Alap elegancia

A Csonti Car udvarán bóklászva akadt meg a szemem ezen az autón.

Volt dolgom 190-essel, ami az első – szupersikeres – próbálkozása volt a csillagos márkának ebben a kategóriában. A BabyBenzzel méltó módon sikerült megvetnie a lábát a csillagos márkának egyel kisebb kategóriában. Olyannyira, hogy lejjebb is merészkedtek, hiszen már az A Klasse is sokadik generációját éli. A tesztelt modell egy alap, dízelmotorral felszerelt darab volt.

Mindig tetszett a W204-es formája, hiszen kicsit szakított a kereklámpás megoldásokkal és morcosabbra vette a figurát. Ezáltal kicsit komolyabb lett a megjelenése, kevésbé játékos, mint egy CLK, de a mérete miatt mégsem annyira tűnik ki, mint egy E Klasse. A fényszórók szerintem kifejezett esztétikai élményt adnak, a lencsés Xenonon jól mutat a felirat.

Ez a konkrét példány 2012-es évjáratú, a benne lévő 188000 km hiteles, ezt az autó állapota is tükrözi. Tény, hogy a prémium kategóriás autók között a mai napig igen jó minőségű utasteret gyártanak. Ekkor még javában tombolt a dízel-láz, az alap, elérhető ilyen motor pedig a 16 szelepes, 4 hengeres, 136 lóerős, 2,2-es dízel volt.

Ezt a blokkot igen régóta fejlesztgeti a márka, sőt, több más márkának is értékesítették – ennek a blokknak az alapja képezi a Ssang-Yong Rexton motorját is. Az 1600-as fordulaton rendelkezésre álló 330Nm nyomaték ezzel a 7Gmatic, automataváltóval párosítva kissé lassan indítja meg az autót, a kezdeti lendület után már egész dinamikusan mozgatja. A 0-100 km/h sprintet 9,1 másodperc alatt teljesíti és 215 km/h-nál fogy el a lelkesedés belőle. Nem eget rengető adatok, de szégyenben sem marad vele sehol. Az alapjárati nyomatékszegénység leküzdése után egészen jól húz, nagyjából 4000/perces fordulatig. Sajnos a dízel kerregés minden fordulaton hallatszik és meglehetősen zavaró. Ebben a kategóriában még nem törekedtek a zajok teljes elnyomására – az S Klasse kellemesen gurgulázó V8-asa bezzeg alig-alig volt hallható az utastérben.

A futómű egész kellemesen elnyeli az útegyenetlenségeket, nagyban köszönhető ez a 225/45-ös gumiknak, amik a 17-es felniken még hagynak megfelelő lehetőséget a pesti kátyúk kidolgozásához. Ezzel egyetemben határozott úttartás párosul az autóhoz, de korántsem sportos – hiszen nem is erről szól. A légzsákok garmadának és a sok 3 betűs extrának köszönhetően meglehetősen bolond biztos a járgány, azonnal elveszi a gázt és korrigál a legkisebb csúszásra, kipörgésre is. Persze, igény esetén sok minden kiiktatható ezek közül, de feleslege és indokolatlan. Igaz, jelentősen több erőt is kipréselnek már ezekből a 2,2-es aggregátokból, tehát a lehetőség adott. A fék jól adagolható és megfelelően lassítja az autót, de egy ilyen idős/állapotú autónál ez természetes. A 7 sebességes, automata igen ügyes kreáció, alapvetően a motor alacsony fordulaton tartására törekszik, de határozott gázpedál mozdulatokra késlekedés nélkül reagál és minimális turbó-lyuk után meg is indul az autó. Folyamatos gyorsítással szépen fogynak a fokozatok is, míg az első három egészen rövid, a hatodik-hetedik hosszú, hogy autópálya tempónál már alig-alig forogjon a motor, éppen csak a minimális erő legyen meg, a sebesség tartásához. Adott a kézi kapcsolgatás lehetősége is, de felesleges, úgysem ezzel az autóval fogunk lámpától-lámpáig versenyezni péntek éjjel a Váci úton.

Nagyobb sebességnél a dízel motorzaj szépen beleolvad a lassan-lassan megjelenő szélzajba, ami kategórián belül igen alacsony, de nem elhanyagolható. Az utastér nagy trükkje a 190-esnél az volt, hogy a közel 124-es helykínálatát hozta az első üléseken. Nos, ez esetben már határozottan érezhető, hogy egy kategóriával lejjebb vagyunk, szignifikánsan szűkebb, keskenyebb az autó, de még így is a kényelmes határon belül van.

