A csigaház

Régóta adós vagyok ezzel a teszttel, hiszen az autó a Citroën Pásztor jóvoltából még Húsvétkor járt nálunk.

Valójában már akkor is sokat gondolkodtam, hogy mit lehet írni erről az autóról, azóta is ezt tettem.

A saját tulajdonú motorizáció története nálam is áthaladt egy adag francián, úgy a maga őszinte valóságában, hiszen három járgányt is birtokoltam, Peugeot 205 Gti 1,6 és 1,9 illetve egy Renault 19 Cabrio 16V formájában. Természetesen ezeknek semmi köze a mostani teszthez, legfeljebb annyi, hogy vannak franciás emlékeim

A C4-es szinte körzővel rajzolt, csigaház formája mindenki számára szubjektív érzelmeket vált ki – nekem annyira nem tetszik. Valahogy ezek a generációs autók kicsit eröltetetten indultak el az avantgárd formavilág felé, nem túl sok sikerrel, hiszen annyira szerettek volna különlegeset alkotni, ho

gy a végén nem sikerült. A lassan 10 éves autó eltűnik a többi hasonló idős járgány között, nem kelt feltűnést. Az egyetlen dolog, amire mindenki kicsit felkapta a fejét az a kormány volt, miszerint a közepe nem forog, csak a karimája. Ez eleinte kicsit zavaró, de hamar megszokja az ember. Tény, ez valóban nem egy gyakori dolog. Megszokást igényelnek továbbá a kijelzők, a műszerfalon három különböző részen – a kormányoszloppal együtt mozgó, kormány előtti, a középkonzol tetején és közepén – helyezkednek el, úgyis mint fordulatszám, sebesség és menetinformációk, szórakoztatóelektronikai információk. Ez utóbbi a felszereltségnek megfelelő gyári, CD-s autórádió volt, ami egész kellemesen bezengte az utasteret.

Mivel az autóval több, mint 1200km-t tettem meg, elég sok időt töltöttem el az utastérben, ami 4 személy számára tökéletesen kényelmesnek bizonyult. Hosszú út során is egész pihenten szálltam ki a sofőr ülésből, pedig ránézésre az ülés formája is érdekesnek tűnik. Amit nagyon hiányoltam az könyöktámasz volt, ami az ideális vezetési pozícióhoz nagyon jó lett volna – könyökölve szeretek vezetni. Cserébe volt két pohártartó és egy 12V-os csatlakozó, aminek az elhelyezése okán a mókásan meredek szélvédőre elhelyezett GPS tápkábele félig függőleges pozícióban szeli keresztbe az utasteret. Kalandos megoldás. Remek rekeszek, tárolók és zsebek vannak a sofőrülés körül, sőt, egy ötletes kis buktatható fülecske is akad a középkonzol jobb – utas felőli – oldalán, ahová szatyrot, táskát lehet akasztani. Férfi szemmel bőven elég pakolóhely van az autóban. A manuális klíma, tempomat, két elektromos ablak, elektromos tükrök és a korábban említett kormányról vezérelhető, CD-s autórádió a gyári extrák, tökéletesen megfelelnek a kor elvárásainak, a dübbenő-bongással záródó, távirányítós központi zárral egyetemben.

Nos, milyen vele menni…?
Egészen őszintén: kellemes. Az 1,6-os diesel motor már 1500-1600-as fordulatról szépen húz és teszi ezt 3500-4000 körüli fordulatszámig. Tovább forgatni nincs nagyon értelme, mert csak hangoskodik a motor, de elfogy a nyomaték. Meglepődötten vettem észre, hogy az autó közel 1400kg-s önsúlya ellenére a 109 lóerő 6-6,5 liter körüli fogyasztással párosult, pedig sietős utaim voltak. Mivel a márkakereskedő csereautójáról van szó, így a benne lévő 170000 km valós és hihető is. A fényezésen itt-ott kisebb karcok, jelentéktelen, a napi használatból adódó apróbb sérülések, az utastérben a műanyagokon apróbb kopások vannak, de az ülés remekül tart. Mókás, amikor random fellapozva egy-egy internetes portált, használt autók között hasonló állapotú autókat látni, fele ennyi kilométerrel… Igaz, ennél a futásteljesítménnyel a motor a hidegindítás körüli hangoskodást leszámítva, üzemi hőfokon már szépen, alig hallhatóan üzemelt, az utastér csendjét nem nagyon törve meg. Mindig kellemesen meglepődöm, hogy ezek a dízelek már nem azok a régi, traktorhangú jószágok, amikben én felnőttem.
Hogyha már szóbakerültek a használtautós weboldalak, körülnéztem egy kicsit: egy-másfél millió körüli vételáron találni hasonló autókat, állapottól, eladótól függően. Korábbi emlékeim szerint a franciák alkatrészellátása nem problémás, olcsón lehet hozzájuk kapni bármit.
A tesztelés során semmi panaszom nem lehetett az autóra. Mind a futómű, mind a fék jól szolgál, egyértelmű jelét adva, hogy egy megfelelően karbantartott autó ilyen futásteljesítménynél nem produkálhat semmi felesleges zörgést, koppanást, hibát.

Nem tudok kiemelkedően rosszat vagy jót mondani az autóról.
Jön-megy, teszi a dolgát a kis csigaház formájával. Akinek szíve vágya ez a formavilág, egészen biztosan örömét leli benne.

 

Zolo