“Halló Vasedény!?”

A fenti emlékezetes idézet Kern András “Halló Belváros?” című kabaréjelenetéből többször elhangzott a sárga, kissé telefonfülkére emlékeztető járműben. A vitathatatlanul figyelemfelkeltő forma szinte mindenkinek mosolyt csalt az arcára, amit fokozott a kanári – bocsánat – Mohasárga (? – szerintem a moha az zöld) szín. Az autó kicsisége, kompaktsága is különleges, hiszen ilyen rövid autót nem gyártott a márka több, mint 30 éve, a 343-as kifutása óta.

A vidám kis sárga járgány az importőr jóvoltából került hozzánk, hiszen a VolvoBlog csapatával karöltve idén negyedszer szerveztük meg a Hungarian Volvo Camp eseményt. Korábban is voltunk oly szerencsések és egy-egy tesztautóval gazdagodtunk a rendezvény hetére: már tavaly is teljesen elektromos autó volt a tesztalany, egy Ultimate felszereltségű Volvo C40 Recharge Twin korábban pedig egy Mild-hybrid, összkerék hajtásos, Volvo V60 Cross Countryhoz segített minket a szervezésben.

A sok alumíniumot és műanyagot felvonultató forma és a szín szerintem telitalálat élénk, vidám, feltűnő, ahogy a kompakt crossover formavilága is. Szerintem igen nehéz a jelen kategóriákba besorolni, nem igazán crossover – attól alacsonyabb és nem is kelti annak hatását –  hatchbacknek vagy kombinak semmiképp nem nevezném, de a kompaktsága vitán felüli. A front esetében sokat segít az azonosításban az embléma – annak hiányában szinte bármelyik kínai gyártó terméke is lehetne – viszont a fényszórókban a szakavatottak szinte azonnal azonosíthatják Thor kalapácsát – amely forma egyébként a jelenlegi márkaarculat része és a fényszórók formavilágát meghatározza.

Ha már a fényszórót említjük, rögtön közbeszúrnám, hogy a LED-es megoldás jól világít és az automata funkció is valóban intelligens, de szórt fényt alig ad, tehát megvan az a vonal, ameddig világít, fölötte pedig teljes a sötétség. Természetesen a szembejövők szemszögéből nézve ez jó – hiszen nem vakít, de vezetési szempontból vizsgálva kissé kérdéses. Sajnos részleges kitakarásra sem képes – felkapcsolja vagy lekapcsolja a reflektort, nincs mátrixozás. Kizárólag automatikus állapotot találtam, nem sikerült sem helyzetjelző, se egyéb lehetőséget találnom, ahol magam aktiválhatnám a világítást.

A formavilág a továbbiakban egy hátrafelé enyhén lejtős kombiba oltott hatchbackre hajaz – maradjunk valóban a kompakt megnevezésnél – a tetőoszlopoktól felfelé fekete, felül pedig egy hatalmas – sajnos nem nyitható – panorámatetőben végződik. Csalós a forma, hiszen az ajtók vonalában nagyon lejt, de középen például alig, így kissé gúla formájú az egész. Az autó hátsó része már jobban ismerős, a markáns lámpatestekről valóban hamarabb asszociálunk a jelenleg is futó Volvo modellekre.

A motortérhez – elektromos autó lévén – nem nagyon van hozzáférésünk, a jármű elejében is tároló van. Légrugók segítségével tárul fel és a rengeteg műanyag burkolat közepén egy aprócska, 7 literes, külön ajtóval leválasztott, kéderrel körülszigetelt rekeszt találunk. A kis fröccsöntött, műanyag fedél belsején jópofa, rénszarvasos-autós dekoráció látható – nagy plusz pont “márkaimidzs” építésből. Az aprócska rekesz az egyik töltőkábel tárolására lehet alkalmas. Fölötte – a szélvédő irányában – egy szintén, belülről jávorszarvasos dekorációval ellátott kis fedél található, folyadékszintek ellenőrzésére.