Az Avantgarde felszereltség sok fontos extrát tesz elérhetővé, a teljesség igénye nélkül akad itt 8 hangszóró, parkradar, kétzónás, digitális klíma, navigáció, beépített telefon. A nem túl nagy kijelző a középkonzol tetején még éppen a használhatóság határán belül van a felsorolt funkciókhoz.

Igaz, az ülés csak félig elektromos és a deréktámasz is mechanikus, de mindezzel együtt igen kellemesen beállítható a könyökölve, enyhén fekve vezetés. Terpeszkedésről szó sincs, de egy hosszabb út különösebb kényelmetlenség nélkül megtehető.

Az utastérben kellemes, világosszürke borítás van, itt-ott textilbőr, máshol textil. Diszkréten elegáns minden, informatív a műszerezettség, meglehetősen sok gomb van – én pedig szeretem a gombokat. A tároló helyeket határozottan keveslem.

Az ajtózsebek élhetőek, bár komolyabb méretű PET-palackot nem gyömöszölnék egyikbe sem, mert esélytelen – ötletes az iderejtett csomagtér nyitó. A könyöklőben lévő rekeszben is igen szűkös a hely – ráadásul itt kapott helyet az USB és az AUX bemenet is.

A kesztyűtartó sem túl tágas, a benne lévő polcosdi szerintem oktalan és felesleges – viszont hűthető az egész. A középkonzol és a kilométeróra műszeregysége igen könnyen kitanulható, a vezérlése logikus és egyszerű, a multikormányon is hamar kiismeri magát az ember.

Mercis sajátosság a külön karom lévő tempomat és a lábbal benyomható-kézzel oldható „kézifék”. Mivel a kijelző panel adott, szerintem igen hiányzik a tolatókamera. Az autó hátulja magasan van, semmit nem látni hátrafelé, az ember kénytelen a tükrökre és a radarra támaszkodni tolatáskor, úgyhogy nem árt az óvatosság. Kiemelném, hogy roppant tartós anyagokból áll az egész utastér, ennyi megtett kilométer után sehol, semmi nyoma kopásnak, elhasználódásnak. A hátsó üléseken jelentősen mérsékeltebb a hely, éppen elférek a magamnak beállított sofőrülés mögött.

Két átlagos felnőtt embernek megfelelő a tér, a lehajtott könyöklővel egész komfortosan lehet utazni itt is, a fejtámlák jól beállíthatóak, de fejedelmi térre ne számítsunk. Ki-beszállásnál érdemes határozottakat bólintani, a lejtős C-oszlop miatt. Az üléseket nem lehet előre dönteni a csomagtér bővítése végett – akinek nagyobb térre van szüksége, vegyen kombit. A szabályos és könnyen pakolható 475 literes csomagtér nagyon igényes.

Minden részét jó minőségű burkolatok fedik, nem nagyon akad csupasz fémfelület sehol. Tény: ennek sem túl nagy a mérete, találni tágasabbat a kategóriában. A fedélzeti computer írta 6,4 liter/100km fogyasztás hiteles, kicsit utánakérdezve 3,5-10 literig szinte bármi kiautózható belőle terheléstől és lábtól függően. Az azóta elkelt tesztautó ára 3 990 000 Ft volt. Ezért a pénzért reálisan még egy jól felszerelt Suzukit sem kapunk, attól pedig mind biztonságban, kényelemben és presztízsben jelentősen többet tud egy ilyen Mercedes-Benz. Köszönöm a lehetőséget a Csonti Carnak az autó kipróbálására.

2019.02.20.

/Zolo/

 

Műszaki adatok
Motor	2143cm3, 4 hengeres, 16 szelepes turbódízel
Teljesítmény	136LE (100kW) @2800-4600/perc
Nyomaték	330Nm @1600-2600/perc
Váltó	7 sebességes automata
Gyorsulás (0-100 km/h)	9,1 másodperc
Végsebesség	215 km/h
Saját tömeg	1565 kg
Csomagtér	475 liter
Fogyasztás	6,4 l/100 km
Ára	3 990 000 Ft