas készülék. Az autó igen csendes, városi használatnál szinte semmit nem hallani a motorból, az utcazaj is alig szűrődik be, pedig csak szimpla kéderezés van az ajtókon. Autópályán csak szélzaj, ami minimálisan hallható, utazóautónak is remek a Camry. A csomagtérajtó hatalmas, sokáig nem találtuk rajta a gombot és úgy gondoltuk, hogy csak távirányítással nyílik, de megkerült, jobb szélen végül.
Kapacitása 524 liter – és ahogy fentebb írtam, nem bővíthető, akinek erre van igénye, ne a VIP csomaggal vásárolja meg az autót. A helytakarékos pótkerék mindegyik felszereltségi szinthez jár, a csomagtér burkolat alatti szigetelés és szerszámtartó alatt van. Annyira elég, hogy ne ragadjon az ember az útszélén egy defekt miatt. A futómű egész kényelmes, az autó méretének megfelelően, minimálisan hajós élményt ad, de benne van a japán feszesség is, városban, hirtelen, gyakori útegyenetlenségnél természetesen kissé érezhető – értelemszerűen ebben az árszegmensben levegős, mindent elnyelő futóművel még nem találkozhatunk.
A 18”-os, 235/45-ös abroncsokkal felszerelt kerekek látványosak, egy fokkal jobban átadják az út visszajelzéseit, mint a ballonosabb gumis, kisebb felnik – cserébe kicsit jobban is ráznak. A féket elsősorban a villanymotor töltésére használtam, kigurulás közben rekuperálással érdemes használni, a komolyabb fékezés energiavesztést okoz, de természetesen hatékony és jól fog az üzemi fék is. A motor briliáns. Nehezen hittem, hogy egy ekkora autót kellemesen mozgat egy 2487 cm3-s hibrid, benzinmotor, ezért ez kellemes csalódás volt.
A 218 lóerő és 221Nm elég a dinamikus mozgáshoz, tekintettel arra, hogy hirtelen gázadásra a villanymotor a nyomatékát késlekedés nélkül leadja. A 8,3 másodperces gyorsulás és a 180 km/h-s végsebesség nem versenyautós teljesítmény, de egy ilyen Hibrid limuzin számára kellemes. Szűk keresztmetszet lehetne a fogyasztás – sokan képzelik, hogy egy nem dízel, nagyméretű limuzin sokat kell fogyasszon, ez az elmélet itt megdőlt, hiszen a briliáns motor nevetségesen alacsony fogyasztást produkál. Ahogy azt korábban, a C-HR tesztnél írtam, a műszerek egyértelműen az óvatos használat, az alacsony fogyasztás elérése felé tolják az embert, ennek megfelelően városban 5-5,2 literes fogyasztással eljárkáltam, normális, napi forgalomban – este, forgalom nélkül akár 4 liter körülre is levihető volt egy-egy útszakaszon. Tempomatos, folyamatos haladásnál 100 km/h-val 5,2-5,5, 130 km/h-val 5,8-6,5 l/100km volt a fogyasztás, terhelés és útviszony függően. Természetesen nagyobb sebességű haladásnál elindul felfelé, de akkor sem megy jelentősen 7 liter fölé. Persze egy-egy kövér gázadásra meglódul a pillanatnyi fogyasztási érték, akár 30 liter fölé is, de sok esetben csak a villanymotorral csendben csorogtunk a forgalomban.
Az autó annyira tetszett, hogy egy hét alatt 2600 km-t tettem meg vele – talán ennyit a Ford Mustanggal sem mentem, amivel megjártam Erdélyt és a Transzfogarast. Ez alatt az átlagfogyasztás 5,7 l/100km volt – nagyjából 2000 km autópálya, a többi vegyesen országút és város. Egy ekkora autótól ez kiváló érték. Mindemellett, kövér gázadásra tisztességesen megindul és jó erőben van. A tesztautó ára 12 980 000 Ft, ami magában foglalja a teljes Executive felszereltséget a VIP csomaggal együtt ami szerintem remek ár érte. Ugyan tudjuk, hogy „egy Toyota sosem romlik el”, a 3 év/100 000 km garancia mindenesetre adott és 150 000 Ft felárért bővíthető +2 év/200 000 km-ig. Ez az autó kiváló választás azoknak, aki nem presztízsből vesznek autót, városba, autópályán, takarékos, megbízható, kényelmes útitársra vágynak, remek ár/érték arányban. Az autóért köszönet a Toyota Magyarországnak, tisztaságáért pedig az Easy Wash Lurdyház csapata felelt.
2020.03.15.
/Zolo/
| Műszaki adatok | |
| Motor | 2487 cm3, 4 hengeres, benzines-hibrid |
| Teljesítmény | 218 LE (160kW) @6000/perc (belső égésű motor 178 LE) |
| Nyomaték | 221Nm @3600-5200 /perc |
| Váltó | CVT – fokozatmentes automata |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 8,3 másodperc |
| Végsebesség | 180 km/h |
| Mért, vegyes fogyasztás | 5,7 l/100km |
| Saját tömege | 1595 kg |
| Csomagtér | 524 liter |
| Tesztautó ára | 12 980 000 Ft |
| Alapár | 10 790 000 Ft |
