Von Schwartz
A fehér, benzines Ford Mondeo után nem sokkal érkezett hozzánk kategóriatársa, a fekete, dízel Opel Insignia. Az aktuális kínálatból – ez nem régen, új motorok megjelenése miatt változott – a négyféle két literes, dízelmotor (120Lóerő-320Nm, 140Lóerő-370Nm, 163Lóerő-380Nm, 195Lóerő-400Nm) közül ezúttal a második, a 140 lóerős járt nálunk.
A kék-oválos társánál minden szempontból kevésbé látványos autó tökéletesen megfelel minden elvárásnak. A nagyon finoman frissítgetett forma kifejezetten időtállónak tűnik, a modell 2008-as bevezetés óta egyszer, 2013-ban és igen óvatosan nyúltak egy facelift erejéig az esztétikai dolgokhoz, ezzel a felszereltséggel pedig teljesen harmonikusan belesimul a hétköznapok forgalmába.
Párhuzamban tökéletesen hozza a tőle elvártakat. Az utastérbe ugyan az öt ajtós, divatos, kissé coupé formájú kialakításnak megfelelően lejtő C oszlop miatt hátra körültekintően kell beszállni, mert az ember beverheti a fejét, ha ezt nem veszi figyelembe, de odabent megfelelő a hely mindenütt.
Tágas a láb és a fejtér – utóbbinál alkalmazták az Opel Mokkánál már említett trükköt, miszerint a napfénytető mögötti, „mélyített” tetőkárpit extra fejteret eredményez. A hátsó ülések kényelmesek, a középső, rekesszel és két pohártartóval ellátott, lehajtható könyöklő pozíciója is megfelelő. Két utas számára hosszabb távon, három utas számára rövidebb távon nyújt kényelmes utazást a hátsó ülés.
A lábtérnél középen, a légbeömlők alatti kis rekesz alatt egy hagyományos, 220V-os konnektor is akad, sima, házi használatú elektromos berendezések üzemeltetéséhez. Ezt egyre gyakrabban látom új autókon, praktikus dolog hosszabb utak alkalmával és megkönnyíti az ember dolgát, hogy nem kell szivargyújtós csatlakozót vadászni az éppen használni kívánt eszközökhöz.
Az első ülésekről szerintem már mindent elmondtam korában, ugyanazt a kényelmet biztosítják, mint bármelyik Opelben, a fűthető, kihúzható combtámaszos, állítható magasságú, dőlésszögű ülésben, elektromos, több irányba állítható deréktámasz biztosítja a sofőr számára a kényelmes és kevésbé fárasztó utazást, bármilyen távolságba. Teljesen jól beállítható az általam kedvelt fekve-könyökölve-vezetős pozíció, remekül elérhetőek a kezelő berendezések is.
Amivel továbbra is meggyűlt a bajom az a touchpad volt. Nem az eszköz hibája miatt, de nekem valahogy nem sikerül összehangolódnom vele, a kormányról vagy a középkonzolról könnyebben kezelem a HiFi, a klíma, a telefon és a navigáció funkcióit. Hasonlóan nehezen boldogultam a kétzónás, digitális klíma, érzékelős hőmérsékletállító gombjaival és az ülésfűtéssel, akár az Adam, akár a Corsa vagy a Cascada megoldása kézenfekvőbb volt.
Ugyan a Drive felszereltség némileg alacsonyabb, mint a korábban tesztelt Country Tourer felszereltsége, de bőven minden megvan benne, ami az alapvető használathoz szükséges, ráadásul ehhez a példányhoz azért rendeltek extrákat is bőven. A sok hárombetűs biztonsági berendezés és légzsákrengeteg mellett az utastérben sok kényelmi funkció akad.
Kiemelném a kifejezetten szépen szóló BOSE HiFit, amelyről a rádióról ugyanúgy, ahogy CD vagy USB, esetleg AUX csatlakozón illetve bluetoothon át szólhat a zene. Öblös mélyek, tiszta magas hangok jellemzik, hétköznapi használatra több mint megfelelő. Mobiltelefon is hamar és problémamentesen kapcsolódik a bluetooth rendszeren keresztül. A krómhatású kiegészítők és a buborékos belső díszítés harmonikusan illeszkedik a sok helyen megjelenő, dupla bumeráng formához és elegáns belsőteret biztosít az autónak.
