Nidal Barátom meghívására érkeztem Szolnokra a múlt hét közepén, a Hering Autóház autószalonjába. A rekkenő hőség ellenére nagyon sokan voltak, mindenki kíváncsi volt a Toyota új modellkollekciójára, korlátlan üdítő, alkohol mentes coctail, gyümölcsök és apró süteményes svédasztalos megvendégelés várt mindenkit.

Lehetőség volt kipróbálni az új Corolla, Camry és Rav 4 modelleket, de egy nap erejéig megcsodálható volt az új Toyota Supra is. Értelemszerűen utóbbi rengeteg embert vonzott.

Két Corollát volt lehetőségem kipróbálni egy rövid út erejéig, a korábban tesztelt Sedan változat utódját, ami teljesen megújult és egy Hibrid, TS változatot. Előbbinél kicsit fejlesztettek még az 1,6-os szívó, benzines motoron, amely a 6 sebességes, kézi váltóval társítva határozottan kellemesen halad. Unikum a mai, aprócska, turbómotoros autók világában egy ilyen motor. A Dual-VVTi-vel ellátott aggregát a maga 132 lóerejével és 159 Nm nyomatékával kicsivel 10 másodperc alatt gyorsul százra és 200 km/h-nál fogy csak el. Tisztességes értékek egy szívómotortól. A teljesen új külső mellett megújult az utastér is, a belső design sokkal ízlésesebb és modernebb lett, a központi műszeregység is felzárkózott a hibrid modellek designjához, a középkonzol tetején trónoló hatalmas kijelzőn pedig rengeteg mindent láthat az ember.

Volt szerencsém egy hibrid, TS modellt is kipróbálni. A cseresznye színű kombi sportülései meglepően stabilan fogják az embert, mögötte pedig még mindig akad elég hely a hátsó ülésen utazók számára. A CVT váltó kézi üzemmódban szinte egy hagyományos, szekvenciális váltó élményét adja, de automatként működtetve is megszokható a hibrid hajtással. Meglepően meglódul az autó intenzív gyorsításra. A 152 lóerős hibrid 8,1 másodperc alatt röpít 100 km/h-ra, váratlan meglepetéseket okozhat ezzel az autós társainak. Forszírozott használat mellett a fogyasztás is intenzívebb, de átlagos használattal a korábban megszokott hibrid értékeket hozza.

Természetesen a kis kétüléses csodára volt mindenki a legkíváncsibb: az új Toyota Supra igen megosztó sportkocsi határozottan passzentosabb lett, mint elődje, így nem annyira Grand Turismo kategória, egy fokkal talán szerényebb. Az aprócska csomagtartó és a hátsó ülések hiánya is jelzi, hogy elsősorban a fokozott vezetési élmény az autó célja. Az utastér kifejezetten szűk, az ajtókon szinte bebújik az ember – az alacsony tetővonal miatt kizárólag főhajtással lehetséges a ki-beszállás, bent helyet foglalva viszont minden értelmet nyer.

Kézre állnak a kezelőszervek, minden ott van, ahol annak lenni kell, előre kiváló a kilátás, a hosszan elnyúló motorháztető jelzi, hogy tekintélyes ménessel van dolgunk. Az ülések oldaltartása remek, a helykínálat talán egy leheletnyivel kisebb, mint Toyota GT 86-ban, de jelentősen tágasabb egy Mazda MX5-höz viszonyítva. Jól átláthatóak a műszerek. A menetteljesítményekről és a motorról tesztelés után nyilatkozom, amint erre lehetőségem nyílik.

A hangját sikerült meghallgatni, ma este a Nippon Weekend Facebook oldalán megtaláljátok róla a videot. A nap végére befutott Gergő Barátom is, régi Suprájával, nem kis figyelmet magára vonva a lassan 30 éves masinával. Köszönöm a lehetőséget a Heringnek Autóháznak.

2019.07.02.

/Zolo/