Az utolsó pillanat
Nagyon szerettem volna kipróbálni egy Ford Rangert, hiszen az előző generáció erősebbik verziója, majd a facelift előtti gyengébb verziója (KÉK) járt nálam, de sajnos megsérült az autó, nem sokkal, mielőtt felvettem volna, így került hozzám ez a modell, hála a Ford Petrányi gyors és segítőkész hozzáállásának. Több szempontból is kellemes csalódás volt a járgány. Tisztában vagyok a Ford Ecoboost motorjainak elismertségével – az 1 litereshez nem régiben egy Fiestaban, a három hengeres 1,5-öshöz pedig egy Focusban volt szerencsém. Határozottan vártam ismét a számomra oly kellemes emlékeket idéző határozott, három hengeres, kissé Wartburgos hangot – de nem jött. Mivel a 2019 februári autóban még a korábbi konstrukciójú, 4 hengeres motor dohogott. Kérdésemre megtudtam, hogy a 2020 tavaszán érvénybelépő, szigorodó EU-s emissziós normák miatt jó eséllyel már nem is kerül a Mondeoba a három hengeres 1,5-ös motor, mivel azt is kivonják az EU-s piacról. A Nem régen tesztelt Hibrid és a dízel változatok maradnak, a kisebb Ecoboost motorok mellett a legerősebb benzinesnek is mennie kell. Érdekes éveknek nézünk elébe, az EU-n belüli autózásban, az egészen biztos. Sok gyártó fog modelleket kivonni az itteni piacról és egyre többen fordulnak a hibrid technológia felé. Az autó külseje minimálisan változott – óvatosan nyúltak a faceliftnél a külső formajegyekhez.
Fontos szempont, hogy a Fordnál a felszereltség sok esetben befolyásolja a külsőt is – ahogy ez a Focusnál is észrevehető. A „Titanium” felszereltség visszafogott, divatos eleganciát mutat, ezt erősíti a pezsgőszerű, „Diffused silver” névre hallgató szín is. Az alacsonyabb „Business” és a magasabb „Vignale” felszereltség is szembetűnően különböző jegyeket hordoz, már kívülről is.
A korábbi utastérhez képest minimális a változás – pedig, ahogy a Hibrid tesztnél is írtam, a középkonzol áttervezése már nagyon indokolt lenne. Az autó mérete, kényelme, felszereltsége már a korábbi teszteknek is témája volt, így erre részletesen nem térek ki – bár a fix, panoráma tető továbbra is lenyűgöző. A csomagtere – a mankó keréknek (mini pótkerék) köszönhetően – alaphelyzetben 541 liter, a hátsó ülések ledöntésével 1437 literig bővíthető. Könnyen pakolható, tágas és jó a formája is – a hibrid verzióval ellentétben alacsonyabb a padlója.
Tesztünk elsődleges lényege a motor. Szinte alig hallhatóan indul be az 1498 cm3-s, négy hengeres motor, amely 165 lóerőt ad le 5500/perc fordulaton, ehhez társul 242 Nm igen széles, 1600-4000/perc fordulaton, tehát nyomatéka nagy részét, már kicsivel alapjárat fölött leadja. Érdekes módon megvan az Ecoboost motorokra jellemző alapjárati nyomatékhiány, amit a kuplungpedál felengedésével párhuzamosan, alapjárat emeléssel kompenzál az autó, majd nagyjából 1400-as fordulattól már érezhetően megindul és onnantól ereje teljében van az aggregát.
Váltáskor alig észrevehető a minimális turbólyuk és közel tiltásig remek dinamikával húz a motor, bár szükségtelen szétforgatni, a 2500-4500 közötti fordulaton tartva nagyon szépen halad. Jó a fokozatkiosztás a hat sebességes kézi váltón, hatodikban 100 km/h-nál 2200-at, 130 km/h-nál 3000/percet forog. A motor szinte teljesen vibrációmentesen jár, 3000-es fordulat fölött minimális, 4000-es fordulat fölött határozottabb, de egyáltalán nem zavaró hangja van. A 0-100 km/h-s sprintet 10,3 másodperc alatt tudja, a végsebessége pedig 214 km/h. A Nagy, Német Autobahn-on a 160-180 km/h-s utazó sebességet kényelmesen tudja. Tekintettel arra, hogy a downsizing miatt, a kisebb, turbos motor egy nagyobb szívónak felel meg, így senki sem fog meglepődni, hogy a 165 lóerős teljesítmény mellé egy közel 2 literes, szívó, benzines motor fogyasztása társul, 8,5 liter/100km. A megtett 1050 km alatt különböző körülmények között próbálgatva: folyamatosan 100 km/h-val haladva 6,5 liter körül, autópályán, 130 km/h-val haladva 7,5 liter körül, városban, araszolva, dugóban ücsörögve pedig 10-11 liter körül is elszürcsölget az autó 100 kilométerre vetítve.
A kicsivel másfél tonna fölötti, tágas, kényelmes autó szemszögéből nézve, ezek elég jó értékek. A fék és a futómű remekül teljesít, hozzák a megszokott, Mondeos élményt. Kellemesen adagolható, határozott fékek vannak az autó alatt, ezekkel a viszonylag ballonos 235/50 gumikkal, a 17”-os felnik pedig szépen elnyeli az apróbb gödröket, útegyenetlenségeket is.
Kissé sportos a hangolása, nagyobb felni, peresebb gumi kombinációval igen szép íveket futna pályán is. Az autó jól mozog, szépen húz, egyáltalán nem marad szégyenben semmilyen körülmények között. Ez egy kiváló autó, tágassága és méretes csomagtere miatt elsősorban utazóautónak alkalmas. A tesztautó ára 7 990 000 Ft. Gyakoribb városi használatra praktikusabb a Hibrid modell, viszont aki tart a hibrid járművektől és megbízhatóbbnak vagy megnyugtatóbbnak ítéli a sima, benzines technológiát, nem zavarja az alkalmasint magasabb városi fogyasztás az még most, jó eséllyel meg tudja vásárolni az utolsó, kifutó példányokat ebből a modellből. Tesztautónk tisztaságáért az Easy Wash Lurdy Ház csapata felelt, a tesztautót köszönjük a Ford Petrányinak.
2019.01.30.
/Zolo/
Műszaki adatok | |
Motor | 1498 cm3, 4 hengeres, benzines turbo |
Teljesítmény | 165 lóerő (121kW) @5500/perc |
Nyomaték | 242 Nm @1600-4000/perc |
Váltó | 6 sebességes kézi |
Gyorsulás (0-100 km/h) | 10,3 másodperc |
Végsebesség | 214 km/h |
Fogyasztás | 8,5 l/100km – mért, vegyes |
Saját Tömeg | 1555 kg |
Csomagtér | 541-1437 liter |
Listaár | 7 990 000 Ft |