| Német autók és motorok találkozója

A Télapó piros kabátja

Nagyjából egy évvel ezelőtt volt szerencsém az első vadabb Ford Focushoz. Igen komoly benyomást tett a mandarin-gyöngyház fényezésével, a Recaro ülésekkel, a remek futóművel, fékkel és a nyomatékgyár dízel motorral.

Nem sokkal később a benzines Focus ST-vel is eltöltöttem pár igen kellemes napot.

Mindkét autó lenyűgöző hatással volt rám. A benzines változatot Doki Barátom is vitte pár kört Brezova pályán, ő is eléggé dicsérte.

Így az ünnepek környékén egy ilyen látványos autóval mászkálni a városban érdekes dolog: mindenütt utána fordultak.

Eleve az emberek felfigyelnek a piros színre, ilyenkor, amikor sokan vadásszák a Télapót különösképpen. Látványban pedig nincs hiba, az ST Line felszereltség eleve kitesz magáért, a Red & Black limitált sorozat Race Red kiadása pedig még dob a helyzeten.

Küszöbök, látványosabb, nagyobb lökhárítók, a hátsó ablak fölött hatalmas spoiler, 18”-os fekete (Panther Black) felnik…
Minden adott a feltűnéshez. Az autóval szinte sehol nem tudtam úgy parkolni, hogy ne kíváncsi tekintetek fürkésszék, hogy az öreg fehér szakállú kászálódik-e ki a kormány mögül. Egy pillanatra át is futott az agyamon valami jelmezes bohóckodás, de a helyzet adottsága miatt valószínűleg a kormány hamar feltekerte volna a fehér vatta-szakállt és arccal a kürtön végzem.

Az első ülések egészen jó oldaltartásúak. Igaz, a Focus ST-ben lévő Recaro üléseket meg sem közelítik, de ügyes átmenet a sima, gyári és a fent említett között. Egy kicsit tart is, de egy kicsit terpeszkedős is – tökéletesen illik az autóhoz.

Természetesen az első üléseken kívül az autó teljes utastere is hozza a külső sugallta sportos hangulatot. Fekete tetőkárpit, a hátsó, oldalsó ablakok fölött, hátul fogas a kapaszkodók helyén, B oszloptól hátrafelé sötétített ablakok.

A téli időben a hamar szinte tűzforróvá váló ülésfűtés és a szintén gyorsan melegedő kormányfűtés kifejezetten javítja az ember közérzetét.

A remekül funkcionáló klímaberendezés a szélvédőfűtéssel kombinálva pillanatok alatt megszabadít bármilyen deresedéstől, jégtől, zavaró párától.

A SYNC2 néven futó, gépjármű beállításokat, klímát, HiFi-t, navigációt, Bluetooth-t, két USB-t, sőt a tolatókamera visszajelzőjét magában foglaló rendszer működése már-már közelít a hibátlanhoz. A navigáció kezelése még mindig kicsit nehézkes, de kifejezetten gyorsult a rendszer az elődjéhez képest.

Az audio rendszer magasabb hangerőnél már itt-ott megszólaltatja az ajtóburkolatokat sajnos, de addig a pontig egészen kellemesen használható. A telefon dinamikusan kapcsolódik a Bluetooth rendszerhez, remekül hallható és minden funkciója jól működik.

Amit hiányoltam az autóból – de opcionális extra – az a Mondeo-nál megszeretett belső hangulatvilágítás volt. A teljesen fekete utasteret alig világítja meg a tetőn található LED-es lámpa, a napellenzőkben lévő lámpák sem képezték a felszereltség részét sajnos, így napnyugta után igencsak sötétbe borult az utastér.

A hátsó ülésről hiányoltam a kihajtható könyöklőt – ez bizonyára nem tartozéka a sportosabb modelleknek, hiszen egyik Ford Focus ST sem rendelkezett ilyennel.

Egy mondat még az ülésekről: az ST modellekben a Recarok sokkal vaskosabbak, úgyhogy itt kicsivel több a hátsó lábtér – bár az ST-nél is kényelmesen élhető a hely.

