Autós pornó az internet előtt, kis hazai valóságunkban
Szerintem sokan vagyunk így az autókat szerető emberek közül, hogy folyamatosan lessük az internetes hirdetéseket. Én elsősorban a hazai „médiát” szoktam bújni, külföldi oldalakra ritkán kalandozok – most a vírus helyzet miatt egyébként sem túl esélyes külföldről venni vagy oda eladni. Marad tehát országunk máig legnépszerűbb, használt autós weboldala a célpont. Akad pár sláger tétel, amiket rendszeresen végignézek. Mivel szeretném piacra dobni még az idei év folyamán Brünhildát, a vasorrú, dinnyés királynőt – teszt rövidesen – elmélázgatok a Mercedes-Benz W124 kombi árain, bár tudom, hogy 230 Lotec turbo nincs még egy, de egy szebb benzines TE lehet kiindulási alap.
Igen szép darabnak tűnik a kínálat legdrágábbja, ez a 320 TE, bár ennyi kilométerrel gyűjtői darabnak nem nevezném, bármilyen gyönyörű is és a közel 2,5 milliós ár sem szerény, annak tekintetében, hogy sem klíma, sem bőr nincs benne.
A következő lépcsőfok egy 300TD másfélér’ (igen, itt a T a kombi – touring – nem pedig a turbo jelölése), mókás módon az enyémhez hasonló külső színkombinációval, bár vaj bőr belsővel, igen kecsegtető, de a klíma és sok más itt is kimaradt az extrák listájából rendeléskor.
Innentől lefelé már akad néhány kombi, egészen a filléres, pénztemető, bontószökevényekig. Ha már Benz-nél mélázgatok, mindig ránézek a Bálnákra, hiszen nagy álmom egy. Robi Barátom S 500 L Mercijére rendszeresen rácsorgatom a nyálamat.
Pár hete valahogy elkapott a gonosz manó, hogy kell nekem egy állólámpás, a fent lévő kínálatból a Pullman (igen, két L egy N) roppant módon jól esne a májamnak, bármilyen irracionálisan fájdalmasnak is tűnik a 4,9 millió Forintos vételár, hogyha rendben van az autó, kicserélték, felújították rajta a szükséges dolgokat, az bizony nem kevés pénzbe fájt – vagy fájna nekem, ha megvennék valami rozsdakupacot.
Csillagos fronton itt kifújt az érdeklődésem, természetesen sok autó van, amit megcsodálok, de ezek azok, amik valóban megdobbantják a szívemet. Innen általában a Fordokhoz görgetek, még mindig piszokul bánom, hogy eladtam másfél éve Behemótot, a Ford Scorpiot, rendszeresen végigbogarászom, hátha akad valami. Persze kizárólag öt ajtós, két literes, Ghia lenne a jó, lehetőleg plüss belsővel, még hozzá az első szériából. V6-ost nem szeretnék, száguldani úgysem fogok vele, ha játszani szeretnék, arra ott a Porschém.
Van fent egy Sedan, 750-ért,kiherélt lámpamosókkal, acél felniken – ennyit nem adnék érte. Laci Barátom 5 ajtósa már inkább jó vételnek tűnik arányaiban 250000 Ft-ért. Néha elmélázok a Béka Scorpiokon is, de rettegek a kábelköteg cserétől, úgyhogy többnyire gyorsan tovább görgetek.
Ha már Fritz csatahajók, rápillantok az oly ritka Opel Senatorokra is, most csak egy A Senator van 1,1 millióért. LPG, klíma, donor autó, stb, ha 3 literes lenne, még meggondolandó is lenne, de a 2,5-re annyira nem áll fel – igen, furcsa ambivalencia, hogy a Scorpionál beérném a kis motorral, itt pedig nem.
Az A Omegák között már egy ideje figyelget egy 2,6 CD Diamant egész jó színben, élhető külsővel, a digit műszerfal szerintem komoly autóspornó a ’80-as, ’90-es évekből, ha élőben is egyben van, nem rozsdás, a futásteljesítménye is hihető, akkor lehet egy kis alku után remek hobbi járgány lehetne.
Persze akkor még a C Kadettokra rápillantok. Egy egész élhető kinézetű piros Coupé van fent, ATS felniken, az 1,769-es árat viszont nem tartom érte kevésnek, így projekt állapotban, a ’72-es B Kadett Caravan már inkább megérne 2 millitót, ha itt tartunk.
Visszapillantok még kicsit Ford frontra, a Sierrákhoz, van fent ’néccázér’ egy bordómetál Ghia, kicsit szottyosnak tűnő tetőkárpittal, horpadt ajtóval, acél felniken, az egy korrektebb alku után lehet nem lenne rossz móka télre, de az állítólag 26000 km-t futott fekete CLX is érdekes dolog lehet, kinti papírral 1,250-ért autómánia szemszögből.
