A fekete-piros tehén

Használtautó tesztem ismét a CsontiCar telepén való nézelődéssel kezdődött. Mint tudjátok, a FritzenFest szerződött partnereként rendszeresen „ellát” minket valami érdekességgel, az aktuális felhozatalból.

 Azonnal megakadt a szemem ezen a jószágon – nem csoda, hiszen minden eltörpült mellette. Mikor ráböktem Csonti kicsit fintorogva kérdezte, hogy valóban azt akarom-e elvinni, nem inkább a sokkal újabb, közel szalon állapotú Q5-öst, de tántoríthatatlan voltam. Igen, igaz, nem az én ízlésvilágom az autó színösszeállítása, de ezen túlléptem, mert mindig szerettem volna kipróbálni egy ilyet. Pláne a nem sokkal korábbi Mercedes ML 500 teszt után. Még egy BMW X5 hiányzik a prémium SUV sorból, reméljük, rövidesen annak is szerét ejthetjük.

 

Először csak a Rómaira gurultam ki az autóval, hogy jobban szemügyre vegyem. Nos – ízlés dolga – de ez a matt fekete/piros megoldás egyáltalán nem illik az autóhoz, a bőr-króm-fa utastérrel semmiképpen nem harmonizál. Kicsit olyan életérzés, mint nagyapó pink tangában. Alapvetően sem vagyok nagy híve ennek a most divatos matt őrületnek, de valóban van, aminek jól áll, van, aminek sosem fog. Ízlés dolga, lapozzunk…

 Az autó valóban BÖSZME NAGY! A forgalmi szerint a saját tömeg is 2,3t fölött van, de a teljes össztömege csak kicsivel marad el a három tonnától. Ez a hozzám hasonló, egy tonna körüli autókhoz szokott ember számára nehezen felfogható. Tehát olyan, mintha 3 MX5-ös Mazdát vezetnék egyszerre. Természetesen az autó mozgatásához szükséges a megfelelő erő, ezt egy szép, diszkrét hangú 4,2-es V8 as motor adja, 350 lóerővel és 440Nm-el kényelmesen, minden erőlködés nélkül mozgatja az autót. A Quattro hajtás és a hat sebességes automata váltó is zokszó nélkül teszi a dolgát. Van lehetőség kézi kapcsolgatásra is, de teljesen felesleges. Kickdown-ra azonnal reagál, megfelelően vált vissza, az aggregát pedig amúgyis, bármely fordulatról mozdonnyi erőt képes mozgósítani és húz. Talán a rá szerelt 20”-os (igen, húsz), malomkőnyi kerekek teszik egy kicsit zötyögőssé az utazást. A korábban tesztelt BMW 730d esetében is hasonló tapasztalataim voltak, itt kicsit még hatványozottan is, a nagyobb tömeg miatt. Bizony, néha akkorákat üt egy-egy útegyenetlenségen, hogy felszisszen az ember. Ezekkel a méretű – egyébként akár nagyon látványos – pacskerokkal nem, hogy az aszfaltról nem vinném le, de a tükör sima autópályán kívül sem szerencsés. Ó igen, az autópálya… Ott van az Audi elemében igazán! Az Autobahn királya, beáll a belső sávba, aztán szépen, 250km/h-val takarít. Mert ez a motor tudja. Magabiztosan tudja. Bármilyen sebességről olyan erővel lódítja meg ezt a hatalmas kasztnit, hogy mindig meglepődik az ember. Mókás hasonlat, de a 944-esem képes hasonlóra, bármely sebességről, de attól nem meglepő. Egy mobilház méretű, már-már tanktól az. Igen, az ML500-as is tudta ezt… Érdekes, mert minden szempontból nagyobb, tágasabb érzést kelt a Q7. Belül is olyan igazán „elfekvős” az utastér, akár az első, akár a hátsó üléseken foglal helyet az ember. Az ülések elől minden irányba állíthatóak, hátul előre-hátra és dönthető a támla is.

