A felkelő nap járgánya

Két dolog miatt is mérföldkő ez a teszt. Egyrészt, mivel ez az első új autó tesztünk itt, másrészt, mivel ez az első FritzenFest Renegade teszt. Igen, igény van a nem Fritz járgányokról szóló tesztekre, így a jövőben – bár kisebb számmal – de ilyesmivel is találkozhattok nálunk.

Páran tudják, hogy több irányba is vannak kötődéseim az autós berkeken belül, példának okáért több éve szervezem a Magyar Mazda Klub találkozóit is. Ezáltal,az importőrrel kialakított remek kapcsolat okán, néha lehetőségem van Mazda tesztautókat kihozni. Itt meg is köszönném a Mazda Motor Hungary PR-osának, Burovincz Eszternek ezeket a lehetőségeket.

Mivel a FritzenFest-en kívül más találkozókat is szervezünk, így április 13-án részt vettünk a Red Sun Fest megszervezésében is. Erre a rendezvényre kaptam kipróbálásra a Mazda 3 Sport G120-as tesztautót.

Elsőre furcsának tűnhet 2014-ben egy 120 lóerős benzines motor, hiszen sokan már az 1600 köbcentis, szívó motorokkal is túlszárnyalták ezt régen, de a Mazda egészen más logikán halad. Ez a motor létezik egy 165 lóerős változatban is, a 120 lovas pedig ennek a takarékosabb kiadása. Nem, Mazdáék nem kezdtek el aprócska, turbos motorokat gyártani, megtartották a nagyobb köbcentis, szívó motorokat, inkább könnyítettek, Skyactivosítottak, i-stop rendszert fejlesztettek, hogy egy ekkora motor igenis takarékosan, mégis dinamikusan mozgassa a tágas kis járgányt. Meglepő módon, ugyanazt a 210Nm-t adja le 4000-es fordulaton, mint a 165 lovas társa, a gyorsulási és végsebesség adatok is csak minimálisan térnek el. A fogyasztási adatokban is akad különbség. A motor méretéhez és karakterisztikájához képest a – nem túl könnyű jobb lábam – városban 7,5liter, városon kívül pedig 6,5literes fogyasztása igen barátinak mondható. Tény, hogy a katalógusértékektől messze járunk, de ezek elég jó értékek szerintem. Megszokást igényel a i-stop rendszer, amit a Mazda3 összes modelljénél széria felszerelésként adnak. A hozzám hasonló embereket, akiknek már volt olyan autója, ami nem biztos, hogy elindul, ha leállt eleinte kifejezetten irritálja. Persze könnyű megszokni a jót és az ember hamar azon kapja magát, hogy a rendszert próbálgatja, hogyan állít le, milyen gyorsan indít újra és nézegeti a nagy képernyőn, hogy mennyi rengeteg üzemanyagot megspórolt vele.

Az a bizonyos 7”-os képernyő… Kicsit olyan hatása van, mintha valahogy lefelejtették volna a tervezéskor. Igen, az a képernyő fix. Az ember várja, hogy leállításkor lecsukódik és eltűnik valami kis rekeszben – sőt, aki kicsit erőszakosabb szerintem még kézzel meg is próbál segíteni – de nem mozdul. Azt oda tervezeték, az ott fix. Méretét tekintve elég nagy, remekül leolvasható róla minden, akár a navigáció, a bluetooth-os telefon vagy a remek – akár USB csatlakozóval is – működő, 6 hangszórós hifi adatai.

Igen, ezek mind benne vannak a Challenge felszereltségben, a kétzónás, digit klímával, tempomattal, légzsákok és hárombetűsök – ABS, EBD, EBA, TCS, DSC – garmadával megspékelve. Remekül felszerelt kis jószág, talán az egyetlen, amit hiányoltam belőle, az a hátsó tolató radar volt. Az autó divatos formájának és a gyári, sötétített üvegeknek köszönhetően nem túl könnyű hátrafelé kilátni belőle, a szépen fényezett lökhárítókon, pedig nem mutat szépen egy-egy parkolási karcolás.

Igaz, ez az autó nem parkolásra, hanem haladásra termett. A Mazda továbbra is ragaszkodik a ZOOM-ZOOM élményhez, nem csoda, már az előző 3-asnál is egy remekbeszabott, sportos hangolású futóművet, brutálisan erős fékeket és precíz 6 sebességes váltót fejlesztették tovább. Egészen őszintén, ha az embernek van szíve kicsit megkergetni az autót, kifejezetten élvezettel lehet vezetni, akár egy hegyi szerpentinen is, mert remek – talán kategóriájában egyedülálló – élményt ad.

Az utastér megfelelően tágas, négy átlagos termetű embert és a csomagjaikat remekül elviszi, öt személynek már kicsit szűkösen elég. A hátsó ablakok kialakítása miatt az alacsonyabb termetűek kicsit járókában érezhetik magukat, mert a design okozta üvegfelület méretcsökkenése miatt nem látnak ki, de ennyi beáldozható a formai bravúr oltárán, hiszen kifejezetten jól sikerült ez a design.

Megfelelő láb és fejtér akad mindenhol, a remek oldaltartású ülések pedig kényelmesen megtartják még azt is, aki megpróbálja kiautózni, amit a futómű és a fékek engednek. Tény, a Challenge felszereltségi szintnél nem elsősorban a sportosságra helyezték a hangsúlyt, inkább a kényelemre, ezt erősíti a műszeregység közepén trónoló nagy kilométeróra is, ahogyan a 16”-os felnik sem igazán számítanak a kategória legnagyobbjának. Igaz, remekül elnyelik az útegyenetlenségeket. Sajnos ehhez a felszereltségi szinthez nem is rendelhetőek nagyobb kerekek.

Dicséretére váljék, hogy a korábban látott modelleken otrombán mutató 3D hatásúra gumírozott matrica Mazda emblémát itt már „visszavarázsolták” krómhatású műanyagra. Igen, sokkal igényesebben néz így ki.

Tény, hogy az 5,3 millió Ft-os ár nem teszi a kategória legolcsóbb autójává, de a felsorolt remek dolgok miatt simán megéri ezt a pénzt. Rövidesen kiderül, hogy ezt az élményt tudja-e fokozni a 165 lovas verzió…

Mindent egybevéve ez egy remek kis autó azoknak, akik megengedhetnek maguknak egy ilyet és a kategóriában sportosabb, bátrabb formavilágú, markánsabb tervezésű autót keresnek.

/Zolo/