Dél-korai Hófehérke

 

A korábbi SsangYong Rexton G4 után már vártam, hogy mikor kapok újabb autót a Dél-koerai importőrtől. Bár kíváncsiságom az XLV modell felé fordult, de éppen egy Tivoli modell volt elérhető.

Becsületére váljon a legrégebbi Dél-koreai autógyárnak, hogy tényleg mindent megpróbálnak, hogy az európai vásárlók kedvébe járjanak. Ezt a modellt példának okáért egy 1843 óta működő, koppenhágai vidámparkról nevezték el. Igen, az elsőre olaszosan hangzó név Dániára utal. Ennek fényében egy fokkal könnyebben emészthető a formaterv is. Az ízlés ugye szubjektív dolog, sok általános formai elemet tartalmaz az autó, amely fellelhető itt-ott más gyártóknál is, de semmiképpen nem egy autón.

Maga a design a szokásos Cross-over kategóriába illik tökéletesen, akár méretileg, akár a négy kerék meghajtás opcióját fenntartva. Az autó teljesen beleillik napjaink formavilágába. Rögtön szemet szúr az autó elején a most oly divatos LED-es, lencsés fényszóró megoldás.

Igen jó fényt adnak, meglehetősen jól bevilágítják az utat. Az ajtók elég tágasra nyílnak, könnyű a beszállás előre és hátra, ezt segíti az autó magassága is. A fűthető sofőrülésben helyet foglalva, egészen hamar kiismeri magát az ember a kezelő szervek között. Eleinte kicsit furcsa volt, hogy bizonyos funkciók, a műszeregységen a középkonzolról, más funkciók pedig a középkonzolon a kormányról/bajuszkapcsolókról működnek, de ez megszokható egy idő után. A műszerfal közepén egy hatalmas, érintőképernyős kijelzőről irányítható sok minden, a fűtés/szellőztetés, a szórakoztató elektronika, opció esetén a navigáció is. 1 USB és 1 HDMI csatlakozó bemenet táplálja az információt – CD-t már nem is találtam sehol, lassan teljesen kihal. Az ülések kényelmesek, egész jól beállítható a vezetési pozíció, a könyöklőről is elérni a kormányt – bár meglepő módon ez utóbbi csak fel és leállítható.

Szintén rendelhető a 6 irányba állítható vezetőülés, nekünk csak a hagyományos 4 irány volt az autóban, de ez is elég volt a megfelelő beállításokhoz. A tároló rekeszek jók, szokatlan a dupla pohár/flakontartó a térképzsebben. A könyöklő is tágas, ötletes a nyitva hagyott első rész, könnyebb kezelni/tölteni a telefont. A kesztyűtartó mérete is elégséges.

A zongoralakk fekete részeket lecserélném, hamar meglátszik rajta a por és szerintem az autóhoz sem illik igazán. A bőrkárpitozás igényes, bár az alig 20000km-t futott tesztautón itt-ott már látszanak a használat okozta megrogyások. A hátsó ülések is kényelmesek, a háttámla kellemesen döntött, nem olyan meredek, mint néhány kategóriatársnál. Az állítási lehetőség sajnos itt sem adott, csak ledönteni lehet, a csomagtér javára 2/3 arányban.

Két felnőtt hosszabb úton is kényelemben utazhat hátul, a középső, lehajtható könyöklőben még pohártartó is akad. Megfelelő a láb és a fejtér is mindenütt. Az emelkedő övvonal ellenére a hátsó ülésekről is kilátni az oldalsó ablakokon. Furcsa megoldás az üléseken a „zseb”, amit gumipók szerű gurtnikkal oldottak meg. Merőben szokatlan és költséghatékony megoldás, hosszú távon élmény lehet Anyának vagy Apának, ha a lurkók rájönnek, milyen remek koncertet lehet adni a csattogtatásával. A csomagtartóban is ugyanilyen gurtnik vannak, „zsebek” címén. Szokatlan, de nem rossz megoldás.

A csomagtartó egyébként első ránézésre kicsinek tűnhet, de első kerék meghajtás esetén is 423 literről indul a móka és egészen 1018 literig bővíthető. Nem kevés ebben a kategóriában. Dicséretet érdemel a 12V-os kimenet.

Milyen vezetni…? Nos, a kipróbált verzió egészen meggyőzően szedte a lábait. Az 1,6-os e-XDi motor szimpla feltöltéses, turbódízel. Az 1597 cm3-s, aggregát igen jó hangolású, takarékos kis motor. Alapjárati nyomatéka az összes kategóriatárshoz hasonlóan egyáltalán nincs – sikerült is vele párszor lefulladnom – de utána nagyon szépen iperedik és 1500-as fordulatszámtól már gyönyörűen húz. Mivel ezúttal az első kerékmeghajtásos változat került hozzánk, komolyabb terepjárást nem volt lehetőségünk eszközölni, pedig az összkerekes verzió elektromágneses tengelykapcsolója megérne egy kis offroadot.

