Tavaszváró

Kicsit előre ittam a medve bőrére, ezzel az autóval. Nem sokkal a márciusi tél kitörése előtt volt lehetőségem egy villámteszt erejéig kipróbálnom Balázs autóját. Pár éve írtam már egy korábbi autójáról, a Polo után szintén német márkától visszatért a konszernhez. Gondolom, sokan várjuk már nagyon a jó időt, ezért is szerettem volna egy kis nyárváró hangulatot. Sajnos a 0°C körüli hőmérséklet – és az utána érkezett havazás és fagy – jelezte, hogy még egy kicsit várat magára a strandszezon.

Ez az autó metálfekete. Igen, a külföldi forgalmi szerint is ez a hivatalos színe, de attól függően, hogy esik rá a fény, szürkés-lilás árnyalatokat is felfedezni az egységes, gyári fényezésben. A tulajdonos szándékosan tartotta meg ilyen állapotban az autót, hiszen így mindenütt a gyári értékek mérhetőek. Természetesen egy kis javítás vagy polírozás biztosan sokat javítana az apró karcokon, szóba is került korábban, hogy elkészül az autón, de mivel eladó sorba került, jó eséllyel ez az új tulajdonos döntése lesz. (Zárójelben jegyezném meg, hogy ilyenkor érdemes nyitott autót venni, mert egy hónap múlva feljebb mennek az árak.)

Ez egy patent kis autó. Nem vagyok túlságosan sem dízel, sem automataváltó hívő, de ebben az autóban ez egy remek párosítás. A teljesen felújított, 6 sebességes, DSG rendszerű, S-Tronic váltó nagyon szépen teszi a dolgát. Stabil haladás esetén már egészen alacsony fordulaton felváltogat, alig hallani a motort – még nyitott tető mellett is. Sport fokozatban hagyja tovább forogni a motort, de bármikor lehetősége van a sofőrnek, akár a sticken a +/-, akár a kormányon lévő fülekkel beleavatkozni a váltásba. Egy álló rajtos elindulásnál meglepően nagyot lódul az autó már rajtolásnál is, hiszen a 320 Nm nyomatékot már 1750/perces főtengely fordulaton leadja, tehát kicsivel ezres fordulat fölött ennek nagy része már rendelkezésre áll. A remekül méretezett turbónak köszönhetően a 140 LE teljesítmény 4200-as fordulaton jelentkezik, ennél sokkal tovább nem is érdemes forgatni a motort, ha az ember sietős tempóval halad, hiszen bőven nyomatékcsúcs fölé érkezik vissza a következő sebességi fokozatban. Ideális esetben 1500-3500-as fordulat között tartva bitang jót lehet autózni ezzel a motorral.

A két literes CR TDI-re szándékosan esett a választás, a négy karikás márka egyik legjobb dízel motorja. A benzines TSI-TFSI motorokról nem sok jót hallani mostanában, a felhasználási módnak pedig ez tökéletesen megfelel. Határozott gyorsítással, kicsivel 9 másodperc alatt eléri a százas tempót és nem sokkal 200 km/h fölött ér véget az erő. Csukott tetőnél a motort alig hallani – remek a zajszigetelés. Nyitott tetőnél minimálisan hallatszik „magasabb” fordulaton, de egyáltalán nem zavaró – a gyári BOSE HiFi kényelmesen elnyomja a mormogást.

A HiFi-n kívül igen busás felszereltség található az utastérben, nagyon impozáns a sötétbarna bőrkárpitozás, remekül harmonizál az autó színével. Az első ülések kifejezetten kényelmesek, csukott tetővel is tágas, jó a térérzet. Az elektromosan állítható deréktámasz még a hozzám hasonló hátfájós figuráknak is beállítható úgy, hogy elég kényelmes legyen. A gyári navigációt leszámítva szinte minden megtalálható az autón, ami rendelhető volt – külön plusz pont, a levehető, gyári vonóhorognak, amit jó eséllyel nem sűrűn használtak.
A multifunkciós kormány mögött, két oldalról vezérelhető S-Tronic váltó, tempomat, kétzónás, digitális klíma, ülésfűtés, parkoló-radar, blokkolás- és kipörgés-gátló, légzsákok garmada gondoskodik róla, hogy kényelemben és biztonságban érjünk célba minden alkalommal. A könyöktámaszt is remekül pozicionálták, elérni róla a váltót és a kormányt is, a benne lévő kis rekesz pedig dob egy kicsit az utastérben uralkodó rakodóhely hiányon. A kézifék mellett akad még egy hasonló méretű, fedhető rekesz, de a nem túl nagy ajtózsebeken és a hűthető kesztyűtartón kívül nincs más opció, ha hirtelen valamit odaraknánk. Igaz: nyitott autóban botor dolog széthagyni dolgokat, ettől függetlenül nem ártott volna még egy kevés rakodó hely.