A Geelytől kapott padlólemez szendvicspanel megoldásának okán az akkuk és a motor elhelyezkedése közel 50/50 százalékos, elég jó súlyelosztást tesz lehetővé, ezáltal az autó kezelhetősége igen kedvező. Az akkukapacitás 51/59 kWh óra a villanymotor pedig 272 lóerőre és 343 Nm nyomatékra képes, mindezt pedig a hátsó kerekeken keresztül juttatja át az útra – elérhető összkerékmeghajtásos változat is. Az Extended Range változat legnagyobb, általam látott, becsült hatótávja 475 km volt, de normális használat mellett egészen biztos, hogy valóban 400 km körüli hatótávra képes még autópálya tempóval is. Ehhez társul az 5,3 másodperces 0-100 km/h gyorsulás és 180 km/h végsebesség – ráadásul mindezt néma csendben teszi.

Az autó elején lévő lakkfekete dekorációnak tűnő, műanyag elem több attól, valóban szellőzők vannak benne, amelyek az első kerekekhez, a fékékhez vezetik a levegőt és annak jótékony, hűtő hatását. Hatalmas és roppant hatékony, hűtött tárcsafékeket rejt az óriási, fényesre polírozott alumínium felnis kerék, amely 245/40R20 Good Year Efficient gumikkal van felszerelve. Ritka tökéletes futómű társul hozzá, remekül ötvözi a még kényelmes, de már sportos úttartást, kiválóan elnyeli az útegyenetlenségeket, de közben egy pillanatra sem ad instabilitás vagy tapadásvesztés élményt. Briliáns megoldás.

A csomagtartó elektromosan nyílik, ideális esetben láblendítéssel is, de található egy aprócska, szinte alig látható gomb, a Volvo felirat L betűje fölött is, amivel közvetlenül is működésbe tudjuk hozni a nyitó-villanymotorokat. Nem túl tágas csomagtér tárul fel, amely alaphelyzetben csak 318 liter, de a hátsó ülések teljesen síkba döntésével is csak 904 literig bővíthető.

Teljes értékű, merev kalaptartó határolja a csomagteret, manapság már ez is ritka az autógyártásban a sok ponyva, textiltakaró és más olcsó megoldások között. Erre a kalaptartóra rögzítették az elakadásjelző háromszöget is, két apró, műanyag füllel. A kalaptartó egyébként kényelmesen elfér a csomagtár aljában, nem szükséges neki helyet keresgélnünk, ha bővítenénk a rakteret.

A csomagtartóban található fekete zsákocska Volvo felirattal elsőre fejtörést okozott sőt, még kibontva is időbe telt, mire rájöttem, hogy a tartalma az a panorámatető árnyékolója. Svédesen kreatív megoldás, roppant ötötletes, kreatív és hatékony, már-már IKEA magasságokba hág – utóbbi is ilyen filléres, cserébe roppant drága.

Az árnyékoló felhelyezésével megküzdöttem rendesen, az autóban pucsítva, fekve, kézzel-lábbal, meglehetősen komikusan vergődve, sikerült rögzíteni.

A látszat ellenére valóban stabil és megbízható megoldás az apró, tologatható, műanyag lábakkal való rögzített, fekete háló és tökéletesen betölti funkcióját – újabb kreatív pont a Volvonak.

A hátsó ajtó nem túl magas és nem is nyílik tágasra, nem könnyíti meg a hátsó ülésre való bejutást. Az erősen lejtős tetőívre is figyelni kell, tehát erősen bólintós a ki és beszállás hátra. Belül is szűkös az autó, a lábtér éppen elégséges, a fejtér kellemesebb, de 190 cm-nél magasabbakat ne ültessünk hátra.

Három állítható fejtámla van, de könyöklő sajnos nem jutott. LED-es belső világítás, akasztók, de kapaszkodó nincs. Az ülésburkolat zsákvászonra emlékeztető szövetmintája ötletes és strapabírónak tűnik – az ajtókon is megjelenik az üvegszálazásra hajazó mintázat, látványos és ötletes.

Szintén plusz pont a belső kilincsek formavilágának, látványos és kreatív. A hely 3 személynek szűkös, legfeljebb két felnőttet ültetnék hátra, de két gyereküléssel is alaposan tele lesz ez a szekció.

