Szürke vagány

Még mindig tavaszi penitenciánkat dolgozzuk le, a rendezvények kicsit elterelték a figyelmet a tesztekről. Még áprilisban járt nálunk a Ford Kuga ST-Line változata, amely a felszereltségen felül a facelift miatt is érdekes. A korábban tesztelt modellt még éppen az óvatos modellfrissítés előtt csíptük el. Ritka, hogy egy gyártó párhuzamosan futtasson a modellpalettán két hasonló méretű és funkciójú SUV modellt, hiszen eléggé rétegmodell – bár az utóbbi években egyre jobban feltörekszik a SUV kategória – de a korábban tesztelt Ford Edge valahogy egészen más világot képvisel, még a kategórián belül is. Mind kialakításban, formában és kényelemben feljebb pozícionálható. Természetesen árban is. A ST-Line a márka sportosabb kinézetű, felszereltségű, de kevésbé erős motorizáltságú modelljeit képviselő felszereltségi szint. Ő a pit-bull jelmezes labrador a falkában, eddig ebből a felszereltségből egy Ford Focus járt nálunk, másfél literes, turbó-benzines motorral.

Térjünk vissza ehhez a Kuga modellhez. Magnetic névre hallgató szürkés-metál fényezés, az ST Line lökhárítóival és műanyag kiegészítőivel sportos eleganciát kölcsönöz az autónak. A korábban tesztelt modellnél egyel alacsonyabb teljesítménnyel bíró 150 lovas motornak itt sem okoz komolyabb erőkifejtést a több, mint 1600 kg-s karosszéria megmozgatása. A 0-100 km/h-s sprintet kicsivel 10 másodperc alatt teljesíti, a vágta pedig 190 km/h fölé viszi a méretes bódét. Ezen a két literes, egy turbóval ellátott dízelmotoron is egész jó a turbó hangolása, a modern turbómotorokra jellemző alapjárati nyomatékszegénységen érdekesen próbáltak segíteni: a kuplung felengedésével párhuzamosan egy kicsit emel az alapjáraton – ezzel is könnyebbé teszi az elindulást és nehezebbé a lefulladást. Ezt követően pedig már 1700-as fordulattól szépen építi fel a turbónyomást, ami a 2000-es fordulattól rendelkezésre álló 370 Nm nyomatékkal már dinamikus gyorsításra ad lehetőséget. Még 4000-es fordulat környékén is jó erőben van, de ott már érdemes elváltani, hiszen akkor hatékony a motor, hogyha nyomatékon tartják folyamatosan.

Remek hangolású a hat sebességes manuális váltó, az első négy fokozat meglehetősen rövid – ezzel támogatva a fürgébb mozgást. Természetesen a nagy test mozgatásához a városi forgalomban a jól működő és gyorsan kapcsoló start/stop rendszer ellenére is 8-9 liter körüli gázolajra van szükség egy kisebb dugóban. Országúton, autópályán kijön a hosszú hatodik fokozat előnye, 100 km/h-nál 1500-, 130 km/h-nál is 2000/perc alatt marad a motor fordulat, ezekben a tartományokban pedig tempomatos haladással 5 liter körüli fogyasztást lehet elérni kényelmesen. Valójában nem is tempomat, hanem Adaptív Sebességtartó Elektronika van az autóban, mindent elektronika figyel, a holtteret, a sávtartást, a követési távolságot, sőt, a sofőr éberségét is. Néhány sávátlépés után javaslatot tesz egy rövid pihenőre, a műszerfalon megjelenő kávéscsésze „személyében”. Természetesen minden funkció kikapcsolható, akár külön gombbal, akár a logikusan felépített menürendszeren keresztül a kormányon lévő gombokkal vagy a középkonzol tetején trónoló SYNC 3-as rendszer 8 zollos érintőképernyőjén. Ez utóbbi vezérli a szórakoztató elektronikát is és az autó illetve a klímavezérlés is irányítható innen.