Az autó nagyon szépen megindul már 1500-as fordulatról, itt éri el a 300Nm-es nyomatékcsúcsát, amit meg is tart 2500-as fordulatig, de utána sem esik túl meredeken. A 115 lóerőt 3400-4000-es fordulaton tudja. A motor hidegen elég nyers járású, de üzemmeleg állapotban alig hallani, inkább csak 3000-es fordulat fölött jön meg a hangja, de nem igényli a pörgetést, ideális használat esetén nem forgatja efölé az ember. A 0-100km/h sprintet nagyjából 11 másodperc alatt teszi meg, a végsebessége 181km/h. Az 1400kg körüli tömegű autótól egészen jó értékek ezek. A jó kiosztású, hatfokozatú kézi váltó 2500-as fordulaton tudja hatodikban az autópálya tempót. A rövid első három és a hosszú hatodiknak köszönhetően városban fürge, autópályán pedig takarékos a hangolás. A futómű hangolása meglepően sportos. Feszes, de egyáltalán nem kényelmetlen, nem pattog el az autó, viszont kifejezetten stabil és kellemes. Ehhez természetesen hozzájárulnak a 215/45 R18-as Nexen gumival felszerelt kerekek is.

Kifejezetten pozitívnak tartom, hogyha egy gyártó, saját országa gumiabroncsaival szereli az autóit. A Nexen ráadásul szerintem egészen jó gumi, a száraz tapadása figyelemre méltó. Bizonyára egy ballonosabb gumi a stabilitás oltárán áldozna egy kicsit a komfort irányába, de feleslegesnek tartanám. Sajnos a fekete színű felnik kicsit összeesnek és elvesznek az autó alatt, érdemes lenne valami világosabb színt választani, hiába nagy divat mostanában ez a fekete felnizés. A fékek meglepően harapósak. Ez természetesen nem baj, csak megszokást igényel, hogy az ember finomabban kezelje a középső pedált. Az első négy fékezésnél kigúvadtak a szemeim kissé… Utána lassan ráállt a lábam a finomabb pedálkezelésre. Az autó fogyasztása szerintem kifejezetten kedvező, a dinamikájához mérve, a tesztút alatt 7 literes átlagot produkált. Ez városi használat esetén 7,2/liter/100km-re kúszott fel maximum, de autópályán 6,7 literre szelídült. Sima országúton simán bevihető 6 liter alá is a fogyasztás. Pár furcsaságot kiemelnék, így a teszt végére. A világítás színei állíthatóak – ez pozitív, mert el lehet vele babrálni, de szerintem teljesen felesleges. Ráadásul a fényszóró felkapcsolásával megváltozik a beállított szín. Ezzel együtt párhuzamosan elsötétedik minden, tehát – ha a hazai szabályokat betartva, nappal kimegyünk a városból – újra kell mindent állítani. Természetesen ez a beállítás sötétben már zavaró, tehát akkor ismét át kell állítani. A kormány fokozatai állíthatóak – a középkonzolról – sport/komfort/normál állásban, de valójában nagy különbség nincs és egy ilyen autónál szerintem ez is indokolatlan, bár kedves extra. A műszerfal közepén, fölül van egy kinyíló rekesznek tűnő rész. Percekig nyomogattam, mire rájöttem, hogy az nem fog kinyílni, mert nem rekesz.

Az autó vételára 4-8 millió Forint között mozog, a tesztelt modell ára az őszi akció keretein belül, egy millió Forint kedvezménnyel hat millió Forint környékén marad. Ennyiért egészen jó alternatíva lehet, akár családi használatra is. Tesztautóink tisztaságáról az Easy Wash Lurdy ház csapata gondoskodik.

2018.09.28.

/Zolo/

 

Műszaki adatok
Motor	1597 cm3, 4 hengeres, turbódízel
Teljesítmény	115 LE (84 KW) / 3400-4000 fordulat/perc
Nyomaték	300 Nm/ 1500-2500 fordulat/perc
Váltó	6 sebességes manuális
Gyorsulás (0-100 km/h)	11,5 másodperc
Végsebesség	181 km/h
Saját tömege	1355 kg
Csomagtér	423-1018 liter
Fogyasztás	7 liter/100km
Listaár	7 097 000Ft (akciósan 6 097 000Ft)