Az autó árát alacsonyan tartandó, a hátsó ablakok elektromos kapcsolója a térdünknél, középen van, lefelé automatikusan működnek – felfelé nem. Az üléspozíció elég magas, jó a kilátás az ablakokon, de inkább kisebb felnőttekre, gyerekekre méretezett a hátsó ülés. A plexi panoráma tetőn a kilátás innen tökéletes. A két első ülés hátán szövet zseb van, továbbá az első könyöklő alatt található középső tárolóból egy jópofa, szintén jávorszarvasos mintázatú, fröccsöntött, műanyag rekesz vehető ki, amit tárolásra tudunk használni.

Az első ülésre könnyebb a beszállás, de a távirányítón nincsenek gombok, érzékelő jelzi érkezésünket, az autó már beüzemeli magát, mire a kilincshez érkezünk, a járműben igen sok az automatika. Kinyílik, elindul a klíma/szellőzés, készenlétbe kapcsol a motor. A trükkösen, elektromosan irányítható első ülésen helyet foglalva egész jó helyünk van, a könyöklők elhelyezése tökéletes.

A háttámla kialakítása nem túl szerencsés, az alsó részén lévő kiugró rész pont ott nyomta a derekam, ahol hajlamos megfájdulni és sajnos az ülés ezen része nem állítható sehogy. Egyébként a nem állítható fejtámla jó helyen van, az ülőlap is elég hosszú és az ülés oldaltartása sem lenne rossz.

Az ajtózseb kissé idétlen, inkább fektetve tudjuk belehelyezni a flakonunkat. Elektromos autóban megszokott, hogy rengeteg tárolóhelyünk van, ez az EX30 esetében elég furán alakul.

A középkonzol alján van egy kesztyűtartó, viszont nem találtam hozzá gombot, kapcsolót, csak elektromosan nyitható, a középső kijelzőről, ami kissé aggályos, hiszen az autó lemerülése esetén kérdéses, hogy a tartalmához hozzájutunk-e?

A padlón szintén érdekes tároló van, aminek az alja két irányba nyitható – mint egy szekrényajtó – és további alacsony rekesz található alatta, ez előtt csatlakozás nélküli töltő van, de további egy telefonnyi hely is akad.

A középső könyöklőbe rejtett tároló kis gyakorlatot igényel – nem érdemes rángatni, kifelé húzni, egy könnyed benyomással automatikusan előre tolódik és akár egy dupla pohártartóként is funkciónál.

Két állásban is rögzíthető, egy vagy két pohárnyi helyzetben. Kivehető, takarítható, gumírozott alja van. Innen középről vezérelhető a központi-zár illetve az első és egy kis kapcsoló segítségével ugyanarról a két gombról a hátsó ablakok is.

A kormánykerék már nem kerék, hanem négyzet. Mint a négyszögletes kerek erdő, sarkai lekerekítettek és az alja/teteje szinte lapos. Alapvetően ötletes, bár elég szokatlan. A lapos felső rész segíthet alacsonyabbak számára a kilátásban, a lapos alsó rész pedig segíthet a pocakosoknak a beszállásban – amennyiben “függőleges” állapotban van a kormány.

A rajta lévő kapcsolók érintő kapcsolónak tűnnek, de nem azok és mivel egy-egy lapon vannak, így kissé esetlenek, mert meg kell őket nyomni, de ezáltal nem biztos, hogy pont azt a funkciót keltjük életre, amit szeretnénk, mert a “lap” másik része is nyomódik. Ez elég idétlen. Az irányváltó a kormány mögött – mint régen a “gengszterváltók” – kissé a kilincses váltóra emlékeztetve fel-le irányba kapcsolható, de itt már minden elektromos, semmi mechanikus kapcsolata nincs semmivel.

A bal oldali egyetlen darab bajuszkapcsoló – kissé Mercedes-es stílusban – irányítja az ablaktörlőt, indexet és reflektort. A műszeregységet a középen elhelyezett, táblagépszerű kijelző látja el.

Igen nagy és innen tudunk irányítani mindent, Google Maps, klíma, jármű statisztika és bármilyen rátelepíthető applikáció elérhető. További 10 pontot ér a Harman Kardon HiFi, ami tökéletes térhatást biztosít, kellemes magas és mély, tiszta hangzás.