Átnézünk a Bajor csodákhoz, ez a 840 Ci, közel 5 millióért majdnem könnyeket csal a szemembe, annyira jó lenne egy ilyen, de a következő pillanatban felbukkanó, széria végi, klasszikus Cápa 635 CSI még az automata váltóval és a ’majd 15 millás’ árral is lenyűgöző portéka.
Bajor téren a Hetesekre szoktam még rákukkantgatni, ez a 735i L bár szép, de elsőre drágának tűnik, a maga 2,5 millió Forintjáért.
Igen, “kis motoros”, hiszen lehetne V8 is és van ilyen már négyötvenért is, de jó eséllyel a két milliónyi különbözetet arra hamar rá lehet költeni, úgyhogy rövid matek után mégsem drága annyira. A Cápa Hetes nem annyira világom, az e38 még nem igazán érett be számomra, az M-esek között akad még egy Vader üléses, Dakargelb e36, amire porcosodik, a teljes felújítás utáni 7,5 milliós árnál viszont a szívemhez kapok és tovább is görgetek hamar.
Korábban sokáig volt fent egy szép, talán Hellgrün Z1-es, hardtoppal – mostanra eltűnt – egy 3 literes Z3-as BMW Roadster viszont egyszer tuti lesz még a garázsomban, ez a példány mondjuk igen szép állapotban van, bár a 4,4 milliós ár a 220000 km-re vetítve borsosnak tűnik.
Néha rápillantok az utolsó évjáratos Audi 100/A6 Avantokra, azok között egy 2,5 TDI – igen, még a soros öt hengeressel – Quattro hajtással álmaim netovábbja lenne, de most az egyetlen, ami ilyet találtam nem túl bizalom gerjesztően néz ki. Cserébe akadt egy, ami nem Quattro, viszont 7 üléses kivitel, sosem hallottam, hogy ebből létezett ilyen, azt hittem a Fritzeknél csak a Mercedes-Benz próbálkozott ilyesmivel. Feldobott egy Szivar 100-as Avantot is, a Porschémmal egyidőset, meglepően szépnek tűnő állapotban, kinti papírokkal, 700 000 Ft-ért. Megér egy misét.
A két ütemű dolgok mindig zsiráfnak számítottak, pedig kicsi korom nagy részét egy homokszínű, Wartburg 353 Tourist hátsó ülésén éltem, de valahogy az „otthonra nem kéne” kategória, pláne, amilyen irreálisan felvitte az árakat a Német export. Úgyhogy Fritz vonalon a Porschénél véget ér az esti nyálcsorgatás. A 944-esek között már egy ideje figyelget egy ’90-es évjáratú S2-es amibe a motoron kívül más 968-as alkatrészek is vannak, remek móka lehet a 240 lovas Variocam vezérléssel. Érdekes módon, a szintén remek 6 sebességes, sperres váltót nem tették rá. Bár OT-s sosem lesz, de még egy kis lóerő és nyomaték egy szép 944-esben igazán jó móka lehet és a 4,25 milliós ár is igen kecsegtető – én nem adnám oda az enyémet annyiért, ez egészen biztos.
A következő állomás egy 928-as Porsche, S4-es, kézi váltóval, USA papírokkal, nem kevés a 6,5 millió Forint, ahogyan viszont a 128500 km nem sok, tehát, ha minden adat valós, akkor ez egy igen jó vétel lehetne.
Innen egyenes az út a 964-esek tábora, amik az utóbbi időben kezdenek megtetszeni – régebben csak a 993-as volt a sláger. Itt egy piros, vaj bőr belsős ’90-eset szúrtam ki magamnak, de még a 78000 km-re és a tip-toppnak tűnő állapotra nézve is horrornak tartom érte a 18 millió Forintot. Persze, értem, hogy léghűtéses és azoknak nagyon elszállt az ára, ahogy azt is, hogy ez már olcsóbb nem lesz, de akkor is rengeteg.
Igen, az örök álmom egy faceliftes, 6 sebességes, 286 lovas 993 Cabrio, de úgy tűnik az is marad, a fent lévők közül ez a delfinkék, sőtétkék bőr belsős, ’96-os említésre méltó, de a 131000 km-ért cserébe a 21,5 millió Ft fájdalmasan soknak tűnik.
Persze továbbgörget az ember és belefut egy „Turbo look”-ként hirdetett – bár az nem csak a szárnyon múlna, ami rendelhető extra volt – fekete, faceliftes 4S-be, ami a vajbőr belsővel 5 sebességes váltóval (szerintem hatos kéne legyen, de lehet a Japán piac miatt más), ez viszi az estét, Japán papírokkal, potom 58 millió Forintért.
Igen, a csúcson kell abbahagyni, reggel pedig korán az iroda felé veszem az irányt valami 4 kerekű latex búslakodóval, hiszen lássuk be, ezek mellett a csodák mellet a mai kor járművei szinte semmivé törpülnek. Mindenkinek további kellemes autómustrálgatást.
2020.09.29.
/Zolo/