A csoki az metál!

Még a télen járt nálunk az Új Nissan Qashqai benzines, turbós, csúcsváltozata, most a dízel modell, csúcsfelszereltségű változatához volt szerencsénk. Visszatekintve fordítva sokkal szerencsésebb lett volna az autók kipróbálása, viszont ezt a modellt összesen 13km-el az órájában kaptuk meg – tehát még csak a gyártósoron gurult végig és trélerre fel-le. Az első pár kilométeren valóban kissé butácska viselkedést produkált az autó, idő volt, míg betanult, hiszen ezeknél az új autóknál az első pár ezer kilométer a betanulás fázisa.

Ebben az autóban debütált a Nissan új, távolságtartós tempomat rendszere, ProPILOT néven. Meglehetősen szokatlan – számomra inkább riasztó kapcsolóra emlékeztető – autót övező, körkörös kék vonalak jelzik az aktiváló gombot a kormánykeréken. A működése ugyanazt hozza, mint korábban bármelyik tesztelt autónál, megfelelően gyorsít/lassít az előttünk haladó járműhez alkalmazkodva. Az autó külseje mit sem változott a benzines változathoz képest, a gesztenyebarna szín – szerintem inkább csokoládéra emlékeztet – kifejezetten divatos, szép, nagy szemcsés metál. Azok számára, akik megszokták a dinamikusabb haladást, az ECO feliratú gomb használata nem javasolt. A nem túl bőséges ménesből érzésre a felét elveszíti egy gombnyomásra, minek hatására az ember csak jobban nyomja a gázpedált, hogy mégis elérje a megfelelő gyorsulást, sebességet – sikertelenül. Sajnos ezzel nem fogyasztás csökkenést, hanem emelkedést ér el – szinte fellélegeztem, amikor kikapcsoltam az ECO módot… Az autó egészen jól halad, az alacsonyra hangolt nyomatéknak köszönhetően, már kicsivel 2000/perces fordulat alatt megérkezik az erő és a 320Nm szépen, dinamikusan meglódítja az autót. Bár teljesítménye csúcsát, a 130 lóerőt 4000/perces fordulaton éri el, a leghasználhatóbb tartomány a 2000-3500/perces fordulatszám közé esik – ahol mindenki használ egy ilyen autót. A 10,9 másodperces 0-100km/h gyorsulás egész jó érték egy ilyen másfél tonna körüli, dízel crossovertől. Szintén nem rossz a 190km/h végsebesség, amely egy kellemes, 150km/h-s autópályás utazósebességet tesz lehetővé – természetesen a „Nagy Német Autobahn-on”. A hazai lehetőségek 130km/h-s utazóját 2000/perces fordulaton tudja a kellemesen hangolt, 7 sebességes CVT váltó.

Dinamukis gyorsításnál érdemes kézi üzemmódba kapcsolni és elváltogatni, mint hagyni, hogy végigforgassa a fokozatokat egyesével. Kissé meglepő, a kormány mögötti kapcsolófülek hiánya, illetve a váltó – számomra – fordított fokozatkiosztása – előrefelé tolva kapcsol fel és hátrafelé tolva vissza. Nekem logikusabb a Mazda 6 hátrafelé húzogatva felfelé váltása. Ezzel a motorral a remekül működő start/stop rendszer ellenére az átlagfogyasztás 7,6liter/100km-re jött ki, a megtett 1270km alatt – ami alig marad el a turbó benzines változattól. Ügyes lábbal, óvatoskodva talán fél litert lehetett volna még faragni rajta – a 3,8 literes katalógusadat elérése kicsi eséllyel, egy sík, akadálymentes úton, 90km/h sebességgel haladva esetleg esélyes. A fűthető, elektromosan állítható, első ülések kifejezetten látványosak a szokatlan kialakítású nappabőr borítással, sofőr oldalon két állású memóriával és mindkét oldalon deréktámasszal ellátva. Meglehetősen kényelmesek, hosszabb úton sem fáradt el/fájdult meg a hátam. jó az üléspozíció – bár a fekve-könyökölve-vezető pózt nem sikerült beállítanom sehogy.

A hátsó ülések is kényelmesek, a lábtér és a fejtér megfelelő, számomra kicsit meredek a háttámla emelkedése, alacsonyabb emberek/gyerekek pedig kis eséllyel látnak ki oldalra, az emelkedő övvonal miatt. Mindenképpen kiemelném – itt is – a hatalmas, panoráma tetőt, ami roppant mód növeli a fejtér hatását, olyan érzés, mintha nyitott, szabad térben ülnénk. Természetesen itt is zárható az „élmény”, de éjszaka, sárgás köztérvilágításnál, a szakadó hóesésben vagy esőben felfelé nézni az autóban különleges élmény. Nagy kár, hogy nem nyitható az üvegtető, ahogy a Nissan X-Trail esetében. Az első ülések között lévő könyöklő tároló rekesze egész tágas, sok minden elfér benne. Az ajtózsebek ellenben szűkösek, a másfél literes PET palackkal csak nyomorgatva, kilógva, a térdemet nyomva tudtak megküzdeni – úgyhogy inkább nem erőltettem. Mindenképpen dicséretet érdemel a BOSE HiFi, egészen kellemes hangélményt nyújt. Szépek a mély és kellemesek a magas hangok is. A csomagtér a korábbi 430 literes – mankókerékkel csak 401 liter – a hátsó ülések lehajtásával egészen 860 literig bővíthető.

Megszokást igényelnek a LED-es fényszórók, amik iszonyat erővel világítanak a kalibrált részre, de semmi szórt fényt nem adnak, ergo egy meghatározott csík fölött semmit nem világít – gyakrabban használja az ember a reflektort. A futómű remekel, egyáltalán nem ráz, nem pattog, viszont határozottan és sportosan az aszfalton tartja az autót, a látványos és sportos, 19”-os felnik kifejezetten ízlésesek és harmonikusak. Aki gyakrabban hagyja el az aszfaltot, annak jó opció lehet a kapcsolható 4X4 hajtás – amint az X-Trailben volt szerencsénk kipróbálni – 750000Ft-os áron. A tesztautó 11085000Ft-os ára szerintem elég borsos, aki nem ragaszkodik feltétlen a dízelmotor biztosította előnyökhöz, annak jobb opciónak vélem a korábban tesztelt, turbós benzines változatot. Köszönjük a tesztautót a Nissan Magyarországnak. Tesztautóink tisztaságáról az Easy Wash Lurdy ház csapata gondoskodik.     

                                                                                                             

2018.08.24.

Zolo      

 

 

 

Műszaki adatok
Motor	1598 cm3, 4 hengeres, soros turbódízel
Teljesítmény	130 LE (96 KW) @4000/perc
Nyomaték	320 Nm @1750/perc
Váltó	7 sebességes CVT
Saját tömeg	1400 kg
Gyorsulás (0-100 km/h)	10,9 másodperc
Végsebesség	190 km/h
Fogyasztás	7,6 l/100 km
Csomagtér	430-860 liter
Ára	11 085 000 Ft