Számomra igen kellemes meglepetés volt ez az autó. Nem voltak túl nagy elvárásaim felé, mert egy ilyen autótól az ember elsősorban a napi közlekedőedény tudást várja el, de kiváló vezetési élményt nyújt. Igen, ezért a mondatért biztosan sokan megköveznének, de a briliáns futómű, ami nem ráz, nem zörög, nem zötyög, mégis kiválóan tart, remekül fordul és bitang jó kanyarsebességeket lehet vele elérni, a hátsókerék meghajtás minimális játékossága, az erő és az 5 másodperc körüli gyorsulás és robbanékonyság remek egysége feledteti a megszokást kívánó apró bugyutaságokat. Ráadásul a hatótáv is egész jó, nyáron 400 km fölött, de jó eséllyel a hazai nulla fok körüli télen is tud 300 km utazós hatótávot fűtve-hűtve. A klíma hatékonysága is jól állítható, nincs már meg az aggodalom, ami régebben volt, hogyha fűtünk, nem érünk oda, már nincs “hatótáv-para”. A Volvo EX30 érkezésével kimondható, hogy már van olyan elektromos autó, ami jól néz ki, igen jó vezetési élményt nyújt és megfelelő a hatótávja is.

Két szűk keresztmetszete van ezeknek az autóknak, a töltés és az ár. Ezek közül az előbbi itt is kérdéses lehet, hiszen otthoni, konnektoros töltőről egy 30%-ra merített akku 32 óra töltési idő, nullára merítve pedig közel 50 óra, ami bő két nap viszont az átlagos, napi 50-100 km ingázást visszatölti egy éjszaka alatt.

Természetesen egy Wallbox vagy egy villámtöltő ennek töredéke alatt boldogul, például egy nagyfeszültségű (villám) töltőn 30 perc alatt tölt 20%-tól 80%-ig, tehát fél óra alatt beleszuszakolható bő 250 km, de ennek értelemszerűen már ára is van, itt nincs meg az otthoni töltés 5-600 Ft/100km “olcsósága”. Az autó fogyasztása az 1651 km tesztút alatt 17 kWh/100km volt.

Másik kérdéskör az autó ára. Meglepő módon a belépőmodell már 15 millió Forint környékén elérhető, de még a nagyobb akkus, összkerekes változatok is 20 millió Forint környékén vannak. Tesztautónk a magasabb, Ultra felszereltséggel, nagyobb akkuval, hátsókerék hajtással 19 290 000 Ft értéket képvisel. Ismét jelzem, hogy nagyon érdemes figyelni az akciókat, mert a kisebb akkus, hátsókerekes, Core felszereltségű “alapmodellt” a nyáron 13 millió Forintra leakciózták, de így év vége felé is igen jó ajánlatokat lehet kifogni vagy kialkudni. Ilyen tizenmilliós árakon pedig egy jobban felszerelt hibrid Toyota Corollát lehet vásárolni, aminek a kis benzintank miatt nem sokkal nagyobb a hatótávja viszont merőben költségesebben üzemeltethető.

Azoknak ajánlom ezt az autót, akik elektromos járműben gondolkodnak, de szeretnék a lehető legtöbbet megtartani a belső égésű, sportosabb autók által nyújtott vezetési élményből, szeretik a kicsit formabontó, extravagánsabb stílust és nem zavarja őket, hogy nincs túl sok helyük. A hatótáv és a töltés megoldása pedig minimális tervezés és gondolkodás mellett már megnyugtatóan megoldható.

Szokás szerint mellékeltük a részletes műszaki adatokat, a többit pedig tekintsétek meg  a Youtube csatornánkon. Iratkozzatok fel és kövessetek minket!

A tesztautót köszönjük szépen a Volvo importőrének, tisztaságáért az Easy Wash Lurdy ház csapata felelt.

2024.12.15.

/Zolo/

 

Műszaki adatok
Motor	Elektromos – hátsó kerék hajtás
Teljesítmény	272 lóerő (200 kW)
Nyomaték	343 Nm
Váltó	Fokozatmentes
Gyorsulás (0-100 km/h)	5,3 másodperc
Végsebesség	180 km/h
Saját tömeg	1790 kg
Csomagtér	319-904 liter (+7 liter elől)
Fogyasztás – mért	17 kWh/100 km
Töltési idő 0-100%	kb. 1 óra – kb 50 óra (villámtöltő –  230V, 10A)
Hatótáv (tesztelt)	kb. 120-475 km
Alapára	15 130 000 Ft
Tesztautó ára	19 290 000 Ft