A hátsó ülésre viszonylag könnyű beszállni, az ülés előredől és előre is csúszik – nyitott tetőnél csak belép az ember, de zárt tető esetén sem kell túl nagy akrobata mutatvány a művelethez. Két fő számára elegendő helyet találni itt. A lábtér is megfelelő – itt nem lábatlan utasokra terveztek, mint a Toyota GT86 esetében, de nincs is annyira bőséges helykínálat, mint az e36-os Cabrio vagy az e46-os Cabrio BMW-nél. A majdnem teljesen sík ülőlap és a meredek – közel függőleges – háttámla hosszú távon bizonyára nem túl kényelmes tartást ad, de jó eséllyel élhető, hogyha az ember egy nyári estén „idekényszerül”. Talán az eddig tesztelt autók közül az Opel Cascada áll a legközelebb helykínálat szempontjából. Az autó kompakt, dinamikus formája egészen alacsony üvegfelületeket eredményez, nem annyira bunker-hangulatú, mint az Audi TT, de csukott tetővel, és a gyárilag enyhén színezett, felhúzott ablakokkal, hátul nem túl tágas a világérezés.

A menetkomfort határozott és feszes, a 225/40-es gumikkal felvértezett 18”-os, látványos S-Line felnikkel ötvözve a sportos futómű igen mokányul tartja az úton a közel másfél tonnás járművet. Rosszabb minőségű úton kissé ráz, de még éppen a komfortzónán belül marad és semmi nyoma nincs a régi, négyüléses kabriók nyeklő-nyakló, kissé repülőszőnyeg szerű karosszéria mozgásának. Még nyitott tetővel is határozott, masszív egységet képez az autó. Az ügyes kialakításnak, viszonylag hosszan benyúló szélvédőkeretnek és a lehető legalacsonyabbra pozicionált üléshelyzetnek köszönhetően nyitott tetővel sincs túl nagy huzat, felhúzott ablakokkal az első ülésen még autópálya tempónál is élhető az utazás, de a szélfogó felhelyezésével szinte teljesen megszűnik a huzat. Értelemszerűen, aki nyitott autót vesz, a szabadságérzeten és az exhibicionizmuson kívül vágyik arra is, hogy a levegő simogassa, tehát ez egészen biztos, hogy nagy problémát nem okozhat. A vászontető hibátlan, tartós anyagból készült – tartja a német gyártó a korábbi színvonalat.
Az autó csomagtere a méreteihez – és a tető hiánya miatt cipelt merevítésekhez – képest nem túl kicsi, a 260 liter minimálisan bővíthető – nagyjából a duplájára – a hátsó ülések lehajtásával. Ugyan szűk nyíláson megközelíthető, de pakolhatóság szempontjából szinte teljesen téglatest alakú, tehát elég jól kihasználható. A fogyasztás az ember lábától függően egészen 5 litertől 9 literig bárhol tetten érhető – értelemszerűen rövidebb, dinamikus, városi használatnál a magasabb, hosszabb, országúti használatnál az alacsonyabb érték felé konvergál.

A hirdetett áron igen jó vétel szerintem, ilyen jól felszerelt, sérülésmentes autót nem sűrűn találni a hazai piacon ebben a szegmensben.

2018.03.06.

/Zolo/

 

Műszaki adatok
Motor	1968 cm3, turbódízel
Teljesítmény	140 LE (103 KW) @4200/perc
Nyomaték	320 Nm @1750-2500/perc
Saját tömeg	1320 kg
Gyorsulás (0-100 km/h)	8,9 másodperc
Végsebesség	207 km/h
Fogyasztás	9,4 l/100 km
Csomagtér	260 liter