Az első generáció óta egész kellemesen felfejlesztették a rendszert, a Sonyval, Microsofttal közösen fejlesztett masina szépen kinőtte a gyermekbetegségeit, egészen gyorsan, dinamikusan veszi az utasításokat, bár sajnos a navigáció még mindig angolul kommunikál csak. A HiFi kellemes hangzású, még nagyobb hangerőnél sem zörögnek az ajtókárpitok, szép, öblös mélyeket ad, az autó funkciójának megfelelő használatra elég. A korábbi modellhez képest az utastéri rakodóhelyek alig változtak, megfelelő a könyöklőben elhelyezett, az ajtóban lévő tároló és a kesztyűtartó méretezése is, talán az egyetlen, amit a facelift előtti modellnél nem vettünk észre, a jobb első ülés hátsó része alatti titkos kis tároló. Természetesen az ST-Line felszereltség az utastérben is megmutatkozik, félbőr/alcantra, kagylósított, elől fűthető ülések, bőrözött, fűthető kormány, váltógomb – bizonyára kézifékkar is az lenne, de elektromos, ezért egy kis gombról vezérelhető a váltó mögött. A sofőrülés több irányba elektromosan állítható és egész kellemesen be lehet állítani, a 4 irányba állítható kormánynak és a csúsztatható könyöklőnek köszönhetően közel elérhető az általam kedvelt fekvő-könyökló üléspozíció. Nagyon praktikus ötlet a teljes műanyag burkolat az ülés baloldalán a padlón, a zsebből kipotyogó apróságok nem tűnnek el, nem kell a fél autót felforgatni, hogy megtaláljuk őket. Az ülések kényelmesek elől-hátul, továbbra is kis tartományban dönthetőek a hátsó ülések támlái, a hátsó lábtér továbbra is tágas. A 220 V-os kivezetés a könyöklő hátsó részében kifejezetten praktikus. Az utastér sötét hangolása az ST-Line modell sajátossága, a hatalmas napszemüvegtartóval felszerelt, fekete tetőkárpitból LED-es világítótestek kandikálnak kifelé. Az enyhén emelkedő övvonal miatt a hátsó üléseken elsősorban ülésmagasítóból lehet jól kilátni az oldalsó ablakokon, de az autó hosszúsága miatt annyira nincs kaloda jellege a dolognak, mint az Opel Mokkában volt.

A csomagtér jó elosztású, a padlója kivehető és/vagy feljebb, lejjebb helyezhető, ezáltal a 2/3 arányban dönthető ülésekkel egy síkot alkothat. Alapvetően 456 literes, de a bővítési lehetőséggel 1603 literre növelhető az űrtartalom, meglepően nagy tárgyak elnyelésére is alkalmas a csomagtér. A csomagér ajtó távirányítható vagy alsó mozgásérzékelős működtetése sokat könnyít a teli kézzel érkezők rakodásán.  Az összkerékhajtás – ahogy az a SUV-ok nagy részénél – itt is elsősorban könnyű terepre alkalmas csak – egy kerék levegőbe emelkedése esetén teljesen elveszíti a hajtását a rendszer. Pedig a futómű igen jó konstrukció, minimálisan pattogós – amit inkább az ST-Line-hoz tartozó, meglehetősen sportos, 235/45-ös 19”-os kerekeknek köszönhet az autó, jó eséllyel egy ballonosabb szettel jelentősen kényelmesebb lenne – cserébe, az autó méretéhez képest döbbenetesen jó, hintázás, himbálózás nélküli, stabil, sportos úttartást biztosít. Mókás, hogy a csillag alakú felni és a szürkés szín hatására az autót páran a Mercedes-Benz ML korábbi szériájának nézték.

Természetesen senkit ne rettentsen el a méret, az autó elől-hátul felszerelt parkoló radarokkal, a tolatást kamera segíti, de lehetőség van automatikus parkolásra is, ahol gomb nyomás után az autó kiválasztja a megfelelő helyet, majd a gáz és fék instrukciókat követő benyomásával illetve felengedésével, a kormányt saját maga forgatva beparkol. Eleinte kissé szürreális élmény a produkció, de lássuk be, a technológia már lassan tíz éve adott, akár a teljesen önvezető autókhoz is. A tesztelt modell extrákkal növelt ára 11,4 millió Ft, amely a kategórián belül talán kicsivel magasabb az átlagnál, de ezért cserébe egy igen vagány kinézetű, remekül felszerelt autót kapunk. A tesztautónk tisztaságáért az Easy Wash Lurdy Ház csapata felelt.

2017.10.20

/Zolo/

Műszaki adatok
Motor	1997 cm3, soros, 4 hengeres, 16 szelepes turbódízel
Teljesítmény	150 LE (110 KW) @3500/perc
Nyomaték	370 Nm @2000-2500/perc
Gyorsulás (0-100 km/h)	9,9 másodperc
Végsebesség	192 km/h
Saját tömeg	1670 kg
Mért, vegyes fogyasztás	8 l/100 km
Üzemanyagtank	60 liter
Csomagtér	456-1603 liter
Ár	11,4 millió Ft