Tároló helyből juthatott volna egy kicsit több, a tágas, üdítős flakon stabil tárolására is alkalmas ajtózsebek és az átlagos méretű kesztyűtartó mellett szűkös a felhajtható könyöklőben lévő rekesz, ezt némileg kompenzálták a szivargyújtónál lévő apró tárolóval és a dupla pohártartó redőnnyel zárható tágasabb részével.
Apropó tároló hely: a hatalmasra nyíló ötödik ajtó alatt 530 liternyi csomag fér el, amely a hátsó ülések előredöntésével, plafonig pakolva egészen 1470 literig bővíthető. Meglepő módon az alsóbb érték 11 literrel marad csak el, a felsőbb érték viszont 33 literrel felülmúlja a Ford Mondeot, pedig ránézésre annak minden szempontból sokkal nagyobb a csomagtartója. Vitaindítást elkerülendő: mindkét autóban volt pótkerék. Számomra az utastér relációjában a hátsó, oldalsó ablakokra húzható árnyékoló roló és a napfénytető volt ismét a kedvenc. Utóbbi nem túl nagy, de maga a tény, hogy van már feldobja a hangulatot, a távirányítóról pedig az elektromos ablakokkal együtt bezárható.
Ez a teszt kellemes csalódás volt számomra, mivel a legerősebb dízelmotor kipróbálása után sokkal kevesebbet vártam ettől a motortól. A már említett 140 lóerő és 370Nm abszolút magabiztosan mozgatja a kicsit több, mint másfél tonnás – de két tonna fölé terhelhető – karosszériát. Már 1600/perc körüli fordulaton érezhetően megérkezik a turbónyomás és bő 3500-3700/perces fordulatig egész jó erőben van a mechanika. Ugyan érvényesül a modern dízelek turbólyuk szerű, alacsony fordulati nyomaték szegénysége – parkolásos rutinozásnál kicsit itt is megemeli a motor az alapfordulatot a lefulladás elkerülése érdekében – elindulás után viszont elég hamar túlteszi magát rajta a szerkezet.
A kissé nyúlósan kapcsolható hatsebességes, kézi váltó fokozatkiosztása remekül együttműködik a motorral. Az első három fokozat megfelelően rövid, a gyors, fürgébb, relatíve városi használatnak megfelelően, az ötödik, hatodik fokozat pedig hosszabb, az utazó, autópályás tempóhoz. Utóbbi például autópálya tempónál 1900/perces fordulaton van, ahonnan igény esetén határozottan húz.
Mindezek mellé, szerintem egészen baráti 6,5-6,6 liter/100km-es átlagfogyasztás társult a közel 1000km-es vegyes – kb. 400km város, 300km autópálya, 300km országút – tesztútra. Természetesen városban ez az érték felmegy 7,8-8,2liter/100km környékére, de ezt sem nevezném vészesnek. A hangja is kifejezetten kulturált, hidegen egész kicsit nyers, de amint eléri az üzemi hőmérsékletet, az indokolt tartományokban használva – 3000/perc fordulat alatt – kifejezetten csöndes. Forgatásra kissé megjön a hangja, de nem zavaró és nem is igazán indokolt forgatni. Egyénként – ahogyan ez is – a komplett motorcsalád alacsonyabb teljesítményű tagjai ebben az évben már kifutnak a palettáról és felváltja őket az eddig csak a Zafirában tesztelt, 1,6-os szentgotthárdi, dízel aggregát.
Az autó futóműve kifejezetten kellemes. Megfelelően feszes és sportos, de a 18”-os felnikkel egyáltalán nem ráz, kifejezetten jól elnyeli az útegyenetlenségeket, minimálisan és csak a kellemesség határán belül jellemző csak a méretéből adódó hintázás.
Ezt az autót kifejezetten jó vezetni. A Mátrában igen kellemeset autóztam vele, kellemesen megizzasztottam a turbót, a fékeket és a futóművet is a kora őszi, kellemes időben. Ez egy remek autó és hosszabb utakra négy felnőtt embernek is remekül ajánlható. Az extrákkal növelt, 10 millió Ft körüli vételár is megfelel a szegmensben találhat kategóriatársak hasonlóan felszerelt modelljeinek.
Az autó tisztaságáért az Easy Wash System Lurdy ház felelt.
Zolo 2015.11.07.