Újabb Renegade tesztünk, alanyát a Magyar Mazda Klub tavaszi találkozójára kaptuk, a Mazda Motor Hungary jóvoltából.Ezúton is köszönjük a lehetőséget.
Az autó emellett megjárta velünk Erdélyt és a Transzfogarasi út 90%-át is. Utóbbit sajnos azért, mert a hófödte hágónak lezárták, utolsó pár kanyarját.
A korábban tesztelt, azonos felszereltségű Sportkombihoz képest minimális, a Sedan forma adottságaiból adódó különbségeket vettük csak észre.
Az autó formáját már tesztek sokaságában sikerült az egekbe magasztalnom – egészen őszintén kíváncsi leszek, hogy egy komolyabb modellfrissítésnél vajon mihez és hogyan mernek hozzányúlni a tervezők majd?
A Burgundy mellett ez a „Snowflake fehér”-re hallgató, gyöngyházmetál szín nagyon megnyerő, ehhez a külsőhöz. Közben kiderítettem, hogy a gumírozott – szerintem nem túl esztétikus – Mazda jel további kamerákat rejt, a szélvédőn felvonultatott hadsereg mellett, ezért olyan, amilyen.
A modern extrák – szinte felsorolhatatlanok – hárombetűs, biztonsági berendezések garmada, távolságtartós tempomat, holttér figyelő, vészfék asszisztens, légzsák erdő, navigációval ellátott dupla USB-s, CD-s, bluetooth telefonos BOSE HiFi, digitális kétzónás, klíma, tolatókamera és jó eséllyel oldalakon keresztül folytathatnám a listát, ami szinte teljesen megegyezik a korábban tesztelt dízel AWD Sportkombival is.
A HiFi-t két szempontból emelném ki: mélyhangok terén továbbra is egy kicsit többet vártam: egy BOSE rendszer sokkal szebben is tud szólni, ha megfelelően alakítják ki. Különleges dicséretet érdemel viszont a 7”-os, színes, érintőképernyővel – és vezérlőgombbal is – működő navigáció, mert kifejezetten informatív, gyors, látványos, könnyen kezelhető és MAGYARUL beszél – amely tulajdonságok a Ford Mondeo és az Opel Insignia kategóriatársak egyikéről sem mondhatóak el sajnos.
Mivel a Sedan forma kecsesebb és egy kicsivel könnyebb is a Sportkombinál, így egy tizedet faragva 7,8 másodperc alatt letudja a százas sprintet és meg sem áll egészen 223km/h-ig. Továbbra is tiszteletreméltó a Skyactive technológia, amelynek segítségével a Mazda nem lépett be a kategóriában a turbos benzines autók közé, hanem korszerűbb anyagokkal, remekül működő start/stop rendszerrel üzemelteti továbbra is a 2488cm3-s, szívó benzines motort, 192 lóerővel és egészen kellemes, 3250-es fordulatszámon jelentkező 256Nm nyomatékkal.
A motor hidegen kicsit nyers hangja üzem-meleg állapotban egészen elhalkul és csak magasabb fordulatszámoknál jelentkezik, rövid időre, nem túl zavaróan.
A hat sebességes, automataváltó továbbra is magában hordozza a kézi kapcsolás lehetőségét, de inkább csak a „SPORT” feliratú gomb használatakor érdemes ezt a funkciót kihasználni, az autó ugyanis jelentősen agilisabb, fürgébb lesz, gyorsabb a gázreakció, jobban forog a motor, a váltó is magasabb fordulatszámokon vált el, egészen feléled és kivirul a korábbi – kissé stílusosan lomha – elegáns sedan.
Alapvetően egyébként a fokozatok hosszúak, az első három például lehetne jelentősen rövidebb, a dinamikusabb kis sebességű használat érdekében. Utazó fokozatnak kellemes a hatodik, amely autópálya-tempónál is 2000-es fordulat környékén duruzsol csak. Természetesen nem kell versenyautós csodákat várni az 1425kg-s karosszériától, de a száz kiló körüli súlyelőny a fent említett kategóriatársakhoz képest határozottan érezhető és megfelelően kezelve átjön a Zoom-zoom élmény továbbra is.
A futómű ennél a verziónál is remek, bár kissé pattogósra vette itt-ott a figurát a nem túl egyenletes erdélyi utakon, de bőven az élhető határon belül maradt. A hatalmas, 225/45 R19-es kerekek kifejezetten látványosak és harmonikusan illenek az autóhoz. Kívül-belül hatalmas a karosszéria – bár a csomagtér meglepő módon 50 literrel elmarad az Insigniától – de a 480literes kapacitás nem nevezhető kevésnek.
Meglepő, hogy sehogy sem találtam az utastérből lehetőséget az hátsó ülések előredöntésére, csak a csomagtérből. Persze, érthető, hogy egy sedan nem elsősorban pakoláshoz termett, de két gomb az ülések tetején nem lett volna olyan oltári plusz költség vagy bonyolult technikai megoldás. Plusz pont, hogy a csomagtér ajtót mozgató karokra végre műanyag burkolat került és nem a csupasz fémet látjuk.
Kicsit nehezen található meg a hátsó ülésekhez tartozó ülésfűtés gombja, hiszen a könyöklőbe építették – tehát, ha valaki nem használja a könyöklőt, nem szerez tudomást a funkcióról sem.
Még egyetlen sérelmezhető – vagy inkább érthetetlen – dolog volt az utastérrel kapcsolatban: a barnás, bőr betétek itt-ott. Az ajtókárpitok, a középső szekció a könyöklőnél és a vízszintes betét a műszerfalon, az utas ülés előtt.
Már a Mazda 2-esnél és a CX3-asnál is találkoztam érthetetlen színkombinációkkal, ezt sem sikerült teljesen beleilleszteni az amúgy teljesen harmonikus utastérbe. Kicsit olyan, mintha a barna bőr belsőből az üléseket feketére cserélték volna.
A rakodóhelyek továbbra is kielégítőek, kellemes méretű kesztyűtartó, ajtózsebek és könyöklő-rekesz. A két USB, SD kártya – a navigációnak – és a 2db 12V-os csatlakozó is változatlan.
A megtett, több, mint 2300km-re vetítve a fogyasztás 8,4 liter/100km-re jött ki. Ehhez természetesen hozzátartozik, hogy többnyire országúton, 80-100km/h közötti tempóval közlekedtünk, minimális autópálya és kevés városi használat. Utóbbinál a lassú haladás, gyakori gyorsítások esetén hamar felszökik a fogyasztás akár 11-12literre is, adott esetben.
Vegyük figyelembe, hogy azért mégis egy 2,5-es motorról van szó. A kicsivel 10 millió Forint fölötti vételár megfelelő helyre pozícionálja a Mazda 6-ost a szegmensben, tökéletesen arányban van az autó tudásával és felszereltségével. Elsősorban azoknak javaslom, akik idegenkednek a turbo-motoroktól és inkább a „régi iskola”, remekül fejlesztett benzines, szívó motorjába fektetnék bizalmukat.
Zolo 2016.04.21.