Az ajtókon való mechanikusan működő – opcionálisan rendelhető – él védőket továbbra is remek találmánynak tartom, bár a mechanika mozgása miatt, ha kicsit fürgébb az ember, akkor beleakadhat a ruhájába. Gondolom ez történhetett a sofőrajtón lévő darabbal is – sajnos hiányzott a lényeges része.

A már említett „Panther Black” névre hallgató fekete, 18”-os felnik a szín miatt kissé elvesznek az autó alatt, viszont a 234/40-es gumi méret igen kecsegtető. Remek úttartást biztosít az autónak, bár – ugyan sport futómű van alatta – egy fokkal kényelmesebb és talán lágyabb is annál, ami a Focus ST alatt van, mindemellett kellemesen stabil és feszes. Nagy tempóval vett kanyarban kissé orrtolóssá válik az autó – pláne a csúszós úton – de semmi váratlant és kiszámíthatatlant nem csinál.

A futómű továbbra is Fordosan briliáns. A legkényesebb része a történetnek – amit bizonyára sokan várnak: a motor. Az ST Line modellek több különböző benzines- és dízelmotorral rendelhetők.

A benzinesek egy illetve másfél literes Ecoboost, a dízelek pedig másfél illetve két literes Duratorq motorok. Teljesítményük 125-182 lóerő, nyomatékuk 170-370 Nm között változik. A tesztelt modellben lévő 1,5-ös Ecoboost, turbómotor 150 lóerőt és 240 Nm-nyi nyomatékot biztosít. Mondhatni „az arany középút” a palettán.

A modern turbómotorokra jellemző alapjárati nyomatékhiányt itt is ügyesen oldották meg: elinduláskor egy kis automatika megemeli kicsit az alapjáratot. Szinte alig észrevehető, csak hogyha az ember figyel rá. Praktikus és cseles megoldás. A nyomatékszegénység viszonylag hamar elfogy, mert 1500-as fordulat környékén már ébredezik a turbó, 2000 fölött már érezhetően húz, igazán elemében viszont 3000-es fordulat körül kerül. Innen egészen nagyjából 6000-es fordulatig dinamikusan, egyenletesen húz a motor.

A hat sebességes, manuális váltóval a 0-100 km/h-s sprintet 8,9 másodperc alatt teljesíti, ami az 1250 kg-s autó számára egészen kellemes. Megfelelő dinamikával gyorsít nagyjából 180 km/h-s sebességig is, de a hatodik fokozat itt is egészen hosszúra sikerült, az autópályás fogyasztás alacsonyan tartása végett. 100 km/h-nál alig 2000/perc, 130 km/h-nál sem sokkal 2500/perc fölött forog a motor.

Városban a fogyasztás alacsonyan tartásáról a remekül működő Start/Stop rendszer és a váltó indokoltan rövid első három fokozata gondoskodik. Amint a motor elérte a szükséges hőmérsékletet, a Start/Stop minden megállásnál a másodperc tört része alatt azonnal leállítja, majd indulásnál beindítja az autót.

Természetesen a funkció kikapcsolható egy gomb segítségével. A tesztautóban lévő 11000 km-hez nagyjából 1400 km-el járultam hozzá, ezalatt 7,9 liter/100 km-es átlagfogyasztást sikerült összehozni. Városban inkább 8,5-9 városon kívül többnyire 7 liter alatt fogyasztott az autó. Kicsit figyelmesebben simán 7 liter körül tartható a tesztelt Ford Focus ST Line Race Red Edition vegyes fogyasztása.

Az autó alapára 6,5 millió Forint, a sok extrával felvértezett, tesztelt modell 8 millió Forint fölé kúszik, de érdemes az extra listáról faragni. Én simán kihagytam volna az automata parkolórendszert, mert – bár végtelenül ügyesen és talpraesetten tudja párhuzamosan beparkolni az autót – a rengeteg radar és a tolatókamera még egy ügyetlenebb sofőrnek is bőven elég segítség.