Természetesen minden luxussal, hárombetűs biztonsági extrával felszerelték az autót, minden annak rendje és módja szerint működött is. Pohártartók tömkelege, ülésfűtés elől-hátul, gyári navigáció, körbe parkoló radar, tolató kamera, BOSE hifi, fedélzeti computer és természetesen minden digitális csoda, ami elképzelhető volt 2007-ben. Az egyetlen dolog, ami már kicsit megfáradt a megtett 318000 km alatt, az a csomagtérajtó gázrugója volt, kinyitotta és magasba emelte gombnyomásra, de elengedte a nyomást és szép lassan visszaeresztette az ajtót. Megbocsátható. Mindazonáltal végtelen elismerést érdemel az utastér anyagfelhasználása. Sem komolyabb kopás, sem kiült ülés nem árulkodott a megtett kilométerekről. Igaz, szégyen is lenne ebben az árkategóriában ilyesmiről beszámolni.

Ami számomra egy kicsit csalódás volt, hogy kevés a tároló hely, a rekesz, kevés az olyan hely, ahova az ember úgy beszórja a dolgait, ha beül. Az ajtón lévő tágas rekesz és a könyöklőben lévő kisebb rekesz, kesztyűtartó és ezzel nagyjából kimerült. A masszív könyöklőt, a rekesz fölött elfoglalja a pohártartó-páros és a beépített telefon – ami mostanra például teljesen idejétmúlt dolog. Igen, kell a hely a kábelkorbácsoknak, a gombtömegnek amik lássuk be, 2007-ben igenis látványos dolognak számítottak. Mire az ember észbekapott, hogy egy kézi táskát hirtelen nem tud hová tenni, ha beszáll, már meg is vette az autót a látványosságok miatt. No igen, mert 2007-ben az emberek csak úgy hipp-hopp vettek ilyesmit. Összehasonlításképp az ML500-asban több rakodó hely volt az első traktusban.

 Az autó igazán megdöbbentő része a csomagtér. Igen, 775 literről van szó. Igen, ez még bővíthető is. A hátsó üléseket teljesen síkba lehet hozni a csomagtér padlójával és ilyenkor be lehet költözni a csomagtartóba teljes nyugalommal, berendezkedni és boldogan élni. Hatalmas űr van az autó hátuljában, szerintem egy négy fős család azzal a mennyiségű poggyásszal, ami ide befér, simán nekivághat egy világkörüli útnak. Sőt, megkockáztatom, hogy az autó adottságait kihasználva – egy másik felnivel – még le is nyomná Willy Fog 80 napos túráját. Mindezt úgy, hogy mindenféle derék, vagy végtagfájdalom nélkül, kellemesen, felüdülten száll ki az autóból. Hja, és mindezt 4,79 millió forintért. Nem csoda, hogy a következő héten, amikor Csontinál jártam, már nem volt meg az autó.

 

Amiről nem esett még szó: az autó étvágya. Nos, emberi léptékű használattal 13-15 liter/100km körül tartható, de egészen őszintén, ki bírná ki, hogy néha ne hallgassa meg a V8-as gurgulázását vagy egy-egy enterrel ne szökkenjen pár másodperc alatt kétszázhúsz fölé? Sokan mondják, hogy a 3.0TDI ésszerűbb és takarékosabb megoldás. Én megfontolnék egy LPG szettet is akár. Az élményből nem vesz el, hely van rá és még mindig jelentősen olcsóbb a benzinnél.

 

Zárásul elmesélem egy furcsa élményem az autóval: a Hungária körúton araszoltam, a délutáni dugóban. Elterelések, feltúrások, útépítés minden felé. Nem siettem, időben voltam. Az egyik elfogyó sávból valaki indexelt és kéredzkedett befelé. Természetesen már a harmadik autó ment passzentosan az előtte menő mögött, nehogy beférjen bárki – nem, mintha 300 méter múlva ne jött volna vissza a sávjába, amikor újranyílik – lassítottam és helyet hagytam. Megállt az élet. Nem jött be elém. Pedig láttam, hogy les a tükörben. Villogtam. Még mindig les. Ismét villogtam. Erre, nagy bátortalanul bejött elém, vészvillogó, karlengetés, kiskezitcsókolom. Akkor esett le, hogy ennek az autónak bizony van egy fajta pejoratív, státusszimbólum hatása még mindig.
Bolond dolog, hogy az emberek autókhoz párosítanak tulajdonságokat…

 

Egy ilyen autó, ezekből a tartós anyagokból remek alternatíva lehet valakinek, aki tágas, strapabíró, alkalmasint aszfaltot elhagyó járművet venne, természetesen szem előtt tartva a fenntartási költségeket, hiszen mégis prémium kategóriás autóról beszélünk.

 

 

/Zolo/